A Pokol Bukottja

III. 4 fejezet

Ramon nagyon izgatott volt, amikor egy lila villanás után a zöld táj eléje került. Hitt az angyalokban; már azért is, mert találkozott már az ellenségeikkel. 

A Menny nem különösebben volt más, mint a Föld, de szinte minden a szépségről árulkodott. Bár elég borús volt az égbolt, amire Bryn fel is hívta a figyelmét, de a fiú elé táruló kép akkor is gyönyörű volt.

Kicsit tartott a nagy Michaellel való találkozástól, bár mindenki ajnározta a férfit.
Mielőtt még a nagyterembe értek volna az ezüst ajtón kirontott egy dühösnek látszó hófehér farkas.
Roy reflexből öccse elé állt, mire az állat őt vette célba. A farkas rárontott, de a férfi egyszerűen ledobta magáról. Ramon nem nézhette tétlenül, ahogy az állat újra testvérére veti magát - főleg mert hallotta a nőstény farkas gondolatait. Mikor az állat újra bátyára ugrott volna, ő ott termett feltartott kézzel mindenki nagy döbbenetére. A farkas kénytelen volt megállni; bizonyára érezte, hogy egy halandó áll előtte.

- Ez egy félreértés. - kezdte Ramon nyugodt hangon. - Ő nem az a démon, akit keresel. 
Erre a farkas némiképp megnyugodott és felvette beszédesebb alakját. A fiú előtt egy hófehér hajú és sárga szemű lány állt. Fehér haspóló volt rajta és egy fehér bőrnadrág.
- Ki vagy te? - bökött fejével Roy felé nem valami barátságos módon.
- A fiam. - közeledett feléjük Ark.
- Oh... Akkor hol van Balti? - nézett körbe a farkas lány.
- Baltazar? Ő a Földön maradt. - felelte Bryn. Úgy gondolta, egy angyal szava csak jelent valamit ennek a lénynek.
- A vámpír társait kutatja. - tette hozzá Kalim.
- Te mért bűzlesz úgy, mint Lucifer? - fintorodott el a lány.

Kalim hirtelen hebegni-habogni sem tudott, végül kipasszírozta magából.
- Ne hasonlítgass ahhoz a szénfejű bukotthoz.
- Kit nevezel te szénfejűnek?! - állt ki magáért Lucifer, akit Raguel tartott maga mellett.
- Maradj magadnak! - nyújtotta ki a nyelvét Kalim, mint egy nagyra nőtt gyerek.
A farkas lány csak kettejük között váltogatta a tekintetét.
- Mi van? - meredt rá Kalim.
- A démonok mind ilyen gyerekesek?
- Nem, csak azok, akik kaptak Lucifer DNS-ből. - felelete a férfi, a lány pedig a bukott angyal fancsali képét látva elnevette magát.

- És tudni, Balti mikor jön ide? - váltott újra komoly arcra.

- Majd ha összegyűjtötte a vérszívóit. - felelte Kalim mielőtt még Roy megszólalhatott volna.
- És mi azt megvárjuk? - nézett a lány felhúzott szemöldökkel maga mögé, Michaelre.
- Ő már nem az ellenségünk, Rachel. - mondta Michael helyett a mellette álló Uriel.
-  Te már csak tudod. - forgatta meg szemeit a farkaslány.
- Igaza van, Rachel. - próbált hatni a lányra Ark nem nagy sikerrel.
- Majd akkor mondjátok ezt, amikor újra háborúba csöppenünk az élősködő seregével.
- Már egy háborúban vagyunk. - jegyezte meg Roy. - És Baltazar ölni is képes azért, hogy megállítsa az alvilág terjeszkedését.
- Meghiszem azt.
- Mondta keményebb hangnemben Roy, ami figyelmet követelt. - Felkeresi a vámpírokat és felkéri őket, hogy álljanak félre, és ha inkább a vérontás mellett döntenek, megöli őket. És csakhogy tudd, minden egyes elvett élet után megsiratja őket és magát hibáztatja az egészért.

Rachel erre nem tudott mit mondani és jobban is tette, mert Roy már kezdte elveszíteni a fejét. 
- Michael, beszélhetnénk? - fordult az arkangyalhoz Roy, majd elmagyarázta hogy ismerkedett meg Ramonnal, ki is a fiú, és hogy rájöttek, Roy vére csillapítja a vámpírok szomját. Mindezt Rachel is figyelmesen hallgatta.
- Nem akarsz aludni? - kérdezte Ark fiától, mikor az befejezte mondandóját.
- Rég volt már. - mosolyodott el halványan és fáradtan Roy. Ilyenkor látszott meg rajta igazán, milyen idős is és mennyi minden látott már.
- Jót tenne neked.
- Mire megy ki a játék? - kérdezte gyanakvón Roy.
- Csak azt akarom, hogy pihenj. - magyarázta Ark, bár volt egy olyan érzése, hogy reménytelen. - Sok minden történt. Nem túl jó és tudom, hogy mennyire szeretsz aludni, a saját kis világodban.
- Bármit mondhatsz.. - kezdte Roy.
- De... - szólt volna közbe apja.
- ... viszont nem is vagy olyan rossz apa. - fejezte be szélesebb mosollyal az arcán Roy, mire apja szinte tátott szájjal nézett vissza rá. - Akkor lefekszem. Keress fel, ha van valami hír Baltazarékról vagy Safryékról. - azzal egy laza intéssel kilépett az ajtón.
A Sátán maga elé meredve elmosolyodott.