A Pokol Bukottja

II. 6.fejezet

Minden sötét volt és rozsdaszagtól bűzlött. Minden érzéke azt súgta Roynak, hogy újra a Pokolban van. De hogy hogy került ide és miért még nem volt világos.
Valami tartotta és nem tudott mozdulni. Csak később jött rá, hogy esélye sem lenne megmozdulni. Az a valami gyengén tartotta, de valahogy lebénította.
Előtte a sötétségben vörös csík jelent meg függőlegesen, ami egyre csak szélesedett. Valóban az alvilágban volt és az is kezdett tudatosulni benne, hogy ki is tartja. Nem sötétség vette körül eddig, hanem korom fekete bőrszárnyak.
Végül minden kitisztult. Egy kis szobában volt, ahova csak egy kis ablakon jutott be az a homályos fény, melyet a lenti világ magáénak vallhatott. Egy félig megemelt vaságy foglalt helyet a helyiség közepén. A bukott angyal erre fektette rá a fiút Roy elé nem várt látvány tárult. Azt hitte Lucifer fogta, de arra nem is gondolt, hogy a bőrszárnyú lény Ali...
Roy lefagyott, legalábbis tudatban. Csak nézte a rá sem néző és dolgát végző fiút. A volt őrangyal az ágy alá rögzített vasrácsokat erősítette egykori barátja testére.

- Csak álmodom.. - szólalt meg végre Roy, mire Ali rá nézett, de ezek a szemek már nem voltak sem barátságosak, sem angyaliak.

- Sajnálom, drágám, de ez a valóság.

Ha Roy eddig nem sokkolt le teljese, hát most meghűlt benne a vér. Ez a hang hiába volt barátságos, a fiú jól ismerte már a mögötte lévő gonoszságot, de a hang gazdájának nem kellett volna itt lennie.

- Safry?.. - nyögte ki nehezen Roy. Beszélni, szemeit nyitva tartani, de még gondolkodnia is nehezére esett.

- Hát, így fogadjuk a szerető anyukánk, Royi? - jelent meg egy újabb ismerős hang, de ez egyáltalán nem lepte meg a fiút, számított öccse felbukkanására. 

- No igen, legalább anyának nevezhetnél. - mondta a vörös hajú nő csücsörítve.

- Az én anyám már halott.. - közölte Roy, már amennyire száján kifért.

- Na és ki ölte meg?! - emelte fel a hangját Safry, miközben durván ellökve Alit az ágyhoz lépett. - Ne felejtsd el picinyem, hogy a te drágalátos apád tette ezt velem!

- Meg volt rá az oka.. - a fiúnak megjött a kedve a visszaszólásokhoz. Ha már megfosztották a szabadságától, a szólásjogát nem vehetik el.
Erre a kijelentésére pofont kapott anyjától, és szinte égette az ezután ott maradt karmolásnyom.

- Légy jó fiú, drágaságom. - simította meg a másik orcáját fiának Safry.

Vedd le rólam a kezed.

- Csak nem zavar, hogy egy halott ér hozzád? - vigyorogta a nő. - A halottak birodalmában vagyunk gyermekem.

- Hogy jöttél vissza? Apa megölt a saját kezével.

- "Apa megölt a saját kezével" - ismételte el hisztérikusan Safry. - Mióta vagy ilyen jóban a Sátánnal?

- Amióta megtudtam, hogy angyal volt. - felelte Roy állát felszegve. Erre anyja arckifejezése undorba váltott.

- És te erre még büszke is vagy?! - majd felsóhajtott és kisebbik fiához lépett. - Még jó, hogy egy normális fiút sikerült összehoznom. Igaz, aranyom? - húzogatta játékosan Ayase arcát a nő.

- Kérlek ezt hagyd abba anya, és ne nevezz így. - lökte el Safry kezét fia, mire az felkacagott, majd visszafordult Royhoz. 

- Az, hogy hogyan éltem túl legyen az én titkom.

- Akkor mit akarsz most ennyi év után?

- Hogy mit? Hát nem egyértelmű? Bosszút és mindazt, ami még az enyém lehet. - tárta szét karjait a nő.

- Ugye tudod, hogy a kapzsiság a hét főbűn egyike? - kérdezte huncutul Roy, mert tudta, hogy anyja gyűlöli az ilyen megjegyzéseket hallani.

