Lost / Befejezett /

~ 22 ~

" Minden másképp lesz, mint tegnap. Ne hidd, hogy egyedül vagy. A múlt fájó emlékei már nem számítanak. Ha majd felszáradnak a könnyek, a nehéz idők mindent eszembe juttatnak. "

( Younha - Sunflower )

A kávézó után J-Hope külön utakon folytatta a barangolást a városban. Nem viccelek, konkrétan céltalanul ült fel a buszokra vagy éppen egy metróra és a fülébe dugott fülhallgatójából jövő zenét hallgatva bámult ki az ablakon. Mi hárman ettől függetlenül folytattuk a fiú követését és próbáltunk rájönni, hogy mégis mit csinál. Végül csak kikötöttünk azon a helyen, ahová egyikőnk sem akart jönni, hisz ez egyet jelentett azzal, hogy HoSeoknak valójában problémája volt. Habár az a papír már elég bizonyítékot adott mindannyiunk számára. Ettől függetlenül még reménykedtünk abban, hogy mindez tévedés és a fiúnak semmi baja sincsen. Nekem fájt a szívem szegény miatt, hisz úgy ismerték, mint a tag, aki bearanyozza mindenki napját a jellemével. Rossz volt belegondolni, hogy mindez egy ideje már csak a múlt volt és jelen esetben igazán nagy szüksége lett volna valaki segítségére. NamJoon még úgy ahogy el tudta nyomni az érzéseit és megpróbálta állandó beszédével megtörni ezt az igen gyászos hangulatot. Pedig legbelül marcangolta a bűntudat, hogy leader létére nem tűnt fel neki HoSeok gondja. Látszott, hogy még nem egészen sikerült neki túl lépnie a felé irányuló kritikákon, hisz pont úgy jött ki minden történés, hogy azok cseppet sem cáfoltak rá a szavakra. YoonGi pedig... A hallgatásba burkolózott és nagyon ingerült volt mindenre. Egy ideig még próbálkoztam én magam is a hangulat oldásával, hisz ez lett volna a feladatom, de miután Suga kicsit sem kedvesen közölte velem, hogy maradjak csendben, megsértődtem és egy szót sem szóltam egyikükhöz sem. Voltam olyan kedves, hogy mindent megbocsátottam neki, erre így reagál. Pukkadjon akkor meg.

Ebben az igen sértett hangulatban megérkeztünk a kórházhoz, ami miatt meg kellett volna beszélnünk valami tervet, csakhogy mi ketten YoonGival nem szándékoztunk megszólalni.

- Ne csináljátok már ezt - mondta fojtott hangon NamJoon, ugyanis elég sokan járkáltak körülöttünk, így nem szeretett volna hülyét csinálni magából azzal, hogy többes számban beszélt, holott csak egy fiú állt mellette.

- Nem mintha velem lenne a baj - motyogtam és szavamra Suga felém kapta a fejét.

- Te ütöd bele az orrodat olyanba, ami nem is rád tartozik. Csodálkozol, hogy nem bírlak ?

- Nem lehet, hogy inkább csak félsz tőlem ? - fontam magam előtt keresztbe a karomat és kérdésemet hallva csak fejét rázva gúnyosan felnevetett.

- Már nem azért, de...

- Most hagyjátok abba ! - szólt közbe a leader és hangja miatt azonnal össze rezzentem, pár ember pedig felénk kapta a fejét furcsán méregetve az ingerültté vált fiút. - Ki kéne találnunk valami tervet, ahelyett, hogy itt vitáznátok.

- Ő kezdte - vágtuk rá egyszerre YoonGival, ami miatt Rap Monster fáradtan megdörzsölte a szemeit és kezét csitítólag felrakta, hogy ezzel mutassa, most ő beszél.

- Nem érdekel ki kezdte. Csak fejezzétek be legalább addig, amíg meg nem oldjuk Hobi helyzetét. Értve vagyok ? - nézett ránk jelentőségteljesen, mire fejemet elkapva bólintottam. YoonGi miatt már megint gyerekessé váltam. Habár jobban belegondolva eredendően az voltam...

- És most mi legyen ? - szakította meg a hirtelen beállt csendet Suga türelmetlen hangja, ami miatt mindhármunknak el kellett gondolkoznia azon, hogy hogyan tovább.