A Pokol Bukottja

II. 8. fejezet

Egy nagy, már rozsdás vasajtó járta útjukat.

- Itt van? - kérdezte Ariel összébbhúzva magán a fehér ruhát. Ugyan a Pokol a melegségéről volt híres, az angyalok számára jéghideg volt, mi t az Antarktisz.
Ark bólintott azzal benyitott. Nem érezte már jelenlétét a szobában, de tudta, hogy vannak, akik képesek elrejteni azt. Homály volt odabent a kis ablakokon bejutó vörös fény miatt. A Sátán egyből megpillantotta a helyiség közepén álló fémágyon fekvő fiát.

Roy testéből csövek álltak ki, amelyben vörös folyadék csordogált a falakba. Mikor mellé értek, jobban szemügyre tudták venni. Sok vért veszíthetett, nagyon elgyengült. Szempillája néha megrándult, ajkakt pedig összeszorította. Egyértelműen fájdalmai voltak. Ark átkozta magát, amiért elvesztegette ezt a 3 napot.

- Le kell szednünk róla. - mutatott az angyal nő a csövekre és a fiú testét lekötő láncokra.

- Rendben, de óvatosan. - ébredt fel a Sátán révedéséből.

Próbálták minél óvatosabban és gyorsabban kiszedegetni a csöveket, persze nem ment könnyen. A csövek nagyon mélyen voltak a bőr alatt; és akárhányszor sikerült kihúzni egyet is Roy felnyögött fájdalmában, de egyre jobban ébredezett. Ark csak remélni tudta, hogy fia nem tér magához, míg teljesen ki nem szabadították minden béklyójából.

Roy közvetlenül azután nyitotta résnyire bíbor szemeit, mikor az utolsó láncot is feltépték. A csövek után eh gyerekjáték volt, csak nem csúszott volna a vértől és az izzadságtól.

- Most már vége. - mondta kicsit rekedt hangon Ark fia fölé hajolva, mire Roy mosolyra húzta a száját. Így próbálta kimutatni mennyire örül aljának, mivel megszólalni még képtelen volt.

- Valahogy ki kell vinnünk. El tudod teleportálni? - kérdezte Ariel.
- Azt hiszem, de hárman sokan leszünk. - felelte homlokát ráncolva a Sátán.
- Nem mondtam, hogy hárman megyünk.
- Mi?! - kellett egy kis idő míg Ark felfogta a nő szavait. Képtelen volt elhinni. - Nem! Szó sem lehet róla! Nem foglak itt hagyni!

- Ez nem a te döntésed. Az őrangyalod vagyok. Én maradok! - jelentett ki az angyal önzetlenül, egyszerűen.

Miért ennyire önfeláldozóak az őrangyalok?.. kérdezte magától Ark, de az elképedéstől képtelen volt ráförmedni a nőre.
- Van másik megoldás... - mondta szaggatottan, halkan és száraz torokkal Roy.

Mindketten rá meredtek, bár apja már értette.
- Képes vagy rá?
- Én mindenre képes vagyok. - mondta kicsit erősebb hangszínnel a fiú. - Elvégre a Sátán fia vagyok. - húzta erőltetett mosolyra ajkait.

Ark sóhajtott egyet,bár mellkasa egyszerre szorult össze az aggodalomtól és öntötte el a melegség a büszkeségtől.
- Rendben.
- De van egy gond. - sóhajtatta lemondóan Roy. - Figyelnek.

Pont ebben a pillanatban az ajtó feletti mennyezet beszakadt. Roy már tudta mi az, a fekete szárnyakból, de a többieknek meg kellett várniuk, míg az alak kilép a romok közül.

- Egy bukott angyal. - morogta lesajnálón Ark.
- Ali.. - hülledezett Ariel, mire a Sátán fiára nézett. Roy csak meredt az előtte álló fiúra, arca lelki fájdalmat tükrözött.

- Ha ő itt van, Safry is nem soká itt lesz. - mondta Roy le sem vége tekintetég egykori angyal barátjáról.
- Hát mégiscsak ő volt.. - szorult ökölbe Ark keze.
- Nem tudom ki ez a Safry, de most nem a csevegésnek van itt az ideje. - jegyezte meg Ariel, készen arra, hogy szembeszáljon egykori társával.

- Csak nem féltékeny vagy angyalom? - húzta öntelt mosolyra a száját Ark. A becenév hallatán a nő szúrós tekintettel meredt rá, mire a Sátán vigyora lehervadt. - Igazad van! Roy,te nyiss átjárót, amíg mi feltartjuk.
- De..
- Ígérem, nem fogom megölni.
Ennyi bőven elég volt a fiúnak, kántálni kezdett.

- ENGEDJ ÚTRA SÖTÉT
  HADD MENJEK TOVÁBB
  HALLD SZÍVEM KÉRÉSÉT
  ÉS PARANCSOLÓ SZAVAM VIDD TOVÁBB...

- Roy! Nem megy kicsit gyorsabban?! - kérdezte a Sátán miközben ellökte őrangyalát a bukott kardja elől.
Tudta, hogy sokkal nehezebb új átjárót létrehozni, mint egy régit felnyitni és az sem segített sokat, hogy a fiát megkínozták, valamit majdnem a Pokol legmélyén voltak. De Roy gyorsított beszédén, mert tudta, hogy csak ő képes kivinni mindannyiukat.

- TŰZ, FÖLD, EGYESÜLJ
  NYÍLJON MEG AZ ABLAK
  MAJD MENEKÜLJ
  AMILYEN GYORSAN EGY PATAK HALAD
  A FELSZÍN FÉNYE HÍVOGAT
  MIKÖZBEN LELKÜNK IDELENT MEGSZAKAD.

Egy szombólumokkal tarkított kör jelent meg Roy körül lila fényben égve.
- Gyere! - szólt Ark az angyalnak, de már meg is ragadta a kezét.
Már majdnem a körben voltak, amikor egy kéz megragadga Ark szabad csuklóját. Visszafordukva gyönyörű feleségét látta, de már tudta, hogy ez csak felszínes szépség.

- Ugye nem hitted, hogy ilyen könnyű lesz? - mondta Safry mosolyogva.
- Már azt hittem, sose jössz. - vigyorogta a Sátán igazán ördögien, majd elengedte Ariel kezét.

Azonban tervét felborította egy újabb kéz, mely megragadta.
- Roy! Engedj el! - parancsolt rá fiára.
- Azt már nem! - közölte Roy ugyanolyan makacsul  mint apja, majd anyjára nézett.
- Drágaságom, te is maradj velünk. Újra egy család leszünk. - fecsegte Safry.

- Az én anyám halott! - Roy szemeiben nem volt könyörüleg, körülötte szikrák izzottak fel. A vörös lángok beborították őket, de sem Ariel, sem Arkot nem sebezte meg. Azonban Safryt igen. Kénytelen volt elengedni egy pillanatra a Sátánt és mikor visszanézett az már nem volt sehol. Csak az egyre nagyobb tűz maradt utánnuk...

Köszi a bíztatást Aoik13😀