A Pokol Bukottja

I. 4.fejezet

Mindenki elcsendesedett, amikor megjelent az ajtóban vezetőjük az Ördög fiával. Michael a székéhez vette az irányt, de nem ült le, hogy az angyalok tisztán hallják.
- Figyeljetek! Tudom, nem szívesen látjátok vendégül a Sátán tulajdon fiát, de eddig nem tett semmi rosszat, nem ártott senkinek! Szeretném, ha ezt figyelembe vennétek! Roy indulóban van az Alvilágba, de nem akarom, hogy egyedül menjen. Nem kényszerítek senkit, hogy részt vegyen ebben. Az út bizonyára veszélyes és az Alvilag nem egy angyalnak való hely, de számítok rátok. Aki nem tartja képtelennek, hogy egy pokoli lénnyel utazzon és elég erősnek hiszi magát, hogy lemenjen, az lépjen elő! - senki sem mozdult. Mindenki egymást nézte, várták ki mer egy ilyen küldetést vàllalni.
- Tudom, hogy ez egy nehéz feladat és nem kell szégyellnetek magatokat visszavonulásotok miatt. A ti életetek a tét, ez a ti döntésetek. Bryn! - mondta Michael, mire egy hosszú göndör, vörös hajú és zöld szemű lány lépett elő. Hátát sötétszürke szárnyak díszítették. Arca komor volt.
- Sajnálom Bryn. - kezdte az arkangyal. - Neked nem adhatom meg a döntés jogát. Mint a legerősebb és legmegbecsültebb halálangyal, azt akarom, hogy vele legyél. - mutatott a még mindig az ajtóban álló fiú felé.
A làny is ránézett és tekintetéből sugárzott a rosszindulat.
- Tudom, hogy nem kedveled a démonokat.. - kezdte Michael.
- Gyűlölöm őket! - jelentette ki Bryn, mire Roy tekintete összeszűkűlt.
- Tudom, de szinte immunis vagy az Alvilág gonoszságára. Trodot is viheted magaddal. - erre a lány beleeggyezőül bólintott.
- Az önként jelentkező pedig Ali. - tette hozzá az arkangyal.
A fiú kihúzta magát, ellenben Roy gyors és dühös léptekkel indult a trón felé, amire az angyalok összerezzentek.
- Őt nem engedheted! - közölte Roy. - Hisz csak egy fiú!
- Bryn pedig lány. - jegyezte meg Gabriel unottan, Roy rávetette izzó tekintetét.
- Ő egy halál angyal! Lerí róla, hogy képzett, az egész jelleme fenyegető! De Ali csak egy gyerek és őrangyal. Talán már a pokol bejáratánál összeesik!
- Kicsit sértő, hogy ilyen gyengének tartasz. - jegyezte meg Ali, de egy félmosoly játszott közben ajkain.
- Ne haragudj Ali, de nem engedhetem, hogy velem gyere. - fordult a fiúhoz Roy.
- Nem kell az engedélyed. Én magam döntöttem így önszántamból. - jelentette ki az.
- Ha azért csinálod, hogy megállíts nincs értelme! Véghez fogom vinni a bosszúm, akár tetszik angyali szívednek akár nem!
- Nem akarlak visszatartani, csak ott akarok lenni. - mondta Ali.
- Csak megöleted magad, ming a többiek... - mondta halkabban Roy, inkabb magának mint a teremben lévőknek.
- Mint a többiek? - nézett rá kérdőn a fiú.
- Az hiszed te vagy az első hosszú életem során, aki meglátott bennem valamit, ami talán nincs is ott?! - Roy már nem próbàlta visszafogni magát; hagyta, hogy hangja visszaverődjön a fehér falakról. - Elegem van már abból, hogy akik velem vannak egy élettelen testté vàlnak apám trónja előtt! - magyarázta Roy szinte kikelve magából.
- Nem vagyok én olyan gyenge..- motyogta Ali.
- A többiek nem angyalok voltak. Voltak köztük démonok is, ráadásul nagyon erősek, de látsz most mellettem akárkit is?! - tárta szét karjait, majd halkabban folytatta. - Mind halottak, mert hittek egy olyan gyerek szavának, aki szembeszállt apjával, csakhogy bebizonyítsa az emberiség ér valamit, nem csak egy rothadó gazdatest!
Senki sem mert mukkanni, csak ámulva bàmulták az ideges fiút.
- Én nem a szavad miatt megyek, hanem mert tudom, hogy az út veszélyes. - szólalt meg Ali. - Nagyon megkedveltelek ebben a pár órában és nem tudnék az itteni dolgaimmal foglalkozni tudva, hogy te odalent vagy.
Roy nem tudta mit mondjon erre.
- Idióta! - első gondolatát vetette oda végül. - A Sátán fia vagyok kölyök! Magadra vess, ha elpatkolsz! Én nem vàllalom a felelősséget! - zúdította rá haragját, majd sarkon fordult és visszaindult az ajtó felé.
- Roy. - szólt utánna Ali halkan. Erre a fiú lassan megfordult. - Örülök, hogy aggódsz. - mondta mosolyogva.
Roy elkerekedett szemekkel nézett a fiúéba, aki boldogan nézett vissza rá, miközben mindannyian tudták, hogy hova is tartanak. Emiatt legszívesebben felöklözte volna a gyereket, de túlságosan meglepte, hogy ennyire átláttak pajzsán...talán mert túlságosan kikelt magából. Ennyire sosem mutatta még ki az érzéseit. Ezen elmosolyodott.
- Ugye tudod, hogy nem vagy normàlis? - jegyezte meg.
- Sokan mondták már. - felelte Ali.
Roy a trón előtt álló arkangyalhoz fordult; kénytelen volt belátni, hogy nem tudja meggyőzni az angyali fiút.
- Még adok egy napot, hogy eggyeztesd a terveidet a jelöltjeiddel. - közölte, majd Alihoz fordult.
- Majd holnap találkozunk. Megyek vissza szunyàlni. - vette újra lazára a figurát.

