A Pokol Bukottja

II. 9. fejezet

Michaelt már megette az ideg.
Mikor visszatért egy üzenet fogadta, ami nem kecsegtetett sok jóval. Elvitték Royt, Ark pedig utána ment a Pokolba. Csak remélni tudta, hogy valamelyikőjük visszatér. A nagyteremben volt, mikor kintről sistergő hang hallatszott.

- Ez olyan, mint egy átjáró.. - jegyezte meg a mellette álló Bryn. 

Ebben a pillanatban az ezüst ajtó kicsapódott és Muri lihegve közeledett feléjük. Csak egy szót kellett mondania és minden világossá vált.
- Roy...

Michael szinte futva indult neki. Örült, hogy nem egy újabb támadás az alvilág részéről..
Roy eszméletlen volt. Apja és Ariel tartották meg. A fiúból csöpögött a vér.

- Úristen... - adott hangot borzalmának Bryn. 
- Hívd Urielt és Raphaelt! - parancsolt rá Michael. Pár pislogás után a lány felfogta, hogy hozzá szóltak, majd neki indult. Ugyan Bryn volt a Menny egyik legjobb harcos angyala, a fivére halála nagyon megrázta...

Az arkangyal egy közeli bungalóba vezette a fiút tartókat, akik lefektették az ott lévő ágyra sérültjüket. Nem kellett sokáig várni a gyógyító arkangyalokra.

- Atyavilág! - kiáltott fel Raphael mikor meglátta a sok vért, majd Uriellel, aki szájához tartotta a kezét, kezelésbe vették a sebesültet. Először lemosták az alvadt vért, hogy tisztán láthassák a sebeket, majd bekötötték azokat.
Ark az ajtóban állva figyelte a munkájukat, miközben a mellette álló Ariel beszámolt Michaelnek. 

Raphael kezét törölgetve lépett a Sátánhoz.
- Szerencsére máris gyógyulásnak indult a teste, de nagyon sok vért vesztett, így nem tudom meddig fog aludni.
Ark csak némán bólintott.
- Ki tud ilyen szörnyűséget tenni? - kérdezte nagyon halkan Uriel.

Az arkangyalok közül ő számított a leggyengédebbnek. Míg Michael aggodalmaskodott, tisztában volt a borzalmas dolgokkal, ezzel szemben Uriel mindig megdöbbent a gyengébb sérülésektől is, de minden helyzetben nyugodt tudott lenni. 

- Egy igazi szörnyeteg. - felelte Ark az előző kérdésre, miközben megfordult, hogy távozzon.
Bryn követte, ahogy a többiek is - kivéve Urielt, aki betege mellett maradt.
- Ayase volt? - kérdezte a lány.
- Nem. Az anyja. - szinte suttogta a Sátán.

Aki hallotta, abban megfagyott a vér. Hogy tehet ilyet egy anya a tulajdon fiával?

Egyre több angyal gondolta úgy, hogy Roy Rixon ezt nem érdemelte meg. Michaelnek igaza lett, végül a fiú megnyerte az angyalok bizalmát, és már a Pokol Urának sem kellett tartania a szúrós szemektől, mert ha a gyerek ilyen, az apa sem lehet olyan rossz...

Az kavart fel legjobban mindenkit, hogy Royt az anyja kínozta így meg. Akárhányszor akárki megközelítette a fiú bungalóját fájdalmas nyöszörgést hallott. Ebbe a Sátán már majdnem beleőrült. 
- Nem tudunk tenni semmit?!
- Sajnos nem. - felelte Uriel miközben mindketten a lihegő fiút nézték.
- Csak tudnám, mit lát. - öklözött a falba a Sátán, mire potyogni kezdett a vakolat.
- Lenne rá lehetőség. - mondta a padlót fixírozva Michael. - De az személysértés lenne.
- Tudom. - azzal Ark sarkon fordult. Már nem bírta nézni fia szenvedését, de az sem tűnt jobb megoldásnak, ha vájkál a gondolatai közt.

Roy sérülései már majdnem teljesen begyógyultak, azonban mielőtt még felkelt volna várt támadás érte a mennyet... Michael számított rá, ahogyan a Sátán is tudta, hogy Safry nem fogja annyiban hagyni a dolgokat és most kihasználja, hogy Roy gyenge. 

Bőrszárnyú lények jelentek meg az égen köddel a nyomukban. Mihelyst észrevették őket az angyalok felszerelkeztek. Michael az első szakaszba az íjászokat állították, így valamelyest megritkították a pokoli teremtményeket. Az elején minden jól haladt, addig míg a többi barna bőrtest mellett meg nem jelent egy fekete.
- Mehetek? - kérdezte Kalim lelkesen Michael mögött állva.
- Mehetsz.

A férfinak nem kellett kétszer mondani, felvette bőrszárnyú alakját és Lucifer után eredt. Azonban hiába lett lefoglalva a bukott angyal, valami még táplálta a démonokat.
- A köd.. - motyogta Ark, fejben pedig átkozta magát, amiért csak most jut eszébe. - Michael! A köd Safry ereje! Azzal figyel és irányít mindent! - ordibálta az arkangyalnak, miközben kitárt tenyeréből tűz csapott fel az ég felé.
- Mebirkózol vele? - válaszra sem méltatva Ark belevetette magát a szürkeségbe.

