A Pokol Bukottja

III. 9 fejezet

- Hallom a fejemben. - magyarázta Ramon. - Valóban volt némi uralmad felette, míg harcolt a tudatáért, de már nem teszi.
- Ezt hogy érted? - ráncolta a homlokát Michael.
- Royi megadja magát?! - hitetlenkedett Ayase.
- Minden lényét átengedi neked. A fájdalmát, az örömét. Mindent, amin eddig átment és megtett. - mondta tovább Ramon, mintha egy mesét mondana. - Lehet, hogy te több ezer éves vagy már, de ő  360 éve alatt több borzalmat átélt és elkövetett, mint te.

- Ez csak hablaty. Nálam gonoszabb lény nincs. Nálam nagyobb kínt senki sem okozott még senkinek. - Mephisto valamelyest felemelte a hangját.
- Az igaz, hogy nálad gonoszabb lény nincs, de Roy annak ellenére tett rossz dolgokat, hogy a szíve mélyén gonosz lett volna. Nem mondom, hogy jó, de megbánta a bűneit, te pedig mindennek a súlyát fogod érezni.
- Mond csak Meph. - kérdezte Lucifer. Szerinted, egy olyan velejéig romlott teremtmény, mint te, képes bűntudatot érezni? Kíváncsi leszek, hova lesz a fene nagy gonoszságod, ha elér a fájdalma. - vigyorogta a bukott angyal.
- De mi mit tehetünk addig? - kérdezte Raphael.
- Fájdalmat kell okoznunk Roynak. Lelkieket. - felelte Ramon, arca bűnbánó grimaszba fordult.
- Mi?
- Emlékeztetnünk kell a múltbéli rossz tetteire. Ayase, te végig kísérted a Tökéletes Démont.
- Szóval Roy gyengéje kéne, mi? Ami a legjobban fájna neki, igaz? - élte bele magát Ayase.
- Azért ennyire ne örülj neki, fiam. - jegyezte meg figyelmeztető hangnemben Ark.
- Nem vagyok a fiad. - közölte a fiú.
- Azért érdekes.. - kezdte Sariel a maga gunyoros módján. - .. hogy anyunak nevezet azt a nőt, aki áldozati báránynak szült, de megveted a férfit, aki fiaként szeretett.
- A kulcsszó ebben a "szeretett". - vágott vissza Ayase hasonlóan undokul. - Miután meglátta a valódi énem elpártolt az annyira jó szívű bátyámhoz.
- Ayase, nem látod a különbséget. - mondta Ark.
- Te nem látod a hasonlóságot! Mindketten megvezettünk. Ő eljátszotta a brutális gyilkost, én meg a jószívű szerencsétlent.
- Nem ez a lényeg. Ő megbánta. Te Ayase?
Erre a fiú nem tudott mit felelni.

- Szerintem most Royal kellene foglalkozni. - mutatott rá Kalim.
- Egyet értek. - bólintott Michael.
- Rendben. - sóhajtotta Ayase. - Mindig te vagy a középpontban, bátyó. - jegyezte meg mellékesen. - Oké, Royi. Kezdjük a gyerekekkel teli busszal.
- Milyen busz? - értetlenkedett Ark, ő úgy emlékezett nagyobb fia sosem ártott embereknek.
- Az most lényegtelen. Royi a Földre jött, hogy megleshesse a még idegen Leyat. - kezdte magyarázni a fiú. - Azonban ellenséges démonokat vett észre, akik el akartak játszadozni a lánnyal.
- Roynak választania kellett. - folytatta Ramon a távolba révedve. - A lány, vagy a busznyi gyerek. Ő Leyat választotta.
- Ezt én akartam kimondani! - duzzogott Ayase, de hamar túltette magát rajta. - Nem baj. A legjobb rész még hátra van. Azokat a démonokat én küldtem rád, bátyó. - ezt egy öntelt vigyorral toldotta meg. Erre az utolsó mondatra Mephisto fejéhez kapva felordított.

