Lost / Befejezett /

~ 15 ~

" Ha csupán egyetlen napig veled lehetnék... Ha csupán egyetlen napig foghatnám a kezed... Ha csupán egyetlen napig veled lehetnék... Csak egy napig... Ha csupán egyetlen napig együtt lehetnénk... " 

( BTS - Just One Day )

A napok szinte csigalassúsággal teltek és még csak az emlékeim kis darabkáival sem álmodtam. Ismét visszatért az az időszak, amikor nem álmodtam semmit és ez igazán zavart, így hát nagyon vártam azt a bizonyos randit V-vel, hisz talán végre visszaemlékezhettem volna valamire. Na meg... Ott volt NamJoon és YoonGi is, ha a sejtésem igaz volt, akkor a segítésük után újbóli emlékeket kellett volna visszakapnom, mint Tae esetében. Az ezelőtti valószínűleg szimplán egy véletlennek volt köszönhető, vagy amiatt volt, mert már neki láttunk segíteni a két fiún... Még nem igazán tudtam rájönni minden ilyen dologra, de azért igyekeztem. Azt pedig még jobban vártam, hogy egy másik sejtésem is beigazolódjon, amin azóta gondolkoztam, hogy V meglátott. Mert az sem volt véletlen, kellett valami oknak lennie. Jimin talán azért látott meg, mert mikor éltem ismertem, de Taehyung esetében valami másról lehetett szó és ki kellett derítenem, hogy miért történt mindez. Azonban ehhez az emlékeimre is szükségem volt. Hogy megtudjam, ki is voltam én valójában...

Szombat. Eljött a várva várt nap és én alig aludtam valamit az éjszaka annyira izgatott voltam. Egy teljes nap szórakozással telve volt az álmom az én esetemben. Hisz melyik szellemnek lehetett olyan jó sora, mint nekem ? Ez az, senkinek. Hisz most nem is láttak az emberek. Örültem, hogy legalább ennyi megadatott nekem, ha már meghaltam.

Szélesen mosolyogva várakoztam az ajtó előtt, akár csak egy kis kutya, aki várt a gazdijára. Szinte kiköpött mása voltam kedves barátomnak: Jjanggunak. Ő a lábamnak dőlve csóválta izgatottan a farkát és végig felém lesett. Úgy tűnt átvette tőlem az izgatottságot. Lehet azt gondolta, hogy most ő is fog valami jót kapni, ha már Jin mostanában nem igazán tudott vele foglalkozni. Látszott szegény kutyán, hogy hiányzott neki a gazdija, de muszáj volt egy kicsit még várnia. Hisz még kellett egy kis idő, amíg Jin problémáját is meg tudtuk oldani. Addig is itt voltam én neki és egyenlőre úgy tűnt, hogy velem is meg volt elégedve.

- Bocsi, csak nem találtam az órámat - sietett felém Taehyung és kinézete miatt még a szavam is elállt hirtelenjében. Egy fekete farmert, szürke kapucnis pulcsit és egy világos farmerdzsekit viselt, kezében egy fehér szájmaszkot tartott, világos barna haja pedig természetes borzassággal állt össze-vissza. Oké... Garantáltan nem számítottam ilyenre tőle. Még egy pillanatra éreztem, hogy a szívem is megállt, arcom pedig hirtelen vörössé váltott. Azt hiszem ilyen stílusú fiúkra bukhattam... - Mehetünk, YeJin ? - fogta meg hirtelen kezemet Tae és meg sem várva reakciómat, már ki is húzott az utcára. Kezeinket szorosan összekulcsolta, ami miatt nem csak, hogy zavarba jöttem, de nem is fáztam. Épp ezért nem is volt szándékomban elengedni kezeit. Egy idő után már hozzá is szoktam és szélesen mosolyogva követtem a korcsolyapálya felé.

- Hányas a cipőméreted ? - nézett felém Taehyung és lassan megállt egy sport bolt előtt.

- Öhm... Harminchatos - gondolkoztam el, mire a fiú csak bólintott és velem együtt belépett a kisebb boltba. Először nem is tudtam, hogy mit akart aztán mikor a korcsolyák felé vettük az irányt, rá kellett jönnöm, hogy ő bizony venni akart egyet nekem. Amint megláttam az árukat, muszáj volt tiltakoznom, hisz én nem értem ennyit. - Oppa, menjünk inkább korizni, majd kölcsönzöl nekem is egyet - magyaráztam, de figyelmen kívül hagyva szavaimat kezdett el pár lábbelit nézegetni. Nagyot sóhajtva letettem inkább arról, hogy meggyőzzem, hisz elég makacsnak tűnt és én is nézni kezdtem, hogy milyenek is voltak.