Michael, ahogy a harcot figyelte próbálva átlátni az egészet, egy jobban elhatalmasodott rajta egy furcsa érzés. Az angyalok tartották magukat a démonokkal szemben, méghozzá könnyen hisz hazai pályán voltak. Ha Safry olyan okos, mint mondják nem lenne ilyen könnyű a győzelem, hacsak nincs valami még a tarsolyában. 

Hirtelen eszébe jutott Roy, de mielőtt még akár egy lépést is tehetett volna valami lebénította. Árnyalakok közeledtek a bungalóhoz, melyben a fiú és Uriel tartózkodtak. Az arkangyal nem esett kétségbe. Ugyan Uriel kedves és szelíd teremtés, ha a betegére támadnak iszonyú haragra képes gerjedni. Csakhogy a bungaló lángra lobbant. Michael felkiáltott tehetetlenségében, de a bungalót betemető lángok nem voltak hétköznapiak. Lila tűzben ragyogott az épület, és szikrák törtek fel elkergetve az árnyalakokat.

Hát ez volt Safry terve, és sikerült is neki...

A bőrszárnyú lények felröppentek a köddel együtt - csal Lucifer és Kalim harcoltak még egymással - , de mielőtt még bármelyik is eltűnhetett volna mindannyian lila lánggal kezdtek égni.
A démonok nyöszörögtek és siránkoztak a tűzben, míg egy fülsiketítő női sikoly fel nem hallatszott, miközben a ködben egy szépséges női arc jelent meg.

- EZÉRT MÉG MEGFIZETTEK! - kiáltotta fájdalmasan.
- Azzal már elkéstél, anya. - mondta egy kissé rekedtes mély ismeretlen hang.

Mindenki a forrás felé fordult.
A lángoló bungaló ajtaján egy sötét alak lépett ki. Egy magas nyakú fekete ujjatlan felső volt rajta, ami csak mellkasát takarta el. Izmos karja és meztelen kockás hasa ismerősen vörös szimbólumokkal volt tarkítva. Koromfekete haja rövid volt, de valamelyes eltakarta hegyes füleit. Szemei vérvörösen izzottak, míg arcán éktelen vigyor játszott kimutatva hófehér hegyes fogait.
Alul magassarkú, térdig érő csizmát hordott, mely jobb lábánál eltakarta a bordó bőrnadrágot, míg bal oldalt a nadrág szakadtan térd fölöttig ért. Emellett a férfi tele volt ékszerekkel. Egyik fülében piercingek sorakoztak, míg másikban egy hosszúkás háromszög alakú arany fülbevaló lógott. 

A sötét alak egyik kezével egy fekete árnyékot szorongatott - ez a keze tele volt gyűrűkkel, a másik karján pedig karkötők sorakoztak a vállától egészen a csuklójáig szétszórtan, ebbe a karba kapaszkodott Uriel.

Nem kellett túl sok ész ahhoz, hogy rájöjjenek az az alak nem idegen, de még a Sátánt is megdöbbentette fiának ez az alakja, pedig ő nem most látja először.

- Drágaságom. - lágyult el a ködben lévő női arc. - Olyan büszke vagyok rád picinyem.
- Meghiszem azt. - lépett ki teljesen a lángok takarásából immár az idősebb alakot öltött Roy. Így 23 év körülinek tűnt. - Talán örülsz, hogy a támadásod fuccsot mondott?

Safry arca elkomorodott.
- Nézd csak mit találtam anya. - rázta meg Roy a kezében tartott árnyékot.
- Aranyom! - kiáltott fel a nő, mikor az árnyékban megjelent Ayase, ahogyan bátyja a torkát szorongatja. 
- Hogyan csináltad?Hisz nincs is itt! - vonta kérdőre Safry fiát.
- Mindig is alábecsültél. - vigyorogta Roy. Szinte halálos nyugalom áradt belőle, miközben szorított öccse fogásán, aki fájdalmasan felkiáltott volna, de csak nyögésre tellett tőle.

Mindenki néma csendben meredt a fiúra - már Kalim is csak szemezett a bukottal.
- És most mit akarsz csinálni? - kérdezte Safry arca.
- Csak nem mérges vagy, anya?
- Ne játszadozz velem, kölyök!
- Hova lett a drágaságom? - cukkolta tovább Roy a nőt. - Alkut ajánlok. Az aranyodat a bukottért. 

- Mi?! - riadt fel Lucifer Kalim bámulásából és Royra kapta tekintetét.
- Mit akarsz vele? - kérdezte Safry próbálva belelátni fia fejébe.
- Az maradjon az én titkom.
Anyja egy ideig gyanakodva nézte, majd bólintott.
- Rendben.
- Mi?! Nem erről volt szó! - fakadt ki a bukott angyal.
- A kincsem élete sokkal többet ér a te mocskos kis életednél. - bökte oda Safry. - Szökj meg magad! - azzal a köd el is tűnt.

Roy öccse alakjához hajolt.
- Sajnállak. A bukottal lévő szövetségednek lőttek. - elengedte az árnyat, mire az is eltűnt, de Roy mintha valami féle megbánást látott volna öccse amikor az Luciferre nézett, akinek hangja tisztán hallható volt az egész Mennyországban.

- AYASE!!