Lost / Befejezett /

~ 21 ~

" Figyelj és érezd, mégha különbözünk is a barátom vagy. Nem vagy egyedül, ezért hát állj fel !

( J-Min - Stand Up )

Lehet végül meggyőzték a két fiút, de ez nem azt jelentette, hogy szívesen tartottak velem a nyomozásban. Hozzájuk jobban illet volna a beszélgetés HoSeokkal, de Jiminék terve miatt tarthattak egy szellemmel és játszhattak nyomozósdit. Én igazából nagyon vártam, hisz örültem, hogy végre csinálhattam valamit, de mikor reggel ránéztem Suga és Rap Monster nyúzott és kedvtelen arcára, azonnal megkomolyodtam és rá kellett jönnöm, hogy az egyetlen, aki még élvezte is volna ezt a kiruccanást, az én voltam. Bár már minden hiába volt, mivel Taehyungék már beszéltek Hobival épp ezért már nem állhattam át hozzájuk. Bevallásuk szerint pedig majdnem biztos volt, hogy HoSeoknak igenis gondja van, csak éppen ezt nem osztja meg senkivel. Ugyan oldottabb lett a hangulat a dormban, így, hogy már négyen is normálisabbá váltak, azért ez nem volt minden. Az egyetlen, aki majdnem teljesen jól volt, az Tae. Túljutott a nagymamája elvesztésén és fel tudta dolgozni, így, hogy Jimin és én is mellette voltunk. Ez nem azt jelentette, hogy már nem gondolt rá, de már korántsem annyiszor, mint az elején. Aztán itt volt Jimin... Láttam rajta, hogy egyáltalán nem tette túl magát Byulon és valamelyest az én segítségemmel akarta kiverni a fejéből és elengedni, ez pedig ahhoz vezetett, hogy már sokkal kevesebbszer volt velem bunkó és már-már ijesztően kedvessé vált, ami megdobogtatta a szívemet. És ez volt a fő probléma, ugyanis Tae szerint ő ilyen volt valójában, ami miatt muszáj volt tőle legalább egy kis távolságot tartani, mégha néha erős vágyat is éreztem arra, hogy állandóan vele legyek. Szerettem vele és Taehyunggal tölteni a napjaimat, ez pedig csak még jobban tetézte a bajaim számát. Végül pedig itt volt NamJoon és YoonGi, akik ugyan megosztották problémájukat és sokkal nyitottabbá váltak, mégsem tudtak még tovább lépni a dolgokon. Emiatt pedig, ugyan már haladtak a dalszerzéssel, de magukban korántsem rendezték le a dolgokat. Ugyan láttam, hogy egyik este négyesben elmentek sétálni, de mégis volt még bennük bőven olyan sérelem, amit nem adtak ki magukból. Ennek pedig az oka az lehetett, hogy még mindig azt érezték, hogy mindezzel csak az agyukra mennek a többieknek. Pedig ez nem volt igaz. Mochiék folyton amiatt panaszkodtak, hogy még mindig nem voltak elég őszinték. Pont emiatt döntöttem el, hogy én leszek az, aki ledönti az utolsó falat is körülöttük. Ugyan lehet, hogy nem pont velem osztották volna meg a gondjaikat, de mivel én teljesen külsős személynek számítottam, így pont ezért volt rá egy kisebb esély. Legalábbis nagyon reménykedtem benne.

- Elindult a táncterembe - jelentettem le a helyzetet a konyhában felkészülten várakozó két fiúnak, mire ők bólintva kiléptek rejtekhelyükről és megindultak a kijárat felé. Az legalább segített a helyzeten, hogy amiatt volt egy kis kedvük az egészhez, mert Hobiról volt szó. Lassan baktattunk a fiú mögött a gyakorló terem felé, miközben köztünk tapintani lehetett a feszültséget. Muszáj tennem ez ellen valamit, hisz Jiminék csak miattam cseréltek feladatot, pedig szívesen kémkedtek volna. Hajrá YeJin, meg tudod csinálni ! Nagy levegőt vettem, majd besétáltam a két fiú közé és barátságosan megszólaltam.

- Szerintetek HoSeok miért nem beszél a problémájáról ? - kezdeményeztem beszélgetést és kérdésem hallatán látszólag mindkét fiú elgondolkozott.

- Egyszerű - vonta meg a vállát YoonGi -, nem akarja, hogy aggódjunk miatta. Ő mindig is ilyen ember volt. Minket bármikor meghallgat és tanácsot ad, na meg felvidít, de ő nem zavar minket a problémájával. Idegesítő ez a szokása...

- Bagoly mondja verébnek, hogy nagy fejű... - rázta a fejét NamJoon és a másik fiú szemforgatásán halkan felnevetett.

- Nem mintha te nem ezt csinálnád - vágott vissza Suga, ami miatt egy kisebb vitának nevezhető valami alakult ki közöttük. Én csöndben haladtam még mindig közöttük és kapkodtam fejemet egyik oldalról a másikra, miközben próbáltam visszatartani kikívánkozó nevetésemet. Hihetetlenül aranyosak voltak. - Te meg min vigyorogsz ? - sandított le rám YoonGi, ami miatt azonnal összepréseltem ajkamat és lassan megráztam a fejemet.