A Pokol Bukottja

I. 9. fejezet

A folyó rozsdabarna volt.
- Hogy fogunk ez alá kerülni? - kérdezte nem túlzott jókedvvel Bryn.
- Csak kövessetek. - mondta újfent Roy.
Az alagút falához lépett és a köveket tapogatta, majd egyszercsak kis kattanás hallatszott. A folyó fodrozódni kezdett, mint egy centrifuga, majd mintha egy lefolyó lenne alatta a vízszint csökkenni kezdett. A centrifuga közepéből egy körfal emelkedett ki. Körülbelül 6 méter széles volt. Egy kis nyílás volt rajta, úgy egy normál ember nagyságú bejárat, amiből lépcső vezetett le.
Roy haladt elől. Sötét volt, így tapogatózva haladtak, màrmint Royt és Brynt kivéve. Ők démoni vérük miatt jobban láttak, mint a többiek.
Nem esett szó köztük. Mindenki az útra gondolt, ki tudja mi vár rájuk a túloldalon...
- Ezt az utat mért nem őrzik? - törte meg a csendet Muri.
- Mert a démonok nem szeretik a vizet. - felelte Roy. - Hiába ilyen rozsdás, attól még víz. A kijárat általában saras, ezért oda nem állítanak őröket. Bár abban nem vagyok biztos, hogy közben nem futunk beléjük. Messziről figyelhetik a kijáratot.
Ezzel be is fejezték a kommunikációt. Senkinek sem volt mit mondania. Ennek Roy nagyon örült,most nem lett volna túl sok energiája kérdéseik megválaszolására.
Egy vörös fény jelezte az út végét. Ez a város hasonlított Arkmaniàhoz. Csak az épületek voltak jobb kinézetűek, az utcák voltak nagyobbak és többek, valamint itt voltak járókelők.
- Ez baj.. - motyogta magának Roy.
- Mi?
- Sokan vannak. Itt észrevesznek.
- Úgy érted felismerhetnek téged? - kérdezte Bryn.
A fiú bólintással válaszolt.
- Mindegy csak haladjunk tovább. Mihamarabb odaérünk, annál hamarabb végezhetünk.
- Hogy hívják ezt a várost? - kíváncsiskodott Muri.
- Tarkia. - felelte Roy tömören.
- Látom nincs túl sok kedved a beszédhez, kölyök.
Roy sóhajtott egyet.
- Sajnálom öreg. Nem igazán szeretnék itt lenni, főleg nem angyalokkal.
- Megértelek. - sóhajtotta Muri. - Igazán idegesítőek tudnak lenni.
Erre a kijelentésére szúrós szempárokkal találta szembe magát.
- Nem ezért. Egyedül sokkal egyszerűbb lenne. Nem érdekelne, hogy észrevesznek e vagy sem. De most ràtok is kell gondolnom. Nem mehetek forrófejűen mindennek a közepébe, mert az veszélybe sodorhat titeket.
Ali barátja vállára tette a kezét, ezzel megállítva őt.
- Nyugi, majd vigyázunk magunkra. Te csak foglalkozz a magad dolgával.
Roy fintorgott egyet.
- Bár beérném ennyivel. - morogta, azzal újra útnak indult.
Újabb csönd telepedett a kis csapatra.
- Ha elérünk ahhoz a barlanghoz onnan levisz minket egy vonó. - magyarázta Roy. Semmi furcsasàg nem volt ebben, hisz a modern világ előbb utóbb a pokolba is eljut...
- De nem lesz könnyű igaz? - kérdezte Bryn, bár tudta a választ.
Roy komolyan fordult feléjük.
- Előnyünk van, mert többen vagyunk, viszont én nem mutatkozhatok.
- Tehàt nekünk kell csinàlni. - jegyezte meg a lány.
Roy bólintott.
- De végig itt leszek és figyelek.
- Mi a terv? - kérdezte Ali bizalmatlanság nélkül.
- Odakint 4 őr van. Bryn és Trod mennek elől és elintézik az első kettőt. Ali és Muri pedig közvetlenül mögöttük haladnak, majd elintézik a másik kettőt.
- Először azt fogják hinni, hogy csak ketten vagyunk. - vàzolta Muri.
- Pontosan. Én végig készenlétben leszek, ha valami gigszer lenne.
A többiek bólintottak, majd megkezdték a támadást. Látszólag semmi zavart nem keltettek.
- Idővel észre fogják őket venni, de ha minden jól megy addigra màr messze leszünk. - mondta Roy, mikor beérte őket.
A 4 őrt a barlang falához állították, így csak az veszi észre őket, aki tényleg keresi.
- Meg is ölhettük volna őket. - vetette oda Bryn, miközben beült egy kis kocsiba. 4 személyes volt így kénytelenek voltak külön vàlni. Roy, Bryn és Trod mentek elől, Ali és Muri pedig utànnuk.
- Ha nem muszály nem ölök. - felelte Roy.
- Mégis te indultál neki a halálosztásnak. - morogta a lány. Testvére oldalról megbökte. Bryn ekkor nézett csak a fiúra. Roy lehajtotta fejét, így szemét eltakarták korom fekete tincsei. Mély, szinte fullasztó csend telepedett rájuk. A lány pedig azt kívánta, bàr visszavonhatná szavait...
A síri csendet egy kisebb robaj csapta meg, aminek következtében a kocsik erős fékkel megálltak. Sötét volt és még Roy sem látta mi történik.
- Bekrepálhatott a gépezet? - tanakodott Bryn.
- Semmiképpen sem. Alvilàgi energia hajtja, ami sosem fogy ki. - magyarázta a démoni fiú. - Csak egy magyarázat van. Valaki megállította.
Ez mindenkit elgondolkodtatott. Csak olyan lehet az illető, aki ismeri az úticéljukat.
Hirtelen kaparászó hangot hallottak, mintha valami mászna a falon. Ezt Ali sikítása követte.
- A francba. - morogta Roy, miközben őrült gyorsasággal pattant fel helyéről.
- Te meg mit csinálsz?!- fakadt ki a lány.
- Minek tűnik? Trod emelj fel. - mondta a fiú. A nagydarab férfi felemelte Royt, aki belekapaszkodva a kocsi vastag tartózsinorjába felhúzta magát rá.
- Megőrültél?! - állt fel Bryn is. - És ha leesel?!
- Netán féltesz? - nézett rá csíntalanul csillogó szemekkel Roy. - Ha elkapsz megéri. - tette hozzá széles vigyorral a száján, majd óvatosan egyensúlyozva elindult a vastag zsinor mentén.
Bryn duzzogva ült vissza helyére,miközben bátyja jót mosolygott rajta.
Roy mikor elérte a másik kocsit fájó szívvel vette tudomásul, hogy társai eltűntek. Szinte elzsibbadt végtagokkal indult vissza, azonban ott is hasonló kép fogadta. Bryn és Trod nyom nélkül eltűntek...

Ez eddig a legrövidebb része. Bocsessz...😳 Köszönöm az olvasást!