- Na most már elég legyen! Picinyem. - tett hozzá Safry az utolsó szót halkabban mondva.

- És a bosszúdhoz mért kellek én? - kérdezte Roy.

- Sajnos a sors nem adta meg nekem azt a lehetőséget, hogy az arany gyermekem egyben a Sátán erejét is örökölje. No meg persze pazarlás lenne, ha az aranyom vérét kellene vennem.

- Meg akarsz ölni?

- Nem egészen. Felhasználom a véred erejét és a hiányába fogsz belehalni. - mondta ádáz vigyorral az arcán Safry.

- Ahhoz képest, hogy őrült vagy, nem  vagy hülye. - jegyezte meg csakúgy mellékesen Roy.

- Tiszteld az anyádat drágaságom!

- Na és mit érsz a véremmel? - faggatózott tovább a fiú- Minél többet meg tud, annál hamarabb kitalálhat valamit. 

- Ami azt illeti a Luvifer vérével fertőzött lények nem elég hatékonyak. Nem képesek gondolkodni és nincs saját akaratuk, de a te véreddel tovább fejlődhetnek egy tökéletes lénnyé.

- Azt hittem én vagyok a Tökéletes Démon. - mondta Roy.

- Tudod Royi, erre mondják azt, hogy hinni a templomban kell. - jegyezte meg Ayase.

- Ezt most meg kaptam.. - kényszerített magára egy félmosolyt Roy. Nem akarta gyengének mutatni magát. Ne akarta, hogy anyja és öccse lássa mennyire megrendítette ez az egész.

- Ahhoz képest, ami nem régiben történt elég lazán veszed a mostani helyzetet. - mondta Ayase.

- Tudod, kellet egy kis idő, míg összeszedem magam, de már jól vagyok. Örülök, hogy aggódsz értem, öcsi. - vigyorogta Roy remélve, hogy nem túl átlátszó a próbálkozása.

- Aggódik a halál! - fakadt ki Ayase. - És ne hívj, öcsinek!

- Tudod, most jobba kedvellek, mint eddig. Most már van okom kinyírni téged. - magyarázta Roy gyermeki arcával. Ayase nagy szemekkel nézett bátyjára, majd ajkai vigyorra szélesedtek.

- Hmm..érdekes. De hogy akarod elérni leláncolva? 

- Elég találékony vagyok. - mosolyogta Roy és tudta, hogy elérte a célját. Most már óvatosak lesznek vele, nem mondanak, majd túl sokat, de ha minden a tervei szerint alakul nem lesznek képesek megállítani.

- Baromi okosnak hiszed magad, igaz drágaságom?! - kérdezte komoran Safry, fia magabiztossága felhúzta.

- Nem hiszem, tudom. - felelte félelem nélkül Roy.

- Te kis mocsok! Olyan vagy, mint az apád!

- Inkább, minthogy olyan legyek, mint te. - mondta rezzenéstelen arccal Roy.

- Te kis.. - és már emelte is kezét az anyja, de hirtelen egy másik kéz megragadta.

- Ha most agyonvered, nem fogja kibírni. - mondta Ayase, mire Safry visszavonult.

- Az én aranyom sokkal okosabb nálad, picinyem.

- Jó tudni, hogy egyenlő fél ként gondoltok egymásra. - kezdte Roy. - Még Luciferrel is alkut kötöttél Ayase, és be kell vallanom talán még Arknál is jobb Sátán vált  volna belőled.

- Mi ez a múlt idő? - csattant fel Safry. - Az aranyom lesz a világ ura, a legelső és a legjobb.

- A világnak csak egy ura lehet. - jegyezte meg Roy.

- A te drágalátos Istenedre gondolsz?

A fiú elkerekedett szemekkel nézett anyjára. Safry kimondta a démonok számára tiltott szót.

- Ugyan picinyem, egy név nem állíthat meg engem.

- De hogyan?..

 - Szerintem éppen eleget mondtunk neki anya. - szólalt meg Ayase.

- Igazad van kincsem. A jóból is megárt a sok. - azzal Safry sarkon is fordult.

- És most mi lesz? - kérdezte öccsét Roy nyugodtságot színlelve.

- Az angyal haverod, majd kezelésbe vesz. - azzal Ayase is vigyorogva távozott.

Roy egyedül maradt a néma, nem gondolkodó bukott angyallal.

Köszönöm az olvasás. :)