Lost / Befejezett /

~ 1 ~

" Ha ez egy álom, kérlek, engedd, hogy felébredjek "

( Chanyeol ft. Punch - Stay With Me )

- 3 évvel ezelőtt -

Szörnyen fájt minden egyes végtagom és a fejem is lüktetett. Nem kaptam levegőt valamiért mégsem fulladtam meg. Próbáltam elnehezült végtagjaimat mozgatni, de nem jártam sikerrel. Mozdulatlanul és csukott szemmel feküdtem valahol magam mellett pedig halk, egyenletes csipogás hallatszódott. Számomra viszont egyre hangosabbá és hangosabbá vált, mígnem már szinte teljesen beférkőzte magát az agyamba. Hosszú-hosszú ideig ezt hallgattam, néha suttogások és neszezések is megcsapták fülemet, de soha nem tudtam kivenni, hogy pontosan mi is volt az. Rettentően fáradt voltam és éreztem, hogy kezd halkulni körülöttem a világ. Az utolsó dolog, ami eljutott hozzám, egy nagyon kedves és szívet melengető hang volt. Úgy éreztem, örökre megmarad a szívemben és soha el nem felejtem.

- Nap mint nap eljövök hozzád drágaságom és hiszem, hogy hallod, amit beszélek. Nem tudom, mégis miért történt mindez, de remélem, tudod, hogy mi szeretünk és épp ezért muszáj felébredned. Soha nem telt el úgy éjszaka, hogy ne veled álmodtam volna. Ahogy nevetsz és állandóan a segítségemre vagy. Olyan kedves személyiséged van és soha senkinek nem ártasz... - halk szipogás, majd folytatta is. - Épp ezért fel nem foghatom, hogy hogyan kerültél ebbe az állapotba. Kincsem, ha valóban hallasz, akkor kérlek, ébredj fel - borult a kezemre és éreztem, ahogy könnycseppek hulltak a karomra. Valamiért az én szememből is lefolytak arcomon, de mégsem értettem, hogy mi is váltotta ki ezt belőlem. - Hát hallod, amit mondok ? Kincsem tarts ki... - és ez volt az utolsó, ami eljutott hozzám. Ezek után sötétség lepett el a rettentő hideggel együtt és minden elcsöndesedett.

~

Mellettem szüntelenül autók suhantak el, ezzel nem hagyva nekem semmi nyugtot a pihenésre. Valamiért nagyon fáradt voltam és éhes is. Szememet kinyitva néztem meg, hogy hol is vagyok, de mikor megpillantottam magam mellett és alatt a zebrát, azonnal felpattantam és ijedten futottam volna a biztonságos járdára, de amint megláttam egy kamiont közeledni felém, ledermedtem. Az egész életem lepergett előttem, ahogy... Ekkor átment rajtam a jármű és mégsem éreztem semmi fájdalmat. Kezemmel jó alaposan végig tapogattam a karomat és az arcomat, de vérfoltnak nyoma sem volt. Teljesen lesokkolódva ütöttem arcon magamat, hogy felébredjek ebből a rémálomból, de hiába pislogtam sokat és próbáltam észhez térni, minden változatlan maradt. Egy fekete ingben, nadrágban és cipőben ácsorogtam a zebra közepén úgy, hogy már több autó is keresztül hajtott rajtam, mégis éltem. Valóban éltem volna ? Arcomat finoman megütögetve mentem a járdára és nyúltam a zsebembe, hogy kivehessem a telefonomat, de nem volt benne semmi, se pénz se más. Ekkor valóban kezdtem kétségbeesni és már gondolkoztam volna azon, hogy felhívjam anyát, de nem ugrott be az arca. Egyáltalán volt anyám ? Miért nem emlékszem semmire ? Fejemben hirtelen ezernyi kérdés fogalmazódott meg és hajamba túrva fordultam egy fiatal nőhöz, aki a gyerekével várakozott a zöld lámpára, hogy átjuthassanak a túloldalra.

- Elnézést, kölcsön adná a telefonját ? - ugyan nem emlékeztem egy nyamvadt telefonszámra sem, de csak eszembe jutott volna legalább egy, hogyha megpillantom a számokat. Viszont az anyuka, mintha észre sem vett volna indult el a zebrán a kisfiát maga után húzva, aki felém bámulva meg sem akart moccani. – Na, látja, a fia bezzeg tud rám figyelni - sértődtem meg, és fogtam volna meg az említett anya vállát, csakhogy helyette a levegőt érintettem meg. Egyszerűen átment rajta a kezem. Már teljesen összezavarodva hadonásztam, de hiába próbálkoztam, mindig ugyanaz történt. Majd észre sem vettem és egyedül maradtam. Ezen az oldalon már senki sem várakozott és a kisfiú is átkerült a túloldalra ahonnan még néha vissza-vissza nézett rám. Mégis miért nem vett észre az anyuka ? Egyáltalán hogyan ment keresztül rajta a kezem ? Arcom elé emelve elemeztem a tenyereimet és el nem tudtam képzelni, hogy vajon mi is történhetett. Ez biztos csak egy rossz álom... Hamarosan felébredek, igen hamarosan... Fejemet megrázva gyűjtöttem újra erőt és mentem egy fiatal srác felé, aki egész egyszerűen keresztül ment rajtam. Szívembe hirtelen bele is nyílalt a fájdalom, így mellkasomhoz kapva a kezemet néztem a szürke aszfaltot és gondolkoztam el az eddig történteken. Nem lát senki, minden keresztül megy rajtam és semmire sem emlékszem... Komolyan, akár csak egy szellem. E gondolat miatt halkan felnevettem, de valamiért mégsem tudtam ezt olyan viccként kezelni, mint az elején. Nem értettem semmit, teljesen össze voltam zavarodva, és ahogy eleredt az eső megéreztem karomon a hideg cseppeket.