A Pokol Bukottja

III. 6 fejezet

Most, hogy Baltazarék visszatértek ideje volt tervet kovácsolni Safry tervének, azaz Mephisto Pheles feléledésének meggátolására. Ami a vámpírokat illeti, összeszedték magukat. Azonban az arkangyalok egyre idegesebbek lettek, mert Raphael még mindig nem került elő. Michael sejtette, hogy hova is ment, de már vissza kellett volna érnie. Csak remélni tudták, hogy nem esett baja. 
Végül úgy határoztak, hogy meglepik Safryt. Hararkba mennek páran és kiszabadítják a rabokat, akikből valószínűleg kísérleti patkányt kívántak faragni. Az útra Ark, mint a Sátán, Kalim, mint a kísérleti áldozat és Roy, mint a legerősebb, jelentkeztek a önként; azonban Royt nem akarták elengedni azok után, ami nem régiben történt. Hisz az anyjának további tervei lettek volna vele, ha az apja nem menekíti ki a karmai közül. Ezt egyoldalúan megszavazták és helyébe Bryn jelentkezett arra hivatkozva, hogy ő már járt ott. Nem soká útnak is indultak, segítségként pedig Baltazar és két társa is velük tartott. Óvatosságból mentek kevesen, hogy ne legyenek feltűnőek, de jobb félni, mint megijedni, habár az ijedelem így sem maradt el. 
Amíg ők távoztak  ki az aranykapunk, ki pedig a Sátán teleportálása által. Eközben Roy puffogott - durrogott nem tetszésében - de abban azért egyet értett, hogy nem szívesen találkozott újra az anyjával.

- Nyugodj már le! Nagyon idegesítő vagy! - adott hangot nem tetszésének Rachel, mert a démon férfi ide - oda járkált  faltól falig a nagyteremben.
- Az ülés még idegesítőbb. - vetette oda Roy. - Utálok várni.
- Nem csak te vagy ezzel így. - jegyezte meg Michael.
- Te hogy viseled el? - Roy végre megállt az arkangyallal szemben.
- Sehogy, csak elfogadom. A sok évszádat alatt megszokja az ember a tétlenséget, főleg ha a Menny őre. - magyarázta Michael.
- Én is átéltem jó pár száz évet, de sosem kellett semmire sem várnom. 
- Bizonyára, mert te csináltad a balhékat. - jegyezte meg a farkas lány.
- Ahogy mondod. - húzta gúnyos mosolyra a száját Roy.

Ez a kis beszélgetés lehűtötte a kedélyeket, ám nem sokáig. Az aranykapu, melyet Michael utazásra használt hirtelen kicsapódott és Raphael repült ki rajta valami nagy és fehér dologgal együtt. 
- Mondjátok, hogy nem késtem el?! - pattant fel olyan hirtelen az arkangyal a földről, mint ahogy odakerült.
- Miről? - kérdezte Michael barátja felé indulva.
- Hol vannak a többiek? Ugye nem mentek le? 
Ekkor állt fel a nagy fehér dolog is, amiről kiderült, hogy egy jegesmedve, azonban az oldalán egy csíkban vér éktelenkedett.
- De. Miért? Nem kellett volna? - kérdezte Rachel. Raphael zaklatottsága rájuk is átragadt, nem mintha nem lett volna feszült a levegő.
- Mit tudsz Raphael? - követelte a választ Roy.

- Csapda! Safry tud róla és hadsereget szervezett. Az Alvilágot teljesen kiürítették. - hadarta a férfi.
- Akkor fel kell készülnünk a támadásra. - indult az ajtó felé Michael.
- Nem! Nem ide jönnek.
- Akkor hova? - Roy türelme kezdett teljesen elfogyni. Legszívesebben megrázta volna Raphaelt, hogy beszéljen gyorsabban.

- A Földre...

  *   *   *

Mindenki akcióba lendült. Roy a farkaslánnyal Hararkba teleportált, hogy értesítsék társaikat a csapdáról, míg a többiek a Mennyben felállították hadseregüket és a Földre indultak. Azonban Royékat fájdalmas meglepetés fogadta.
Harark börtöne üres volt, látszólag legalábbis. Azonban majdnem leghátul, ahol egykoron Lucifer börtöne lehetett, rátaláltak társaikra. Mindannyian láncra lettek verve, némelyikőjük könnyebb, másikójuk súlyosabb sérüléseket szenvedett; azonban egyértelmű volt, hogy nem démonok tették, azt Roy felismerte volna.

A legtöbbet persze Kalim és Baltazar kapta. Kalim bőrszárnyú alakjában volt egy dárdával átszúrva az oldalán vízszintesen. Baltazar végtagjaiban pedig nyilak vertek tanyát. Egyikőjük sem tudott mozdulni, de csak Kalim volt eszméleténél. Rachel rögvest neki állt kiszabadítani láncai alól.

- Hol van Ark? - kérdezte Roy, észbe kapva a megdöbbenésből rájött mi is hiányzik.
- Azt mondták.. vele mást játszanak.. - mondta akadozó lélegzettel a férfi.
- Játszanak?! - ismételte meg a szót hitetlenkedve Rachel. - Ez undorító.

Kalim felnyögött, ahogy láncok nélkül elvesztette az egyensúlyát, így kénytelen volt a lányra nehezedni.
- Ki kell venni a dárdát, hogy begyógyuljon a seb. - mondta Roy.
Sikerült leültetniük a férfit, Rachel pedig megtartotta, amíg Roy kihúzta a férfi oldalából a dárdát. Nem kellett több pár percnél, és Kalim újra régi, emberi alakjában volt sértetlenül, habár még mindig nehezen mozgott és zihált.

- Az apád arra vitték. - mutatott az egyik oldalsó ajtóra Kalim. - Mi kiszabadítjuk a többieket.
Roy bólintott, majd neki is iramodott, megfeledkezve a kérdésről, hogy mégis "mivel" áll szemben. Erősebb volt a Sátánnál, így nagy volt a valószínűsége, hogyha az apját legyőzték, akkor őt is le fogják..