Lost / Befejezett /

~ 19 ~

" Vártam rád, de azt mondod, nem találkozhatunk többet. Mindig, mint egy bolond. Hulló könnyeim elmondják; most viszlát, viszlát... "

( Hyorin - Hello, Goodbye )

- Jimin szemszöge -

Ijedten tántorodtam hátra, mikor láttam, hogy a Szellem Lány köddé vált és a földön ülve néztem hűlt helyére. Egy igazi idióta vagyok. Ahogy kitisztult a fejem úgy kezdtem egyre jobban bánni, hogy szerencsétlenre rákiabáltam és olyan dolgokat mondtam, amikkel nem kicsit belegázoltam a lelkébe.

- Ezt most minek kellett ? - tárta szét a karját Tae és bosszúsan nézett le rám. - Csak aggódott miattad erre te meg így bántál vele. Komolyan, rád se ismerek. Az elején még örültem, hogy beszéltél Byullal, mert nagyon jó hatással volt rád, de mostanra már teljesen megőrülsz miatta. Fogadd el, hogy átvágott és inkább foglalkozz azokkal, akik körülötted vannak - vágta a fejemhez, majd kiszaladt a bejárathoz és sietve felkapta a cipőjét. Felkeltem a földről és csodálkozva mentem utána.

- Mégis hová mész ? - bámultam, ahogy bekötötte a csizmáját, majd kabátját megfogva az ajtóhoz lépett és visszanézve rám csak ennyit mondott.

- Megteszem azt, amit neked kellene; megkeresem - nézett mélyen a szemembe, és hogyha lelkiismeret furdalást akart nekem okozni akkor sikerült neki, ugyanis fejemet elkapva róla hallgattam, ahogy becsapta maga mögött a bejárati ajtót, majd még egy ideig hallottam csizmája hangját a köveken, de végül minden hang megszűnt és egyedül maradtam a folyosón a gondolataimmal, amikben mindvégig amiatt szidtam magamat, hogy mégis miért voltam vele megint ilyen kemény. Valamiért egyszerre éreztem azt, hogy kedves legyek vele és azt, hogy bunkó, amit meg se érdemelt. De nem tudtam hogyan viszonyuljak hozzá, így, hogy ennyire hasonlított Byulra. A lány üzenete után pedig már fogalmam sem volt, hogy mi is lenne a helyes. Valóban el kellene felejtenem azt a lányt, aki ennyi ideig mellettem volt és akkor is feldobott, ha rossz kedvem volt ? Az egyik felem talán már kész lett volna erre, de a másik képtelen volt mindezt elfogadni. Semmit nem tettem ellene és mégis így szakította meg velem a kapcsolatot. És emiatt az ember miatt bántottam meg YeJint. A lányt, aki három hónap alatt többet segített nekünk, mint bárki más a környezetünkben. A lányt, aki annak ellenére is mellettem volt, hogy nem is ismert. A lányt, aki miatt már nem voltam magányos. És a lányt, akit kezdtem egyre jobban megkedvelni.

Tae pár óra múlva ért csak vissza, de egyedül, ami azt jelentette, hogy nem találta meg a Szellem Lányt. Rám se nézve ment be a szobánkba és csapta be maga mögött az ajtót, ami miatt NamJoon hyung is érdeklődve jött ki hozzám.

- Taehyunggal meg mi lett ? - vonta fel fél szemöldökét az ajtó felé lesve, mire csak sóhajtva a tenyerembe temettem az arcomat.

- Mondjuk úgy, hogy összekaptunk - motyogtam, ami után valami olyan történt, ami miatt csak még jobban fájt a szívem YeJin miatt.

- Nyugi Jimin, biztos csak egy pár órás duzzogásról van szó, mint mindig - paskolta meg a vállamat és tudtam, hogy ezzel próbálta meg bepótolni azokat a hónapokat, amikor nem is figyelt a mi problémánkra. És mindez ki miatt sikerült ? Természetesen Szellem Lány miatt. Én meg képes voltam olyan dolgokat a fejéhez vágni. Fáradtan eldőltem a kanapén, akár egy rongybaba és a meglepett leaderünket nézve kérdeztem meg azt, ami ebben a pár órában igazán foglalkoztatott, de nem kaptam rá választ.

- Szerinted, ha választanod kéne két ember közül, amelyből az egyik sok éven keresztül melletted volt, de egy ideje már feléd se nézett, majd visszatért egy olyan üzenettel, amiben végleg megszakítja veled a kapcsolatot, a másik pedig csak nem rég lépett be az életedbe, de majdnem annyit segített, mint az első személy és mindig kedvesen bánt veled, akkor te melyiket választanád ?