Lost / Befejezett /

~ 20 ~

" Az idő alagútján, ahol eltűntem, azzal töltöm az időt, hogy kereslek. Kaptam még egy esélyt, hogy visszamenjek hozzád. Ugyanolyan vagy, mint az emlékeimben... "

( EXO - Walk On Memories )

Arra ébredtem, hogy valami meleg csapódott folyamatosan az arcomnak. Kicsit zavart, hogy fogalmam sem volt mégis mi ez, így nyöszörögve résnyire nyitottam a szememet. Először egy szürkés hajat pillantottam meg, majd ahogy lefelé haladt tekintetem rajzolódott ki szemem előtt az alvás miatt pufivá vált arca, elernyedt arcizmai, ami miatt a legnyugodtabb embernek tűnt a földön, dús szempillája, ami miatt még kisfiúsabbnak nézett ki, mint egyébként és telt ajkai, amelyek résnyire voltak nyitva, úgy szuszogott. Ijedten kaptam a látványra kezemet szám elé, hogy nehogy felébresszem a meglepett kiáltásommal, majd mikor lenyugodtam leengedtem kezemet és csöndben tanulmányoztam alvó arcát. Úgy nézett ki akár egy angyal, ahogy békésen szuszogott. Viszont arca túlságosan is közel volt enyémhez, ami miatt lassan vörössé kezdett válni a fejem, de nem tudtam hátrébb húzódni, különben leestem volna az ágyról. Mégis miért nem ébresztett fel, mikor hazaért ? Hülye Mochi. Most miattad zavarban érzem magamat. Levegőmet visszatartva figyeltem békés arcát és késztetést éreztem, hogy megérintsem, vajon olyan puha e, mint amilyennek gondoltam. Ne légy buta Yejin. Nem szabad megérintened. Veszed el onnan a kezedet. Próbáltam parancsolni magamnak és ugyan gyorsan mellkasomhoz szorítottam a kezemet, de hirtelen közelebb csúszott hozzám álmában, ami miatt csak pár centi választott el minket egymás testétől. Ha még lehet, akkor az eddigieknél is jobban kipirultam és nagyot nyelve hunytam le a szememet. Állj fel YeJin vagy aludj el, de nem érhetsz hozzá, érted ? Viszont nem hallgattam magamra és ismét bámulni kezdtem a fiú férfias vonásait, ami miatt csak még hevesebben kezdett el verni a szívem. A fejemben száguldozó vér miatt szinte nem is hallottam semmit és úgy éreztem megsülök ebben a pulcsiban. Számat megnyalva emeltem fel lassan kezemet és visszafojtott levegővel reménykedtem abban, hogy nem pont most fog felébredni, mert akkor itt süllyedek el szégyenemben. Igen, csak egy apró érintés és utána nem is próbálkozok többet. Hisz többé talán egyszer sem érinthetem meg egy fiú alvó arcát. Talán az utolsó gondolat miatt határoztam el magamat végleg és remegő kézzel nyúltam selymes bőre felé. Végig résen voltam, hogyha felébredne, akkor gyorsan azt tettessem, hogy még alszom, de nem adta jelét annak, hogy fent lenne. Sőt, nagyon is mélyen aludhatott. Mikor ujjaim hegye érintette bőrét szinte éreztem, ahogy perzselt az ujjam, végül egész tenyeremet ráfektettem arcára és elmosolyodva simítottam végig rajta.

- Valóban puha, akár egy kisbaba - suttogtam és hüvelykujjammal végig simítottam arcélén. Még erre sem ébredt fel, úgyhogy megnyugodva lassan elvettem tenyeremet és magam elé téve kezemet, figyeltem továbbra is, ahogy alszik.

- Szia YeJin - lépett be hirtelen az ajtón Tae, ami miatt ijedten kaptam felé a tekintetemet és zakatoló szívvel reménykedtem abban, hogy nem látott az égvilágon semmit sem.

- Szi-szia Taehyung - intettem zavartan és ugyan nem láttam a sötétben az arcát, de nagyon reméltem, hogy semmi különöset nem látott az elmúlt pár percben.

- Pihenj csak, még van időd aludni - motyogta fáradtan és lefeküdt a mellettünk lévő ágyba. Mégis hogy nem vettem észre, hogy bejött ? Hülye YeJin. Nem kellett volna hozzáérned Jiminhez. Viszont úgy tűnt, hogy nem látott semmit, úgyhogy kicsit nyugodtabban hunytam le a szememet, amikor is még halkan megszólalt. - Soha nem hittem volna, hogy te is olyan perverz vagy, mint Jiminie - magyarázta halkan és szavait hallva egyre pirosodó fejjel döntöttem el, hogy belefojtom magamat a párnába. Neeee. Látta. Tuti, hogy látta. Nekem végem. Mégis, hogy fogom ezt Mochinak megmagyarázni ? Tuti félre fogja érteni. Megfordultam az ágyban, hogy láthassam Taet, aki lehunyt szemekkel feküdt a hátán, magához szorítva egy párnát.