Lost / Befejezett /

~ 28 ~

////

Sziasztok^^

Öhm, izé... Most előbb szólok hozzátok, ugyanis ez a rész egy kissé felkavaró lehet egyesek számára. Mindenkit nagyon szépen megkérek, hogy saját felelősségre olvassa csak el. Nem azt mondom, hogy nagyon durva, ugyanis próbáltam a lehető legvisszafogottabban fogalmazni, de ahhoz, hogy érzékeltetni tudjam a dolog fontosságát, muszáj volt így megírnom. Lehet valakinek ez nem is durva, de miközben írtam azért eléggé összeszorult a gyomrom abba belegondolva, hogy ez valóban is megtörténhet... 

Ettől függetlenül remélem élvezni fogjátok ^^ És nem lett vészesen rossz...

UI.: Kook a fürdőszobában a Lost Starsot dúdolta. 

////

" Mi mind csak elveszett csillagok vagyunk, akik próbálják bevilágítani a sötétséget ? "

( (BTS) JungKook - Lost Stars )

Jimin megcsókolt... Park Jimin, azaz Mochi elvette a csókszüzességemet... Azt hiszem most már nyugodt szívvel mehetek el.

Még mindig teljesen kába fejjel sétáltam ki Jimin mellett a többiekhez, akik még mindig a fürdőszoba előtt álldogáltak és feszülten járkáltak fel s alá. Ha nem lett volna még egy feladatom, akkor valószínűleg elvonultam volna valahova teljesen egyedül, hogy ezáltal kiszellőztethessem a fejemet, de mivel jól tudtam, hogy ennek még nem most jött el az ideje, így nagy levegőt véve erősen megcsaptam az arcomat. A kint álló fiúk közül mind felém kapták a fejüket - Jin kivételével - és összeráncolt szemöldökkel figyelték, ahogy elsétáltam a fürdő ajtaja elé és keresztül menve rajta hagytam őket a hátam mögött. Valószínűleg fogalmuk sem lehetett arról, hogy éppen miért is őrültem így meg, de mivel nem szándékoztam elárulni nekik az okát a viselkedésemnek, így inkább elmenekültem. Mindezt szerencsére foghattam arra, hogy segítenem kellett Kookon. Pedig legbelül mindenen gondolkoztam csak rajta nem. Szinte éreztem még ajkaimon Mochi leheletét, ami miatt nagyot nyelve ráztam hevesen a fejemet és cuki állatokra gondolva néztem fel, és állt meg azonnal a szívem, amikor megpillantottam a maknaet a hideg kövön ülni. Kifejezéstelen arccal bámulta az ajtót, miközben valami dalt hallgatott a telefonján és azt dúdolta halkan. Megmondom az őszintét, hogy először meghátráltam, ugyanis eléggé ijesztő és abszurd látványt nyújtott. Mintha nem egészen lett volna magánál, ami miatt csak még jobban aggódni kezdtem miatta. Talán ez volt az a dolog, ami miatt végül tettem felé pár lépést és óvatosan leguggoltam elé. Ahogy így jobban megnéztem az arcát, eléggé meggyötörtnek tűnt és szemei sem csillogtak úgy, mint eredetileg kellett volna. Sokkal idősebbnek is nézett ki így, mint amennyi valójában volt.

- Nem mondhatok semmit... Nem mondhatok semmit - motyogta maga elé, majd arcát tenyerébe temette és nagyot sóhajtva megdörzsölte a szemét.

- Kook ! Gyere ki, vagy esküszöm rád töröm az ajtót ! - kiabálta Suga, ami miatt a maknae összerezzent és kikapcsolta a telefonján szóló zenét.

- Te mindenkinek csak ezt tudod mondani ? - kérdezte NamJoon. - JungKook, jól figyelj rám. Muszáj mondanod, hogyha bántanak, mert ha te nem szólsz, akkor nem tudunk segíteni. Csak küldj valami jelet és mindent helyre rakunk - magyarázta lágy hangon, mire az előttem ülő fiú lesütötte a szemét, amelyből lassan könnyek folytak le az arcán.

- Segítsetek... - mondta elhaló hangon, és ugyan csak én hallottam, de jól tudtam, hogy mindez egy néma segélykiáltás volt. Fogalmam sem volt miért lettem annyira ideges, vagy hogy honnan jöttek azok az érzések, de egyszerűen képtelen voltam tovább nézni a fiú szenvedését. A tudat, hogy valaki bántotta szerencsétlent egyszerűen letaglózott és elborzasztott. Muszáj volt segítenem neki.