A Pokol Bukottja

I. 2. fejezet

Az alvilág urát nem lehetett megölni...
Roy csípőre tett kézzel a férfi felé hajolt.
- Kire fogadnál? - mondta gyermeki mosollyal, majd újra felegyenesedve kinyújtotta kezét Holi felé. - A soha viszont nem látásra.
- De azt mondtad visszatérhetek a Pokolba! - fakadt ki a démon.
- Ezt mondtam volna? Köszönd a sátáni véremnek. - jegyezte meg, majd fekete lángok jelentek meg kinyújtott kezén és a férfi felé haladtak, míg körbe nem vették, majd mielőtt még az sikítani tudott volna eltűnt. Csak Roy maradt, a csodálkozó angyalok és a trónon ülő arkangyalok.
- Legalább a nevét megtudtad. - jegyezte meg Gabriel, mire testvére dühösen nézett rá, de a fiú szólalt meg először.
- Kevés olyan mennyei lény van, aki képes a démonok jó oldalát is látni. - közölte komoran, majd maga mögé, a kijárat felé bökve folytatta mosolyogva. - Remélem nem fognak nekem esni, ha megpróbálok elsétálni. Már elég vérfürdőben volt részem.
- Ezt hogy érted? - kérdezte fürkésző tekintettel a fekete hajú angyal.
- Mostanában nagyon hírhedt lettem. - jelentette ki Roy. - A pokolbeliek üldöznek, a mennybeliek félnek, az emberek pedig kívànnak. Mit mondhatnék? Roy Rixonra kemény korszak vár.
- Rixont mondtál? - nézett elkerekedett szemekkel Michael a fiúra.
- Igen, miért?
De a szőke már nem figyelt rá, maga elé meredt és gondolkodóba esett, amiből bátyja ébresztette fel.
- Látomàs? - kérdezte Gabriel.
- Maradnál? - fúrta tekintetét Royéba az arkangyal.
A fiú megforgatta szemeit, majd a plafon felé mutatott.
- Az öregek mindig terveznek valamit. - kommentálta gondolatait. - De én a rosszabbik vén szivar fia vagyok, ebből adódóan itt sem kellene lennem.
- Ahogy mondod, mégis itt vagy. - jelentette ki Gabriel. - Hogy tudtál átjönni a kerítésen? Ha az Ördög fia vagy a véred nem engedett volna át.
- Átengedték. - közölte Michael.
- Pontosan. - helyeselt Roy. - Nem tudom mit akar tőlem az uratok, de bár most a Sátán ellensége vagyok, nem állok az Ő oldalán.
- Akkor hol állsz? - kérdezte a szőke hajú.
- Az emberek oldalán.
- És miért tartod ilyen nagyra őket? - kérdezte Gabriel lenézően. - Hisz csak halandók, múló lények.
- Pont ezért! - mondta keményen, komor tekintettel a fiú. - Képesek úgy élni az életüket, hogy bármelyik perc lehet az utolsó. Képesek meghalni egymásért, ha szülséges.
- És képesek ölni is egymásért. - vágott közbe Gabriel.
- De sokkal érzőbb lények a többinél! - makacskodott Roy.
- Ezzel most az angyalokra céloztál?
- És a démonokra. - felelte a fiú. - Egyik fél sem győzedelmeskedhet a Föld felett, mert az emberiség szürke. Se nem jó, se nem rossz, de mégis mindkettő. Van, akit könnyen elcsábít a sötét oldal, és van, akinek a lelke mindennél tisztább. - magyarázta.
A fekete hajú arkangyal társához fordult.
- Úgy beszél, mint te. - erre a szőke elmosolyodott.
- Maradsz? - intézte szavait a fiúnak.
- Holnap alkonyatkor indulok, addig derítsd ki mit akar tőlem az uratok. - közölte az. - És kérnék egy helyet ahol aludhatok.
- A démonoknak nincs szükségük alvásra. - vetette oda az egyik angyal.
- Én személy szerint szeretek aludni. - mondta Roy.
- Rendben. Ali, vidd vendégünket a tenger melletti bungalóhoz. - parancsolta Michael, de kedves hangnemben. - Ott nem fog zavarni senki. - tette hozzá.
A fiú tiszteletképp bólintott, majd sarkon fordulva elindult a kijárat felé. Egy alacsony, fehér szárnyú, mogyoróbarna hajú és szemű fiú követte.
- Ööö...- kezdte volna mikor kiértek az ezüst ajtón, ami be is csukódott mögöttük.
- Hívj csak Roynak.
- Lehet pár kérdésem Roy? - bökte ki a fiú szenvtelenül.
