Lost / Befejezett /

~ 7 ~

"Az emlékeim olyanok, mint a kiszáradt virágszirmok. Mind darabokra tört..."

( BTS - Run )

Talán, de csak talán, hamar felkaptam a vizet. Hisz Jiminnek volt épp elég baja, és még én is hozzávágtam minden hülyeséget a fejéhez. Belegondolhattam volna jobban is a helyzetébe... Ugyanakkor ő is hibás volt, hisz látta, hogy segíteni próbálok, és mégis szinte leüvöltötte a fejemet. Történnie kellett valaminek, hogyha így viselkedett. Hisz azelőtt olyan hálás volt nekem, amiatt, hogy segítek neki, és ráadásul Taehyung bajára is rájöttem. Vajon mi lett vele ilyen hirtelen ?

- Áh - borzoltam össze idegesen a hajamat, ami miatt félig nem is láttam. - Nem értem a férfiakat - támaszkodtam meg kezemen és a kényelmetlen padon előredőlve a térdemre könyököltem és úgy néztem a kutyákat sétáltató embereket és a kézen fogva járkáló párokat. Pár gyerek is szaladgált a szülei körül és néhányan bambán el is kezdtek nézni. Lehetséges, hogy Jimin egy túlméretezett gyerek és azért lát engem ? Ezen gondolat miatt fellelkesedve egyenesedtem ki, majd számat lebiggyesztve jutottam arra a következtetésre, hogy kezdtem megőrülni. Már, hogy lett volna lehetséges ? - Tiszta hülye vagyok... - motyogtam és tehetetlenül a tenyerembe temettem az arcomat. Ezek után mégis, hogy nézhetnék Jimin szemébe ? Nincs jogom visszamenni hozzájuk. Csak bajt hozok a fejükre, főleg Jiminére...

- Igen anya, a hétvégén megyek az utolsó fanmeetingre. Nem, nem megyek többre. Igen, ígérem... Én is szeretlek, szia - hallottam hirtelen meg magam mellett egy fiatal lány hangját, aki fáradtan ült le mellém a padra és vette elő a fényképezőgépét. Nem akartam ugyan kíváncsiskodni, de mivel nagyon ismerős volt, így közelebb csúsztam hozzá és én is vetettem pár pillantást a képeire. Amint megláttam, hogy kit is nézett olyan szomorúan kezemet szám elé kapva próbáltam nem felordítani.

- De hisz ez V - néztem tágra nyílt szemekkel a képeket, amik aznap készültek, amikor rájöttem, hogy mi a baja a fiúnak. Jobban szemügyre vettem a képeit lapozgató lányt és szőke haja láttán azonnal beugrott. - De hisz ez az a lány ! - pattantam fel lelkesen, mire hirtelen lefagyott és ijedten kapta fel a fejét. Először egyenesen rám nézett, majd érdeklődve pásztázta a környéket, de mivel nem látott senkit, így fejét megrázva mélyedt újra a képek tanulmányozásába. - Hoppá, kicsit hangos voltam - nevettem fel halkan és kíváncsian bámultam az egyre szomorúbbá váló lányt. Ennyire érdekelné, hogy mi van Taehyunggal ? Nagyon fontos lehet a számára...

- Oppa... Miért vagy ilyen ? Történt valami ? - suttogta a képnek, amit egy kicsit ugyan ijesztőnek találtam, de hát meg is értettem. Az igazi embertől ezt nem igen kérdezhette meg, hacsak nem szállt szembe a biztonsági őrökkel. A fameetingeken pedig általában nem tett fel az ember random ilyen kérdéseket, ha az adott idol épp mosolygott. - Annyit tettél értem már - csordult le hirtelen egy könnycsepp az arcán, ami miatt feszülten néztem szegény lányt. Most mi történt hirtelen ? Rettentően tanácstalan lettem és legszívesebben segítettem volna neki, de hát az én helyzetemben ez egy kissé nehéz lett volna. - Most van az utolsó lehetőségem, hogy végre viszonozhassam, de fogalmam sincsen mit tehetnék. Pedig tudom, hogy valamiért szomorú vagy - kezdett el egyre jobban rázkódni a válla, majd hosszú-hosszú sírásba kezdett. Én pedig semmi mást nem tudtam tenni, csak néztem, ahogy szenvedett és hiába mondtam volna bíztató szavakat, ő meg se hallotta volna. Az én hangom már nem ért semmit.

Miután nagyjából megnyugodott, felállt a padról és lassan el kezdett sétálni valamerre. Egyenlőre nem volt bátorságom visszamenni Jiminhez, így tisztes távolságból, de követtem. Láttam rajta, hogy már kezdett fázni, így egész biztos voltam abban, hogy hazafelé vette az irányt. Ennek egy kicsit örültem, ugyanis éhes voltam... Jó, gyerekes vagyok, tudom, de ha tele lesz a hasam, sokkal többet tudok majd gondolkozni. Hisz úgy éreztem, hogy ennek a lánynak a segítségével talán segíthetnénk Taehyungon. Olyan őszinték voltak az érzései és rettentően tisztességes Armynak tűnt, így ugyan lehet ezzel kihasználtam, de szükségem volt a közvetítésére. Csak azt nem tudtam pontosan, hogy mit is kellett volna tennie. Mitől lett volna akár egy kicsit is jobban V ?