Lost / Befejezett /

~ 23 ~

" Nem hallod a hangom ? Az összetört szívem ? Imádkozom, hogy mikor mindent elveszítek, mellettem lehess. "

( Standing Egg - Voice )

" Nagy levegőt veszek, miközben próbálom rávenni magamat a földről való felkelésre. Úgy fájnak az izmaim és minden végtagom, hogy egyszerűen képtelen vagyok felnyomni magamat. Amint azzal próbálkozok, hogy kezeimmel legalább ülő helyzetbe tegyem magamat, a karjaim először csak remegni kezdenek, majd feladják a szolgálatot és összecsuklanak. Szörnyen érzem magamat, ahogy a vizslató tekintetek csakúgy átszúrják minden porcikámat. Számat beharapva tűröm a tagjaimban lévő bénulást, majd jó nagy erőt véve magamon végre legalább felnyomom magamat ülő helyzetbe.

- Ti menjetek csak, majd én gyakorolok YeJinnel még egy kicsit - hallom a koreográfusunk hangját, amire azonnal a többiek felé kapom a fejemet és hiába néznek rám sok sikert kívánva, meg sem próbálnak felszólalni az érdekemben. Amint becsukódik a próbaterem ajtaja, a fiatal nő közelebb jön hozzám és karjaimnál fogva felhúz. Ugyan egy percre meginogok, ahogy talpaim alatt érzem a talajt, de végül sikerül nem eldőlnöm és megtartanom magamat. - Mit kezdjek veled, hm ? - néz a szemeimbe tanácstalanul, de én nem tudok erre mit válaszolni, hisz tudom, hogy mire érti. Fejemet lehajtva bámulom a cipőmet és veszem még mindig szaporán a levegőt. Hasam hirtelen kordul egyet, ami miatt kínosan lesütöm a szememet és félve koreográfus unniera pillantok. Ő már fejét fogja erre a hangra és megkeményedett vonásokkal szigorúan a szemembe néz. - Az állandó evésed miatt kell minden egyes nap, már két hónapja tovább bent maradnom veled. Mostantól még szigorúbb diétára foglak téged. Egy nap háromszor ehetsz. Semmi szénhidrátos dolog nem lehet az ételed között. Sok vizet igyál és fogyassz zöldséget, ha úgy éreznéd, hogy nagyon éhes lennél. A lányok már kidobálták minden chipsedet és édességedet, mégcsak ne is álmodj arról, hogy ilyeneket ehetsz. Egészen a debütálásotokig ezen a diétán leszel, értve vagyok ? - rakja keresztbe maga előtt a karját és szavait hallva nehéz szívvel ugyan, de bólintok. - Az edzés terved pedig még ennél is szigorúbb lesz, ugyanis te még csak most vagy gyakornok is egyben. Minden nap reggel hattól este tízig itt leszel a táncteremben még akkor is, amikor én nem vagyok itt vagy már a lányok elmentek. Te nem tarthatsz velük soha. Egész végig gyakorolni fogod a koreográfiákat és erősítéseket csinálsz majd. Ezek közben el kell majd járnod énekórákra is és színészetre, azok lesznek a pihenőid - magyarázza tovább és tovább, de nekem az agyam már valamikor akkor feladta az információ befogadást, mikor meghallottam azt a szót, hogy minden nasimat elkobozták. - Most pedig egy perces alkartámaszt fogsz csinálni - hangzik fel az újabb utasítást, amire már szinte nem is reagálok semmivel, csak szinte lerogyok a földre és reszkető végtagjaim ellenére is csinálom a feladatot. Pedig semmire sem vágyom jobban, mint az ágyamra - azaz kanapémra, mivel én azon alszom. - Egy, kettő, három, négy... - hallom a számokat, de agyban mégis máshol járok, ha ezt csinálom, akkor jobban bírom az ilyen edzéseket. Viszont mikor a bátyámra a szüleimre és végül Jiminre gondolok, a szemeim elhomályosulnak a visszatartott könnyeim miatt.

Mikor hazaérek, már mindenki alszik, ami miatt egy kicsit megkönnyebbülök. Mostanában egyre kevesebbszer szeretek együtt lenni a csapatársaimmal, mivel úgy érzem, hogy már nem kedvelnek úgy, mint két hónappal ezelőtt. Mintha az csak valami megjátszás lett volna a részükről. Jól tudom, hogy ez nem így van, mégis magányosnak érzem magamat...

A vizes hajamat törölgetve ülök le a kanapéra és a telefonommal a kezemben el is dőlök rajta. Amint érzem fejem alatt a párnát legszívesebben már aludnék el, de megígértem a bátyámnak, hogy felhívom, ha hazaértem, így ugyan már este tizenegy van, de tudom jól, hogy ő még fent van.