Lost / Befejezett /

~ 24 ~

" Bár el tudnálak kapni, de nem vagyok képes rá. Bár el tudnálak érni, de nem sikerül. Szívedben újjáéledtem, mint egy szélrózsa. Anélkül, hogy néznélek, látlak. Anélkül, hogy hallanálak, hallak. Összetörni a szélben, összetörni a szívedben... "

( IU - Wind Flower )

Miután a fiúk megbeszéltek mindent őszintén, visszasétáltam hozzájuk. J-Hope, amint meglátott, felugrott a kanapéról és mosolyogva felém sietett, majd megragadta a kezemet és rázni kezdte.

- Nagyon örvendek, Jung HoSeok vagyok - mutatkozott be izgatottan, mire zavartan elmosolyodtam és segélykérően a másik négy fiúra néztem. Ők csak bizonytalanul figyeltek minket, ugyanis fogalmuk sem volt róla, hogy mégis hogyan magyarázzuk el HoSeoknak, hogy ki is vagyok.

- Jung YeJin - mosolyogtam vissza bizonytalanul. Fejben pedig már azon gondolkoztam, hogyan is közöljem szegény sráccal, hogy szellem vagyok. Biztos voltam abban, hogy frászt fog kapni tőlem, hisz ő egy elég félős tag volt. Hiába lett volna normál esetben mókás, hogy valakit annyira megijesztek, hogy azt se tudja majd, hogy fiú e vagy lány, de ebben az esetben nem biztos, hogy túl szerencsés lett volna.

- Sziasztok - lépett be hirtelen a nappaliba Jin és fáradtan rámosolygott az itt lévőkre, majd lehajolt megsimogatni a teljesen lázba jött kutyáját. Ezen halványan elmosolyodtam, ugyanis hiába szeretett engem is Jjanggu, azért mégis csak a legidősebb volt a gazdája. Viszont nem élvezhettem sokáig ezt az aranyos látványt, ugyanis J-Hope izgatottan megszólalt.

- Nézd hyung, itt van NamJoon barátnője - mutogatott rám HoSeok lelkesen, de válaszként Jin csak egy értetlen fejjel reagált és összeráncolt szemöldökkel nézett arra, amerre a másik mutatott. Ő természetesen még nem látott engem.

- Ez egy nagyon jó vicc volt, máskor értékelném is, de most eléggé fáradt vagyok - veregette meg HoSeok vállát gyengéden a legidősebb és ment is volna a szobája felé, de a fiatalabb hajthatatlan volt. A másik négy fiú bánatára.

- Nem, hyung. Tényleg itt van. A többiek is látják. Nem lehet, hogy erősebb szemüveg kéne... - a mondatát viszont már nem tudta befejezni, ugyanis Jimin befogta a száját és hátrébb ráncigálta, el tőlem.

- Sajnáljuk Jin. HoSeok kicsit túl sok sorozatot nézett és már képzelődik miatta. Menj csak aludni - magyarázta YoonGi, mire Jin csak homlokráncolva nézett a beszédért hadakozó Hobira, de végül inkább annyiban hagyta és tovább ment a dolgára.

- Ezt meg mégis miért csináltátok ? - szabadult ki Jimin fogságából az összezavarodott fiú és értetlenül mért végig. - Ezt nem értem - vakarta zavartan a tarkóját. - Hyung miért nem vett észre ? Hiszen előtte álltál...

- Vajon miért ? - nevettem fel erőltetetten és a többi fiút fixíroztam, valami segítségre várva. Végül NamJoon lassan mellém sétált és sóhajtva megdörzsölte a szemeit. Eközben a másik három tag nagyban lapított, hisz nem tudhatták, hogy mégis miként fog Hobi reagálni rám. Az igen zavart tekintetét elnézve nem igazán számítottam semmi jóra.

- Figyelj, ne reagáld túl bármilyen hihetetlen is - kezdett neki a leader és nyugtatólag a másik vállára rakta a kezét. - YeJin nem a barátnőm és nem is lehetne, mivel ő már... Öhm... Nem él - bökte ki egy kis gondolkozás után a legjobbnak vélt magyarázatot és nagyon úgy tűnt, hogy HoSeok teljesen kikapcsolt. Pislogás nélkül meredt az idősebb arcára, majd harsány nevetésbe kezdett.

- Hát ez egy nagyon jó vicc volt hyung - csapkodta a térdét. - Méghogy ő egy szellem legyen - nézett felém szemeit törölgetve, majd nagyot nyelve egyet hátrált és a szobája felé kezdett el mutogatni. - Azt hiszem csörög a telefonom, felveszem aztán folytatjuk ezt az igazán mesébe illő beszélgetést - dadogta és lábában szinte felbukva futott a kis folyosó felé. A nagy siettségben természetesen elbukott a küszöbben és elterült a földön.