Miutàn Roy kisétált az ajtón az angyalok követték példáját. A trónon ülő két angyal, Ali, Bryn és egy nagyon nagydarab izmos férfi maradt a teremben. Haja barna volt, szeme zöld, állát pedig egy régi seb nyoma díszítette, hátán szürke szárnyak foglaltak helyet.
A lány rögvest a trón elé lépett.
- Ne is kezd. - emelte fel mindent tudóan kezét Michael. - Tudom, mit akarsz mondani. Ez egy rossz ötlet.
- Nagyon rossz ötlet. - helyesbített Gabriel.
- És értelmetlen! -tette hozzá Bryn.
- Nem értelmetlen! - jelentette ki Ali.
A lány szúrós tekintettel nézett rá.
- Te önként jelentkeztél kölyök, hogy az alvilági haverod mellett lehess! Nekem azonban semmi kedvem egy pokolszülött seggére vigyázni!
- Bryn! - emelte fel hangját Michael, mire mindketten ránéztek. - Azért választottalak téged, mert erős vagy. Nem kell pátyolgatnod Royt, megvédi ő magát. Azt akarom, hogy megismerd a lenti világot. Nyomokat kell keresned, hogy megtudjam igaz-e a sejtésem.
- A háború? - kérdezte a lány halkabban érdeklődve.
- Igen. És örülnék neki, ha jobban megismernéd Royt.
- Semmi közöm hozzà! Én angyal vagyok, ő pedig az Ördög örököse! - jelentette ki a lány.
- Nem mondom, hogy Roy jó. - kezdte Michael. - De azt tudom, hogy nem gonosz. Ezt tartsd észben! - majd a nagydarab férfihoz fordult. - Trod. Veled nem lesz gond, igaz?
A férfi válaszként bólintott.
- Ali. Te állsz a legközelebb Royhoz. Kérlek vigyázz rá.
A fiú kötelességtudóan bólintott.
Michael batyjához fordult.
- Velem jönnél?
- Lesz mit megmagyaráznod. - közölte az miközben felállt székéből.
A fiatalokat magukra hagyva elhagyták a termet. Egy ideig csöndben sétáltak, míg el nem érték a Gold-folyó partját. A nap sugarai aranyra festették a vízet; a partján folytatták útjukat.
- Tudom, hogy nem helyesled ezt a küldetést. - kezdte Michael.
- Te mindig tudsz mindent. - morogta Gabriel.
- Tudod, hogy nem én vàlasztottam ezt a hatalmat.
- De nem is igazán ellenkeztél!
- Mert nem volt értelme! - jelentette ki a szőke arkangyal. - Tudod, hogy ha jó okom van rá közlöm a véleményemet, akár Istennel is!
- Mint régen. Talán ezért is szeret jobban téged.
- Ő mindenkit eggyenlően szeret. Egyedül az emberek élvezhetik szívében helyüket. Ezért áldott meg ezzel a képességgel és jól tudod, hogy én is megfizettem az árát a nagy számnak.
- Azzal, hogy leküldött a Földre csak növelte az emberek iránti tartozásodat. - mondta Gabriel.
- Sosem fogod megérteni! - àllt meg Michael. - Ez a baj veled! Lenézed a halandókat! Nem azért születtél angyalnak, hogy a hatalmadat fitoktasd!
- Ő teremtett ilyennek! - vetette oda fivére. - Én vagyok az önfejű harcos, te pedig az érzelgős làtnok.
- Ő teremtett, de te vàlasztod az utad. Ezt minden teremtményének megadja! - jelentette ki Michael.
- És szerinted rossz úton haladok?
- Ezt nem mondtam. Azt akarom, hogy..
- Te mindig akarsz valamit Michael! - vágott testvére szavában a fekete hajú. - Csakhogy tudd, én sosem fogom elismerni az emberi fajt, szeretni meg pláne nem! Gyűlölöm őket, amiért ilyen gyengék és, hogy Istenről kapott életüket a rosszra fordítva hódolnak a gonosznak!
Michael csak bamult az előtte állóra, de Gabriel szavait más is meghallotta.
A mindig tiszta égen szürke felhők jelentek meg és dörrentek egyet,mire a fekete hajú arkangyal szégyenében lehajtotta fejét.
Eközben testvérén elektromosság jàrt végig, ahogy kapcsolatba lépett teremtőjükkel.
- Azt mondja, pihend ki magad. Próbálj másra gondolni. De ne vedd mégegyszer a szádra az emberiséget, ha csak ilyen szavakkal tudod illetni őket. - közvetítette Michael.
Gabriel dühösen ránézett, de visszafolytotta érzéseit nehogy kifussanak ajkain, majd sarkon fordulva a parton hagyta testvérét.
Utánna csak az üresség maradt, Michael pedig csak remélni tudta, hogy bátyja valaha is elfogadja őt és vele együtt a földi világot.

Köszönöm az olvasást!😊