- Szörnyű, hogy ezt kell mondanom, de folytasd. - közölte homlokát ráncolva Raguel.
- Akkor ott vannak a foglyul ejtett angyalok. A Tökélestes Démon ként érzéketlenné tetted magad általuk. - Roy teste térdre rogyott a földön. - Azt a parancsot kaptad, hogy öld meg őket, de te nem ezt tetted, inkább eljátszadoztál velük. Mondanom sem kell, büszke lettem volna rád, ha nem arra használod őket, hogy erősebbé válj lelkileg. Ironikus, hogy most épp ez fog megtörni.
- Ayase, a lényeget! - szólt rá Ark.
- Jól van, na. Igazán szépen eljátszadoztál velük. Egyenként tépted ki a tollaikat és az élükkel sebeket ejtettél a testükön. 
- Elég! - kiáltotta Mephisto, de a háttérből Roy hangja csendült fel halkan, éppen csak hallhatóan.
- No, és ott vannak a szemedben annyira tökéletes emberek. A bűnös lelkük nálad bizony megkapta méltó büntetését, sőt még többet is.
- Ilyen nem lehet.. - nyöszörögte Mephisto. - Nem lehet, hogy ilyen egyszerű bűnök miatt győzzön le.
- Való igaz, hogy egyszerűek. - jegyezte meg Lucifer. - De te nem a kínzási módszereidről, hanem a háborúidról voltál híres. Akár egyszer is, te végezted el a piszkos munkát?
- A francba. - nyögte Mephisto kis gondolkodás után.
- Ahogy mondod. - nyomatékosította egy gúnyos félmosollyal a bukott angyal.
- Folytathatom? - fintorogta Ayase amiért félbe szakították.
- Miért örülsz te ennek ennyire? - fakadt ki Kalim átérezve Roy szenvedését.
- Mert csak azért élek, hogy fájdalmat okozzam a bátyámnak.
- Ez nem egészen igaz. - jegyezte meg halkan Ramon; tulajdonképpen csak magának.
- Amágy te ki vagy? - kérdezte Ayase, hisz ő még csak a fiú létezéséről sem tudott.
- Az öcséd. Safry fia. - felelete Ark.
- Ezt nem hiszem el.. - méregette Ayase az anyját, egy újabb titokra ráébredve.
- De térjünk vissza a lényeghez. Eléggé fáj már Mephisto? 
- Te kis vakarcs..
- Van még ott, ahonnan ezek jöttek. Royi nagyon sok bűnt elkövetett és ismerve őt, mindet mélységesen megbánta.
- Fogd be..
- Miért? Ah..már tudom. A bátyámnak a legjobban mindig is az én hangom fájt. - vigyorogta Ayase.
- Ezt nem értem.. - húzta össze szemöldökét Ark.
- Elég, hogy ő ártse. Nem azért lettem ilyen, mert annyira szerettem volna. Te tetted ezt velem Royi!
- Ez hülyeség. - akart közbeavatkozni apja, de Michael megállította.
- Egyikünk sem akarja bántani Royt, de ez az egyetlen módja.
- A Tökéletes Démon késztetett arra, hogy eljátszam a jó fiút. Láttam, mennyire szeretted volna felhívna magadra a Sátán figyelmét, de kettőnk közül én tudtam, mit akar valójában. Be kell vallanom, hogy féltékeny vagyok rád. Nemhogy csak a másodszülött vagyok, de még gyöngébb is nálad. A Tökéletes Démont senki sem tudta megállítani, ráadásul még szíved is van, amire atyánk annyira áhítozott. Látva, ahogy teljesen hátat fordítotok a másiknak csakmert nem látjátok belül ki is ő, egyszerűen boldog lettem. Tudtam, most jött el az én időm. Valaha felnéztem rád bátyó, de te nem a valódi éned mutattad. Kiskorom óta a Tökéletes Démont láttam, és olyan akartam lenni, mint te. 

- Hagyd abba. - ez már Roy valódi hangja volt, valamelyest megtörve.
- Ha a szíved mutatod nekem, talán nekem is lenne. Olyan lennék, mint te. Jószívű, odaadó, nemeslelkű és bűnbánó, de ezektől a szavaktól mára már hányni tudnék. 
- Fogd be!
- Gyűlöllek, Royi! De ezt te már rég tudtad csak magadnak sem vallottad be. Ha hajdanán nem a Tökéletes Démon szerepébe bújsz, most nem tartanánk itt. Én nem lettem volna gonosz, te nem bántál volna meg semmit, apa pedig megkapta volna, amire vágyott. Ez a háború meg sem történik. Safry sosem tudott volna fölénk kerekedni és nem haltak volna annyian meg. Mitöbb, a halandó barátnőddel lehettél volna, Leyaval, míg el nem sorvad.
- Elég! - pattant fel hirtelen Roy és esett Ayase torkának.

Senki sem tudta megállítani. Senki sem volt elég gyors...