A Pokol Bukottja

II. 12. fejezet

Miután mindannyian elmentek Michael és Raphael magukra maradtak a nagyteremben.
- És most mi a következő lépés? - érdeklődött Raphael.
- Azt hittem, már tudod. - mosolyodott el Michael.
- Az tény, hogy remekül tudok kiigazodni másokon, de te nem tartozol az ilyen emberek közé, ahogy a Rixon fiú sem.
- Valahogy sejtettem. De ő már nem fiú. - indult el a kijárat felé a szőke arkangyal.
- Nagyon magabiztos vagy. Mit eszeltél ki már megint? Nekem is szerepem lesz benne?
- Ne aggódj, neked jut az egyik főszerep. - Michael felkacagott, mire Raphael megtorpant.
- Nem szeretem mikor így vigyorogsz. - mondta rémült hangon, mire társa újfent felkacagott.

Michael bungalójába mentek, ott is a leghátsó helyiségbe. Csak egy egyszerű üres szoba lett volna, ha nem áztatja el a felét a víz. Mivel a bungaló a Gold-folyó közvetlen közelében volt, a folyó egyik kis patakja ként a fal alatti csatornán keresztül beáramlott az arany színű folyás a teremben lévő medencébe, azonban ez a víz a helyiségbe érve már türkiz színben fénylett. 

- Mit akarsz Tőle? - állt meg a kövekkel kirakott medence peremén Raphael és a természetfeletti vizet kémlelte.
- Tőle most semmit, csak kommunikációra szeretném használni. - felelte nyugodtan Michael, miközben lábát belemerítette a hideg vízbe.
- Kivel?
- Most nagyon lassú a felfogásod barátom. - mosolygott rá Michael, majd teljesen elmerült a vízben nem megválaszolva testvére kérdését.

- Van egy sejtésem, de az korai lenne még. - szólalt meg pár percnyi csend után Raphael.
- Baltazarékkal szemben semmi sem korai.
- Akkor tényleg Racheléket hívod?! - Raphael hangja enyhén szólva, megemelkedett.
- A múltban is sokat segítettek, és ki más vehetné fel jobban a harcot a vámpírokkal?
- Akkor is korai még.
- Tudod, milyen erős, nem? - húzta fel szemöldökét Michael.
- Hidd el, tisztán emlékszem ,ég a képre, ahogy Rachel leharapja Baltazar fejét, de akkoriban nem volt velünk a Rixon fiú.
- Na igen, ettől tartok egy kicsit. - a szőke arkangyal meglepően nyugodt volt, kissé még játékos is. Ez a viselkedés nem igazán volt rá jellemző... 

- Rachel nem fog örülni nekik. - Michael mondata kijelentés volt, mintha látta volna a jövőt. Raphael arca sápadttá vált.
- Te jó Isten?! Ki fogja nyírni őket!
- Azért ennyire nem kell kétségbeesni. - mosolyogta Michael. - Talán csak Arkot fogadja el, de nem fogja őket bántani, ha én azt mondom.
- Ne legyél ebben annyira biztos. Rachel nő létére, nem valami engedelmes. Rád is csak azért hallgat, mert ezt a parancsolt kapta.
- Ne aggódj. Roy Isten bizalmát élvezi, még ebben az alakjában is. - dőlt a medence oldalához Michael kellemesen felsóhajtva.
- De ez nem azt jelenti, hogy nem fogja próbára tenni! - makacskodott Raphael.
- Te még nálam is jobban megkedvelted a fiút. - mosolygott továbbra is Michael. - Ahogy már mondtam, ne aggódj. Mindenkinek állít az Úr akadályokat és nekünk ki kell állni azokat.
- Ez nem túl sok akadály már Rixonnal?! - tette fel a fogós kérdést Raphael. - Mármint, először elveszik tőle a szeretett lányt, majd kiderül, hogy a testvére ölte meg. Rá kell jönnie, hogy minden, amit eddig az apjáról tudott, az hazugság. A legjobb barátja az ő bűnei miatt válik bukottá, a saját anyja pedig megkínozza. Most meg olyan alakba kényszerült, amit utál és éppen arra készül, hogy megöljön egy gonosszá vált angyalt. Arról nem is beszélve, hogy a háború közepén vagyunk és tőle függ a győzelmünk.

- Úgy beszélsz, mint én régen. Netán megingott a hited? - Michael arca hirtelen komorult el. 
Barátja hasonló komorsággal nézett vissza rá.
- Tudod, hogy az sosem történne meg. És igazad van. Úgy beszélek, mint te. Mostmár tudom, hogy éreztél akkoriban. - vallotta be Raphael. - Sosem fordítanék hátat az Úrnak, mint Lucifer. De meg van a saját véleményem, mint neked.

- Ezt azonnal verd ki a fejedből! - pattant álló helyzetbe Michael, tekintete csillogott a félelemtől. - És reméld, hogy ezt nem hallotta! Most pedig hagyj magamra. Koncentrálnom kell. 
- Rendben. - biccentett a szürke hajú arkangyal, majd távozott.

Raphael nem tudta milyen lehet szárnyak nélkül bolyongani a Földön és nézni halhatatlan tekintettel a múlandó embereket. De ahogy akkoriban Michael, úgy ő sem hajlandó megmásítani hitét. És ezt az Urának is tudnia kellett...

Úgy gondolta, barátjának el fog tartani egy ideig ez a beszélgetés, már azért is, mert Rachel rettentően makacs tudott lenni. És ha egyből rá is bólintana a dologra, nem fogja megtenni, inkább húzza Michael idegeit.
Így hát a szürke hajú arkangyal úgy döntött, meglátogat egy régi barátot, aki képes lehet szót érteni a farkasokkal. A nagyterembe ment, hogy használhassa az aranyajtót átjárónak. Azonban az nem akart elsőre megnyílni  neki, végülis, nem ő volt az irányítója.

- HITEM NEM ERESZT
  TÜRELMEM VÉGES
  ANGYALKÉNT KÉRLEK
  ENGEDD BE LELKEM.

Az ajtó kénytelen volt megnyílni, de azért Raphael elmormogott egy köszönömöt. Mihejst eltűnt a vakító fény és szeme megszokta a homályosabb képet, egy jéggel borított táj került látómezejébe. Nagyot szippantott a tiszta levegőből, majd összpontosított arra, amiért jött.
Raphaelnek a jág volt az otthona és a benne élő lények a családja, de egy valakit tényleg a testvérének tekintett...

Minden arkangyalnak meg volt a maga kedvence, de csak néhányuknak volt egy egész csoportjuk, és nem mindannyian voltak jóban a nekik kijelölt teremténnyel. Míg Michaelnek egy egész falkája volt, akik vezetője nem igazán szívlelte; addig Raphaelnek egy jegesmedvéje volt, akivel családtag ként gondoltak egymásra. 
Mikor meglátta a gyönyörű hófehér bundájú állatot, odarohant hozzá.

"Raphi", hallotta a fejében annak mély lelkes hangját. Azt arkangyalok és lényeik közt erős kötelék volt, még Rachel és Michael között is, akár tetszett nekik, akár nem. Nagy távolságból is képesek voltak telepatikusan kommunikálni egymással és akár nagy távolságból is megérezték, ha a másik veszélyben van.

- De rég láttalak Icel. - ölelte át az arkangyala medve nyakát.

"Baj van, Raphi?"

- A segítségedre lenne szükségem.

"Legyen az bármi, számíthatsz rám. Visszafele elmagyarázhatod az egészet." 

Raphael ennyi év után sem kíváhatott volna jobb bizalmast, barátot és testvért.