Lost / Befejezett /

~ 29 ~

" Úgy érzem haldoklom, amikor hyung szomorú. Amikor hyung szenved, az nekem sokkal jobban fáj, mint amikor én szenvedek. "

( (BTS) JungKook - Begin )

- Jimin szemszöge -

Feszülten ültem hátul a furgonban, míg mellettem és előttem a többiek vagy beszéltek, vagy pedig zenét hallgatva kidőltek. Én képtelen voltam megnyugodni, főleg akkor, mikor belegondoltam, hogy YeJin hol is van éppen és mit él át ebben a pár órában. Szidtam magamat, hogy miért nem voltam képes megállítani, de jól tudtam, hogy rajta kívül senki se tudta volna észrevétlenül megcsinálni a felvételt. Mégis... Szörnyen éreztem magamat, hisz ő csak egy lány és neki nem kellene olyan szörnyűségeket látnia.

- Minden rendben hyung ? - vette ki fülhallgatóját Tae az egyik füléből, miközben szemével aggódva fürkészte az arcomat.

- Igen - motyogtam magam elé, amivel természetesen egyáltalán nem győztem meg a barátomat.

- Biztos ?

- Nem - sóhajtottam, majd ránézve csak egyetlen egy kérdést tettem fel. - Ugye nem lesz semmi baja ?

- Kooknak vagy YeJinnek ? - nézett továbbra is komolyan a szemembe.

- Mindkettőnek...

- Kook erős fiú, úgyhogy miatta ne aggódj - erőltetett egy megnyugtató mosolyt a szájára, holott ő is jól tudta, ez nem feltétlenül az erősségről szólt. - YeJin pedig elég sok mindenen keresztül ment ahhoz, hogy ezt is átvészelje - fejezte be és válaszát hallva kénytelen voltam egyet érteni vele. Igen, nem lesz semmi baja. Erős lány.

Lassan a furgon leparkolt egy ismerős kis kertes ház előtt, amit meglátva azonnal összeszorult a gyomrom. Sejin hyung nagyon nehéz esetnek bizonyult, így fel kellett kötnünk a gatyánkat, ha rá akartuk venni, hogy velünk tartson. Márpedig mindenféleképpen magunkkal kellett vinnünk. Kiszállva a furgonból, megálltunk a kapu előtt és mielőtt még bármelyikőnk is megnyomhatta volna a csengőt, NamJoon végig nézett mindannyiunkon.

- Nem erőszakoskodunk, nagyon jó lenne, ha velünk tartana, de nem szabad erőltetnünk se dolgot. Ha nem tudjuk rábeszélni a visszajövetelre, akkor majd kitalálunk valami mást - magyarázta, mire Taehyungnak a keze ismételten a levegőben termett, ami miatt NamJoon kénytelen volt felszólítani őt. - Igen, Tae ?

- Ha nem jönne össze a beszéd, akkor megfogjuk, megkötözzük és elraboljuk - avatott be minket saját tervébe, ami miatt mind megrökönyödve néztünk rá és hirtelen válaszolni se tudtunk.

- Soha többé nem engedjük, hogy nyomozós filmet nézzen - rázta a fejét YoonGi, majd előrelépve megnyomta a kis csengőt. Vártunk egy darabig, hogy beengedjenek minket, viszont elég sokáig szólt a csengő, ami miatt már azt hittük, hogy nincs itthon senki, de végül megszólalt egy ismerős női hang a bejáratból, ami miatt mind felvirulva kaptuk fel a fejünket.

- Fiúk, hát ti mit csináltok itt ? - bicegett felénk mankójával Sejin felesége, ami miatt eléggé lesokkolódtam, ugyanis nem is tudtam róla, hogy megsérült. Hyung egyszer sem említette, hogy bármi gondja lett volna.

- Jó napot ! - hajoltunk meg illedelmesen és ahogy végig néztem a többieken, hasonlóan meglepődtek mint én. Ezek szerint senki sem tudott a lesérüléséről.

- Gyertek be, gyertek be. Még a végén megfagytok itt kint - terelt be minket. Visszafelé menet ugyan NamJoon megkérdezte, hogy segítsen-e, de az asszony azonnal vissza is utasította az ajánlatot és egyedül bebicegett a házba. Bent jó meleg volt és a levegőben érezhető volt a főtt ételek illata, ami azt jelentette, hogy ha Sejin nincs is itthon, de hamarosan meg kell érkeznie. Mind levettük a kabátunkat és a konyhába betérve az asszony unszolására helyet foglaltunk az asztalnál. - Sejin is hamarosan megérkezik - kevergette a levest a fiatal hölgy, mi pedig fészkelődve ugyan, de bólintottunk. Nem igazán tudtuk, hogy mit is mondjuk, hisz nem vártunk ilyen meleg fogattatásra. Hisz Sejin menedzser nagyon dühösen hagyott el minket, így arra számítottunk, hogy a felesége sem viselkedik majd velünk ilyen szeretően.