Lost / Befejezett /

~ 3 ~

" Akár jó, akár rossz vagy; én ugyan olyan vagyok, mint te. "

(  Dreamcatcher - Chase me )

Soha, egyetlen egyszer sem fordult még elő velem, hogy bárki is meglátott volna. Általában az emberek keresztül mentek rajtam és vagy kirázta őket a hideg, vagy még az sem. Nem volt olyan, aki látott volna, még ha szuper érzékeny is volt az ilyesféle dolgokra. Erre jött ez a fiú; Park Jimin, és minden eddigi téveszmémet eltüntette arról, hogy teljesen láthatatlanok voltunk az emberek számára. Viszont nagyon úgy tűnt, hogy Jiminnek is új volt ez az egész, mivel a nagy ördögűzés közepette leguggoltam elé és megbökve a homlokát rávettem, hogy végre rám figyeljen. Lehet ez nem volt túl jó ötlet, de fogalmam sem volt a következményekről

- Hé, te tényleg látsz engem ? - döntöttem oldalra a fejemet kíváncsian és igazán feltöltött adrenalinnal a tudat, hogy mégsem voltam annyira egyedül. Jimin válaszként csak meredten bámult a szemeimbe, majd hiába szóltam volna bármit is; elájult. Pislogás nélkül néztem, ahogy hátraesett és feje nem kicsit koppant a parkettán. Kezemet szám elé kapva kúsztam mellé és megfogva a karját megpróbáltam felébreszteni, de egyáltalán nem reagált. Ijedten hajoltam a szívéhez, de nem hallottam a dobogását. - Nem hiszem el - estem hátra és nagyot nyelve néztem végig a mozdulatlan testén. - Komolyan kinyírtam az első embert, aki még látott is engem ?

Felállva megfogtam pár nehezebb dolgot és a földhöz vágtam, hogy ezzel valakit idehívhassak, közben pedig végig figyeltem a földön elájult vagy meghalt fiút és azon gondolkoztam, hogy mégis hogy tehettem szegénnyel ilyet. A nagy rombolásomra végre valaki felfigyelt és sietős léptekkel közeledett a szoba felé. Levegőmet megkönnyebbülten fújtam ki, mikor félve bedugta fejét az ajtón, de mikor szemei megakadtak a földön elterült Jiminen kétségbeesetten kezdett el kiabálni egy másik tagnak.

- Jin ! Jiiiiin ! Jiminnel történt valami ! - rogyott le mellé és pulzusát nézegetve próbált rájönni arra, amire pár perce még én is; hogy vajon Jimin élt-e még. Kitágult szemei viszont arról árulkodtak, amire még pár perce én is gondoltam; meghalt. Visszafojtott lélegzettel sétáltam melléjük és remegő kézzel nyúltam volna Jimin arcához, amikor is hirtelen fájdalom nyílalt a fejembe és hátratántorodva ráestem az ágyra. Fejemhez szorítva tenyeremet próbáltam meg figyelni az eseményeket és nem elájulni a fájdalom miatt, ami szüntelenül hasogatott a fejemben.

- Mégis mi történt V... Úristen, Jimin - érkezett meg Jin is és rémülten guggolt le a szürke hajú mellé és nézett a félig már síró fiúra.

- Meghalt... Jimin, meghalt - szipogott, mire az idősebb gyorsan leellenőrizte a pulzusát és szemöldöke a magasba szaladt.

- Te idióta - hordta le rögtön és megmutogatta a kiütött fiú pulzusát. - Rossz helyen nézted - sóhajtott fel, mire Taehyung is abbahagyta a sírást és szemét törölgetve vetett rá egy pillantást ő is. Arca fokozatosan könnyebbült meg és végül ráborult az eszméletlen fiúra úgy mondogatta neki, hogy szereti és, hogy ne csináljon még egyszer ilyet. Erre a mozdulatra egy pillanatra elmosolyodtam, de hirtelen a mellkasomba nyílalt a fájdalom és kezemet oda kapva vettem nagy levegőket és néztem, ahogy egyre jobban folyt előttem össze minden, én pedig elveszítve az egyensúlyomat eldőltem az ágyon és hirtelen minden hang megszűnt körülöttem. Olyan csönd volt, mint amikor meghaltam, és én mindennél jobban utáltam ezt a csöndet...

~

"YeJin, YeJin, YeJin" Suttogások hallatszódtak a fülemben egy olyan névvel, amit még nem hallottam, mégis olyan ismerős volt. E név hallatára mosoly költözött ajkaimra és melegség járta át egész bensőmet. Várjunk csak... Nekem melegem van ?