- Aki kíváncsi hamar megöregszik.
- Halhatatlan vagyok, szóval nem számít. - mondta a fiú. - Nem rég fejeztem be az iskolát és kaptam meg a szárnyaimat, de még sok mindent nem tudok, főleg a Föld alatti világról.
- Ali, ugye? Hàny éves vagy? - kérdezte Roy.
- 14.
- Elég fiatal vagy még ehhez.
- Mindenki ezt mondja!- morogta a fiú. - Elégedett lehetnék, mert maga Gabriel arkangyal a mesterem, de ő csak a kötelességemről okít.
Ezen Roy elmosolyodott.
- Te 12-nek nézel ki, de fogadni mernék rá, hogy sokkal idősebb vagy. - mondta Ali.
- 360 éves vagyok emberi mértékkel. - mondta szemrebbenés nélkül Roy.
- Azta... Max 70-re tippeltem volna.
- Amíg elvezetsz a bungalóhoz faggathatsz. - adta be a derekát Roy.
- Tényleg? Na akkor, a nevedet már tudom és mostmár a korodat is. - magyarázta újfent inkább magának a fiú, majd elszégyellve lehajtotta a fejét. - Nem akarok tolakodó lenni...de hallottam a beszélgetésedet...a démonnal.
- Arra vagy kíváncsi miért öltem meg?
- Úgy hallottam egy ember lány miatt.
- Igen. - bólintotta Roy.
- Biztos vagy benne,hogy megölték? - kérdezte Ali.
- Igen.
- És tudod miért?
- Erre egyszerű a válasz. Mert ismert. - Royt dühh árasztotta el. - Megölték, mert köze volt hozzám, mert kötődtem hozzá.
- Ezekszerint odalent nem nagyon helyeslik az ilyesmit...
Roy valamiért nem lett dühösebb ettől, inkább lenyugodott. Tetszett neki a fiú kíváncsisága és örült közvetlenségének.
- A Pokol sokban hasonlít a Mennyre, de a különbségek is kitűnnek. A ti világotok aranyban, ezüstben és fehérben pompázik. Minden gyönyörű és tökéletes. A levegő hűs, minden tiszta, szinte angyali. - magyarázta Roy, a fiú itta minden szavát. - Ellenben a Pokol sötét és meleg. A levegő a rothadás, az égő hús és a vér szagát gyűjti magába, és rozsdás. A fekete alig válik ki a vörös árnyalatokból. Míg itt sosem megy le a nap, lent örökké alkonyat van, mindent homály fed.
A fiú megérezte, hogy a mellette haladó Ali megremeg, így más felé terelte a szót, de nem tért el a témától.
- A szabályok is màsok. Ha jól tudom az angyalok képesek emberré vàlni.
- Igen, de ahhoz földi kötelék kell. - felelte Ali.
- Pontosan. A démonok nem lehetnek emberek, csak a testükben létezhetnek.
- Ez a megszállás, igaz?
- Úgyvan. De egy emberből lehet démon, míg angyal nem. - folytatta Roy. - Azonban, ha egy angyal bűnt követ el, ami megsérti a Mennyek urát Bukott angyallá válik, igaz? - Ali helyeslően bólintott. - Száműzik a Földre, hogy ott éljen szárnytalanul a halandók között. Ám a démonoknál a bűn csak egy plusz pont a Pokol kulcsához.
- Tehát egy démon, akkor bukik meg, ha jót cselekszik? - vázolta Ali.
- Nem éppen. A jó cselekedet attól függ, hogy kinek teszed és miért. A szerelem a legsúlyosabb bűn, amit egy démon megtehet, épp ezért az ára is nagy.
- Ezt hogy érted?
- Ha a kapcsolat kitudódik, az embert megölik, a démon pedig vele hal.
- Miért? - emelkedett meg Ali hangszíne.
- A démonok is halhatatlanok, mint az angyalok, de egy sötét lény nem szerethet, mert az megváltoztatja az egész lényét. Ebből adódóan egy démon nehezen viseli szerelme halálát, képtelen másra gondolni és belehal ebbe a kínba. Ezért mondják azt, hogy egy pokolszülött csak egyszer szerethet életében, márha képes rá.
- Várjunk csak! Te még élsz! - kapta fel a fejét a fiú.
- Engem jelenleg a bosszúm tart életben. - mondta komoran Roy.
- És ha bevégezted? Meghalsz?
- Előbb-utóbb. - felelte egykedvűen Roy.
Ali nem kérdezett többet, amit Roy meg is értett, nem volt mindennapi a pokoltan...

Remélem ebből a fejezetből, mindeki rájött ki is a főszereplő és a címadó, ha az elsőből nem is. Jó olvasást😊