Lost / Befejezett /

~ 27 ~

" Te vagy az én penicillinem, aki megment engem. Az angyalom, a világom. Én vagyok a te kalikó macskád. Itt vagyok, hogy láthassalak. Szeress engem most, érints meg most ! Csak engedd, hadd szeresselek... "

( BTS ( Jimin ) - Serendipity )

NamJoon eléggé csodálkozott, mikor Hobi helyett én szólaltam meg a vonal másik felén, viszont ebből már jól tudta, hogy valami nem volt rendben. Miután pedig közöltem vele, hogy HoSeokot haza kéne cipelni, azonnal kocsiba is pattant YoonGival együtt. Várakoztunk pár percet a hűvösben és az sem segített sokat, hogy kezdett sötétedni. HoSeok mellettem még mindig szipogott, bár ahogy egyenletesen simogattam a hátát végül sikerült nagyjából lenyugodnia. A bokája még mindig meg-meg remegett, így eléggé aggódtam miatta, de megpróbáltam mindenféle hülyeséget összezagyválni, csakhogy elterelhessem a figyelmét. Ami nem ment túl könnyen tekintve azt a dolgot, hogy JungKookot a saját menedzserük verte.

- Végre, hogy meg vagytok - sóhajtott fel megkönnyebbülten NamJoon, miközben egyre jobban lassított futásán, ahogy közelebb ért. Mögötte Suga közeledett sebesen és elég ideges arccal.

- Mégis mi történt ? - ért ő is elénk és dühös szemekkel méregetett felváltva minket.

- Majd az úton elmondom - válaszoltam halkan és YoonGival együtt felsegítettem HoSeokot a leader hátára. Szerencsére nem túl messze parkoltak le, így mikor nagy nehezen beültettük Hobit hátulra becsatoltam az övét és halványan elmosolyodtam, mikor az út felénél már ki is dőlt. Halkan szuszogva dőlt feje oldalra, miközben a kezemet szorongatta, amivel továbbra is próbáltam megnyugtatni. Örültem is egy kicsit, hogy ez nagyjából sikerült is.

- Tehát... Mi is történt ? - nézett a visszapillantó tükörben rám NamJoon, ami miatt nagyot nyeltem, ugyanis tudtam, hogy kicsit sem fognak örülni annak, hogy az én ötletem miatt - miszerint jobb lenne, ha még nem tudnak mind Kook bajáról - sérült meg HoSeok.

- Megtudtam mi van JungKookkal, viszont a probléma egy kicsikét bonyolult és mivel jól tudom, hogy ti túlságosan is hevesen reagálnátok, ami ebben a helyzetben nem éppen jó, így csak egy embernek árultam el eddig. Viszont sajnos ő sem bírta a titok súlyát...

- Miért kertelsz ennyire YeJin ? - kérdezte YoonGi összeráncolt szemöldökkel, miközben befordult a kis utcába, ami a dormhoz vezetett.

- Az a helyzet, hogy... JungKookot veri a menedzseretek - böktem ki halkan és azonnal összeszorítottam a szememet, mikor Suga beletaposott a fékbe, így én neki vágódtam az előttem lévő ülésnek. - Auch... - dörzsöltem meg a fejemet.

- Hogy mit is mondtál ? - kérdezte a fiú halkan, de még mindig nem haladtunk tovább, ami nem éppen volt szerencsés az utca közepén. NamJoon láthatóan lefagyott és meredten bámult rám, miközben félig hátrafordult. YoonGi ellenben sötét szemekkel nézett maga elé. - Mi az, hogy verik Kookot ? És mi az, hogy te ezt nem mondtad el nekünk ? - lett egyre fagyosabb a hangja, ami miatt nagyot nyelve dőltem teljesen hátra az ülésen, úgy, hogy megpróbáljak teljesen beleolvadni, ezzel messzebb kerülve a túlságosan is nyugodt rappertől.

- YeJin, mond el szépen, hogy mi is van. Kicsit részletesebben - kért meg NamJoon komolyan, mire remegő hanggal ismét neki kezdtem.

- Tegnap megláttam JungKook hátán több hosszú heget is, amit éppen befáslizott azért, hogy a friss sebekből jövő vér ne foltozza össze a pólóját, így ti ne vehessétek észre a sebeit. Ezután belefutottam HoSeokba, akivel elterveztük, hogy kiderítjük ki teszi ezt a maknaeval. Nekem volt egy sejtésem, mégpedig az új menedzseretek, aki SeJin helyett jött még. És ma ki is derült, hogy nagy valószínűséggel ő bántja a fiút. Ezt pedig azért nem osztottam meg veletek azonnal, mert nem támadhatjátok le JungKookot. Van valószínűleg oka annak, hogy mindezt titkolja előttetek, így kell valami bizonyítékot szerezni mielőtt mind egyszerre rohannátok le... - fejeztem be halkan. Rap Monster látszólag megértette, hogy mi volt a célom ezzel, YoonGi viszont csak erősen rászorított a kormányra és csöndben elvezetett a házig. Jól tudtam, hogy mérges volt, hisz ha csak ránéztem kirázott a hideg. Csak azt nem tudtam még, hogy rám haragudott-e így, vagy a menedzserükre, de valószínűbb volt, hogy mind a kettőnkre. Sőt, még JungKookra is.