Lost / Befejezett /

~ 26 ~

" Miért vagyok egyedül, a sok ember között, akik körbe vesznek ? Miért vagyok egyedül ? Egyedül maradtam. Most szükségem van valakire... "

( Day6 - I Need Somebody ) 

" A hinta jól megszokott nyikorgó hangjára dőlök előre és hátra, miközben arcomat már beborítják a könnyeim. Edz, diétázz, fogyj bele a ruháidba, vagy annyira fognak szorítani, hogy elájulsz miatta. A napjaim, amelyek olyanok voltak, akár az álmaim, pár hét alatt gyökeres fordulatot vettek. A kezdetleges tánc és énekpróbák, a színészeti órák és edzések, már egyáltalán nem okoznak nekem örömöt. Minden fokozatosan egyre keményebbé és kegyetlenebbé vált. Nem mosolygok annyit, mint az elején. Tettek arról, hogy elveszítsem a mosolyomat és a jó kedvemet. Már több hónapja tart mindez és úgy érzem, mintha minden egyes nap a pokol legmélyebb bugyrait járnám meg. Akik az elején mosollyal és kedvességgel fogadtak, azok mára már szigorra néznek rám és rettentően magas elvárásokkal, amiket úgy érzem soha nem tudok meglépni. Tudtam, hogy nem lesz ez olyan könnyű, hisz Jimint pár évig végig kísértem az útján, hacsak üzeneteken keresztül is. A helyzetem viszont nagyon is különbözik az övétől. Ezt nem önsajnáltatás miatt mondogatom magamnak, hanem mert ez így van. Ő legalább támaszkodhat a csapattársaira, de én... Én nem. Az eleinte vidám és kedves viselkedés felém, átváltozott csupa ellenérzésekbe. Megtanultam, hogy mi is az a bizonyos megjátszás. Ha más is mellettünk van, mindig nagyon kedvesek velem, de ez korán sincsen így. Mindig rettegek visszamenni a dormba, hisz ott mindent megkapok tőlük. Még csak egy szobában sem alszom velük, hanem a kanapén, ami rettentően kényelmetlen. Nincs olyan nap, hogy ne sírva aludnék el. Olyan dolgokat vágnak a fejemhez, ami nem is igaz. Nem képesek elviselni, hogy míg ők megszenvedtek azért, hogy egy debütálni készülő csapatba kerülhessenek, én mindent ilyen könnyen megkaptam. Lenéznek, nem ismernek el. A szavaik dobálózásán kívül viszont nem tesznek mást. Viszont akkor is a lelkembe tipornak. Mindig én főzök, mosogatok és ruhákat mosok. E mellett pedig keményen edzek azért, hogy jó előadóvá válhassak. Naponta alszom átlagosan három órát és úgy érzem kezdek kikészülni. Én a végletekig próbálom megtartani a személyiségemet, de már szinte magamra se ismerek. Emiatt nem merek a családommal beszélni, főleg a bátyámmal, hisz neki azonnal leesne, hogy valami nincsen rendben. Nem szeretném viszont mindezt abbahagyni. Ha már eddig kibírtam, akkor ezután sem lesz probléma. Eltűrök mindent és megmutatom a lányoknak, hogy érdemes elfogadniuk engem. És Jimin miatt is muszáj mindezt megtennem. Ugyan a napokban nem beszélünk túl sokat, hisz mind a ketten el vagyunk foglalva. Ő hamarosan debütál, nekem pedig még fejlődnöm kell. Ezen a napon viszont rettentően nagy szükségem van rá. Könnyeimet visszanyelve szipogok és homályos látásommal próbálom kikeresni a fiú számát. Úgy érzem eljött az ideje, amikor nekem is szükségem van rá. Hiányoznak a biztató szavai és ha csak egy üzenetet is, de tudnánk váltani, akkor máris feltöltődnék energiával. Viszont most úgy érzem, hogy akár mindent a hátam mögött is hagynék. A kezeim remegnek, rettentően fázom, holott már tavasz végénél járunk. Valószínűleg belázasodtam, de ez cseppet sem érdekel. Inkább vagyok idekint ezen a kissé elhagyatott játszótéren, minthogy egy házban legyek azokkal a lányokkal. Úgy érzem, hogy ma végleg kikészítenének. Majd visszamegyek, ha már elaludtak. Akkor legalább nem tudnak már zaklatni. Akkor senki sem tud bántani. Nem kapom az állandó kritikákat, nem kell azzal törődnöm, hogy mit eszem, nem kell újra meg újra ugyanazt a táncot elgyakorolnom, nem kell rekedésig énekelnem, csak úgy vagyok. Annyira hiányoznak azok az idők, amikor csak feküdtem és nem csináltam semmit. A legjobb dolgot az életemben is elveszik tőlem, mégpedig az evést. Jimin miatt szinte mindent feladok, de az ad egy kis reményt, hogy ezeket követően már csak a jó vár rám. Ha keményen dolgozom, akkor nem lesz semmi gond, akkor azt mondhatom, hogy megérte. Remegő kezekkel bepötyögök Mochinak egyetlen üzenetet. Könnyeimtől viszont valószínűleg nem egészen helyes, hisz nem igazán látok tőlük normálisan.