Lost / Befejezett /

~ 25 ~

" Olyan lágy a szíved ! Ezért akárhányszor látom, hogy némán tűröd a fájdalmat, megint mosolyt akarok csalni az arcodra akármibe is kerüljön. "

( Day6 - When You Love Someone )

Vártam, hogy ajkai elérjék enyémeket. Egy részem valóban vágyott is rá a másik viszont ellenezte ezt az egészet. Végül csak amiatt adtam be derekamat, hogy az élő énem egy vágyát teljesíthessem, hisz soha nem tapasztalhatta meg az a szerelmes énem, hogy vajon milyen édesek is Mochi ajkai. A várt csoda viszont elmaradt, hisz meleg lehelete nem a számat, hanem homlokomat érte, majd éreztem, ahogy dús párnái egy apró csókot lehelnek a bőrömre, ezzel egész testemet elárasztva melegséggel. Kezeim elernyedtek, szám pedig halvány mosolyra húzódott. Örülök, hogy nem csókolt meg. Azzal csak mindkettőnk dolgát megnehezítette volna. Mégis... Legbelül éreztem valami fájdalmat. Talán, csalódottságot ?

- Menjünk be - köszörülte meg a torkát, majd hátat fordítva nekem, megindult előre. Nem bírtam megmozdulni, így inkább egyszerűen megjelentem bent a nappaliban. Túlságosan is zavarban voltam, ahhoz, hogy Jiminnel együtt lépjek be a házba. Még a végén észre vette volna a paradicsomhoz hasonlító fejemet. Amit még tudtam a hidegre fogni, de egy fél óra múlva már ez sem lett volna jó kifogás.

Mikor megjelentem a nappaliban ketten is azonnal felordítottak, bár egyikük inkább csak szitkozódott, míg másik úgy sikított, mint a fába szorult féreg. A hangok miatt én is ijedten ugrottam egyet és félve néztem a kanapén dermedten ülő párosra.

- Mondtam már, hogy ne csináld ezt - szólt hozzám YoonGi idegesen, miközben a mellette szinte kővé dermedt HoSeok hátát simogatta, hogy valamiként visszanyerje egy normál ember színét az arca és megnyugodhasson.

- Sa-sajnálom - makogtam.

- Veled meg mi van ? - nézett végig rajtam Suga összevont szemöldökkel, de választ már nem kapott, mivel Jimin is belépett a nappaliba, így azonnal el is siettem a konyha felé. Valamiért úgy éreztem, hogy képtelen lennék dadogás vagy bármilyen fura reakció nélkül a közelében maradni. Majd szét robbant a szívem a felgyülemlett érzésektől és rettentően féltem attól, hogy a kapcsolatunk egy olyan irányba fog elterelődni, ahová soha nem szabadna jutnunk. Nekünk nem szabadott volna közel kerülni egymáshoz.

- Én csak egy szellem vagyok... - rogytam le a hideg kőre és lábaimat felhúzva magam elé, fejemet térdemre raktam és erősen behunytam a szememet. - El kell tőle távolodnom - suttogtam az egyetlen megoldást erre a problémára, amivel talán segíthettem volna neki. Mert ennek az egésznek kettőnk között semmi értelme nem volt.

Eltelt egy nap, majd kettő és pár hét, én pedig nagyon is feltűnően kerültem Jimint. A Főnix hadművelet megbeszélésein jó távol ültem tőle és inkább Hobival próbáltam jobb kapcsolatot kialakítani, de egyenlőre nem sikerült még túljutnia eddigi félelmén. Mindenesetre nem adtam fel. Mochi ugyan próbált beszélni velem, de én nem engedtem. Ez pedig legbelül szörnyű érzés volt, hiszen imádtam vele lenni. Nem lehettem viszont olyan önző, hogy mellette legyek. Így csak távolról figyeltem, hogyha szomorú azért a közelében lehessek. Viszont szerencsére csak egyre boldogabbá vált, ami engem is azzá tett.

Ettől függetlenül a másik három fiúval nagyon is sokat voltam és közelebb is kerültem hozzájuk. Amit megint csak nem szabadott volna, de egyszerűen túlságosan is telhetetlen voltam. Nem voltam képes teljesen egyedül maradni. Emellett a fiúk elég jól haladtak a dalok írásával, így kezdtek készülődni a come backre is. Eljött a Február és ugyan a maradék két tag problémájára még nem tudtunk rájönni, de már sokat haladtunk előre a visszatérésükkel kapcsolatban. Mondjuk én csak a háttérből szurkoltam nekik és esetlegesen felénekeltem egy-egy részletet, de legtöbbször csak lézengtem az alkotók mellett és csillogó szemmel néztem, ahogy befejeztek egy-egy számot. Mégis éreztem, hogy nem helyes mindaz, amit teszek. Hogy velük vagyok, hogy Jiminnel így bánok annak ellenére is, hogy ő mennyire kedvessé és törődővé vált velem szemben. Talán emiatt a rossz cselekedetem miatt nem álmodtam már két hete semmit az életemmel kapcsolatban. Azt viszont még nem tudtam, hogy jó vagy rossz dolog e...