A Pokol Bukottja

II. 4.fejezet

Roy és a nagy fekete sárkàny szinte farkas szemet néztek, mielőtt egymásnak estek volna. A lény gyors volt és erős, de Roy kihasznàlta kis termetét ezzel szemben. Könnyen el tudott ugrani a sàrkàny karmai elől hiàba szállt a magasba, ezzel felpaprikàzva a lényt. A fekete példàny beleunt ebbe a kergetőzésbe és megàllt nagy szàját kitátva megmutatta éles fogait, majd, hogy erejét is fitoktassa köpött egy tűzgolyót.
- Azt hiszed ezzel megàllíthatsz? - jegyezte meg Roy.

A sàrkány tüze téged is megéget.

Hallotta meg fejében apja hangját.
Az utolsó pillanatban képes volt elmozdulni, de bal vállát így is súrólta a lángoló labda.
- Ezt hamarabb is mondhattad volna! - fakadt ki Roy, mire a kristályban lévő fiú elmosolyodott.
A Sátánnak rá kellett jönnie, hogy fia nem az, aki régen volt, de hogy ne szenvedjen újra a hamis ábrándjai miatt nem àltatta magát Roy jósàgát illetően.
Roy elugrott egy újabb gömb elől, de tudta, hogy itt gyorsasàga és mérete már nem lesz elegendő, előbb-utóbb kifárad ő is.
- Kénytelen vagyok hasznàlni. - morogta a fiú, majd két tenyerében vörös lángok jelentek meg és csóvàk ként szálltak a sárkányi golyók felé.
Apja meglepődve látta, hogy a fia tüze egy fokkal erősebb, mint a sàrkány lényé.

Te tisztító tüzet hasznàlsz?

Kérdezte a Sátán gondolatban.
- Nem, az nálam kék. - felelte a fiú elhadarva,mivel az ellenfele tűzgömbjeit próbálta sajátjaival hárítani.

Akkor mi ez?

- Ez?.. Pokol tűz. - vigyorodott el Roy. - A legerősebb lángjaim.
Valóban erős volt, a fekete sàrkány kénytelen volt hátrálni.

Ne bántsd!

De Roy nem állt meg. A lényt telibe találta a tàmadàsa. A Sátán már azt hitte,itt a vége, de az utolsó pillanatban, mielőtt még elérték volna a csodálatos teremtményt a lángok vörösből zöldre váltottak.
A fekete sárkányt gyönyörű zöld lángok vették körül, védelmezőn lengték be a testét.
- Gyógyító tűz. - vigyorogta a fiú apja aggódó arcàba, mire az ha sóhajtani tudott volna bizonyára nagy levegőt vesz hozzá. - Mondtam, hogy nem áll szándékomban bántani. És most mi lesz?

Csak figyelj.

Miután a zöld tűz eltűnt a fekete teremtmény végig vizsgálta testét. A hegek, kis sebek és égése nyomok eltűntek. Ezután ellenfelére nézett, aki várta már következő lépését, de egyértelmű volt, hogy nem akarja bántani. Ezért a lény méltósàgteljesen magasra emelt fejét alázatosan lehajtotta úgy, hogy a földet érintette álla. Társai követték példáját.

Elfogadtak.

Roy csodálkozva nézte az előtte meghajló àllatokat és frusztrálta a dolog. A régi idők jutottak az eszébe, amikor nagy hatalma előtt leborult mindenki, csak az nem, aki elismerésére akkor még a legjobban vágyott.
De szerencsére nem tartott sokáig a dolog. A sárkányok felemelték fejüket és lángokat lőttek a magasba, amelyek a kék kristàly fölött összegyűlve ràzúdúltak a Sátánra.
Kis idő utàn a lángok eltűntek,ahogy a kristàlyból csak darabkák maradtak. Ennek közepében a Sátán feküdt. Roy egyből oda rohant.
- Túl sokáig voltam mozdulatlan. - mondta apja, mire fia megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Jól vagy? - tette valaki a vállára kezét. Roy felpillantva Raphaelt vette észre.
- Igen.
- Innen átvesszük. - mondta az arkangyal együttérzőn.
Roy felállt és elindult arra, amerről jöttek. A kék fényű vonal eltűnt, bizonyára ezért tudtak a többiek is odamenni hozzájuk.
De most nem ez foglalkoztatta. Nem tudta beazonosítani, mit is érez most, hogy találkozott apjával.
- Mi van vele? - kérdezte a Sátán az arkangyal és Kalim között; rájuk támaszkodva követte fiát.
- Össze van zavarodva. Nem tudja mit gondoljon. - felelte Raphael.
- Ezzel nincs egyedül.
- Jó újra látni Nagyuram. - köszöntötte feljebbvalóját Zars.
Erre a Sátán csak elmosolyodott.

Hát..ez egy ilyen kis rövid rész lett. Köszönöm az olvasást!😀