Lost / Befejezett /

~ 17 ~

" Mikor lapozom az oldalakat az elhalványult emlékeimben. Látom a frusztráltságot és az alázatos bűnhődést a beteljesítetlen álom miatt... "

( Seulgi ( Red Velvet ) - Turning The Pages Of Memories )

A dal meg volt, így akár azt is lehetett mondani, hogy készen álltak a fiúk be is mutatni azt. Ez viszont nem teljesen volt igaz...

- Mi van, ha te rappelnél YeJin ? - kapta fejét felém Tae és szemei csak úgy csillogtak az ötlete miatt.

- Megpróbálhatom - adtam be a derekamat mosolyogva és olyan sok győzködés nem is kellett. Imádtam énekelni, így talán a rappelés is ment volna. Mondjuk Jimin nem annyira repesett az ötlettől, mivel állítása szerint, a fiúk lehet frászt kaptak volna attól, hogyha valaki hirtelen elkezd rappelni a nagy semmiből, de neki is be kellett látnia, hogy ők ketten nem igazán mentek sokra a saját képességükkel. Esetleg még V volt az, akire mindezt bízni lehetett volna, de annyi idő alatt, amennyi alatt ők meg akarták tanulni a szöveget, nem biztos, hogy sikerült volna neki. Ugyanis azt tervezték, hogy Taehyung születésnapján este fogják előadni a két fiú előtt. A többieknek meglepetésként szánták volna. Ha minden jól ment, akkor pedig ők is meghallgathatták volna a következő albumon. Emiatt pedig nem gyakorolhattak a dormban, így kötöttünk ki egy karaoke bárban, ahol már szinte törzsvendégekként fogadták a két fiút, annyit jártak itt az elmúlt napokban.

- Úgy érzem nem rappernek készültél - túrt a hajába Jimin miután befejeztük a dalt és mindenki számára kiderült, hogy az éneklés csak-csak, de a rappelés már egyáltalán nem ment. Állandóan belezavarodtam a szövegbe, holott már az egészet tudtam én magam is fejből. Ráadásul az sem segített, hogy V feje láttán mindig elnevettem magamat, ha épp rontottam.

- Szerintem se - kortyoltam bele az italomba és elfeküdve a hosszú kanapén kezdtem feladni az egészet. - Én szerintem alszom egy kicsit, ti pedig nyugodtan gyakoroljatok tovább - motyogtam lehunyt szemekkel, ugyanis valóban fáradt voltam. Mostanában egyre többet éreztem magamon, hogy nem vagyok képes olyan hosszú távon fent lenni, mint eddig. A pörgésem is lassacskán kezdett alábbhagyni és ez láthatóan nem csak nekem tűnt fel.

- Minden rendben YeJin ? - ült a fejem mellé Taehyung és aggódva söpört ki egy tincset a szememből. Erre csak halkan hümmögtem egyet és még jobban összehúztam magamat. Kicsit kezdtem fázni, mégha elég meleg is volt bent a szobában. Viszont mindez egy szempillantás alatt megváltozott, ugyanis hirtelen valami meleg került rám, ami bőven fedte minden testrészemet. Résnyire kinyitottam a szememet és megpillantottam egy szőke tincsekből álló haj tulajdonosát, aki leguggolva mellém elrendezte rajtam kabátját és nyakából levéve kockás sálját, azt is rám terítette. Meglepetten bámultam Jimint, aki a művelet végre hajtása után felállt és visszaült a helyére. Valószínűleg Taet is hasonlóan érte mindez, ugyanis hirtelen síri csend telepedett a szobára.

- Mi van ? - kérdezte Mochi összeráncolt szemöldökkel figyelve V-t.

- Semmi - válaszolta a fiú zavartan, majd nem sokkal ezután újra nekifogtak a dal gyakorlásának. Hangjukat hallgatva pedig szép lassan elnyomott az álom, és valami olyan történt, ami már pár hete nem; álmodtam.

" A napok rettentően gyorsan telnek, és már csak azt veszem észre, hogy egy éjszaka, és beköltözök az SM egyik dormjába a lehetséges csapattársaimmal. Nagyon izgatott vagyok, habár jókora félelem is vegyül a sok pozitív érzésem mellé. Kicsit tartok attól, hogy mégis miként barátkozom össze a többi lánnyal. Hisz egészen eddig nem éreztem vágyat arra, hogy bárkivel is kapcsolatot alakítsak. Vagyis... Inkább a körülöttem lévők nem nagyon közelítettek felém, mert túlságosan is hiperaktív és gyerekes vagyok néha. Másokhoz képest pedig szinte csak pozitív gondolataim vannak, kivéve ezen a napon. Nem bírok meglenni egy helyben és fel-alá járkálok a házban. A szüleimet már jócskán idegesítem, hisz minden szavuk ellenére képtelen vagyok megnyugodni. Jimint nem akarom zavarni a problémáimmal, hisz ő mostanában rengeteget gyakorol azért, hogy minél hamarabb debütálni tudjon a csapatával. Habár mindig azt mondja, hogy szóljak neki a problémáimról, nem igazán szeretném terhelni ezzel őt. Bár az is igaz, hogy akár jó tanácsokkal is el tudna látni, hisz ő már keresztül ment azon, amire én készülök. Amikor elkezdtünk beszélni - annak is már több, mint egy éve - ő már gyakornok volt a Big Hitnél. Abban az időben én voltam az, aki mindig erőt adott neki és imádtam is segíteni rajta, de azt már kevésbé szeretem, ha velem csinálják ugyanezt.