A Pokol Bukottja

III. 11 fejezet

Roy a nyitott bungalóban aludt, a többiek körülötte ültek; csak Rachel és Uriel érkeztek késve, mert az arkangyal a farkaslány sérüléseit gyógyította be. 
- Hova lett Balti? - kérdezte a lány körülpillantva, miközben Uriel az ágy mellé sétált és az alvó démon homlokára fektette tenyerét.
- Most, hogy Mephisto meghalt az átka is megtört, és Baltazar visszaindult megmaradt seregével az Alvilágba. - magyarázta Ark.
- És te?
- Én megvárom, míg Roy felébred.
- Hogy van? - kérdezte Rachel a kék hajú arkangyaltól.
- Hamarosan eszméleténél lesz.
- Vajon mihez kezd most? - tette fel magának a kérdést hangosan Kalim.
- Mivel még itt van, nem a halál mellett döntött. - mondta Michael.
- Remélem, talált egy célt magának, ami az élethez köti. - jegyezte meg Raphael.
- Most, hogy már nem halhatatlan egész biztosan jobb jövő vár rá. - mondta Ramon, mire mindenki rá kapta tekintetét.

- Nem halhatatlan?! - ismételte meg Ark.
Lucifer felsóhajtva emelte az égbolt felé a fejét, ami már tiszta és felhőtlen volt, mint az emlékeiben.
- Vajon halandó ként, mi a terved vele, atyám? - erre a többiek is a magasba nézetek.

A csöndet újra Rachel törte meg.
- Na, és hol van Ayase?
- Azt mondta, nem kavar több balhét. - felelte a Sátán.
- Nekem annyit mondott, odalent találkozunk. - mondta Lucifer.
- Te honnan tudtad, hogy Rixon már nem halhatatlan? - fordult Ramonhoz Sariel kérdőn.
A fi a kobakjára bökött.
- Mondjuk úgy, hogy bepillantást nyertem a jövőbe. - mosolyogta.
- És elmondhatod, mit láttál? - kérdezte Michael, aki jól tudta, hogy a legtöbb látomást csak maga a látnok tudhatta.
- Csak tanácsokat adhatok. - fordult mindenki felé Ramon, mintha nem is egy halandó férfiú lenne, hanem egy mindent megélt agg. - Te Michael hamarosan egy új testvérrel gazdagodsz.

Az arkangyalok azonnal értették. Mephisto halála után tudták meg, hogy Safry megölte Gabrielt miután annak nem sikerült meggátolnia, hogy a fekete szárnyúak összegyűljenek, de sötétségre a Mennyben is szükség volt.
- Köszönöm. - mondott magában egy imát Michael.
- Na és mi? Vissza térnünk a félálomba? - kérdezte Sariel nem lelkesedve az ötletért. Szívesebben maradt volna ébren.
- Ha Bryn mellett maradsz, neked nem. - felelte Ramon mindent sejtetőn nézve kettejükre.
A két angyal egymásra néztek, majd felfogva a hallottakat cékla vörös fejjel kapták el egymásról tekintetük. Ezen persze mindenki jót mulatott, ami zavarukat csak fokozta.
- Te meg szakíts több időt Rachelre. - közölte a fiú Kalimmal, aki vigyorogva fordult az egyre dühösebb, de elpirult farkaslányra. 
- Én? Ugye nem leszek megint bezárva az örökkévalóságig? - lépett előrébb Lucifer.
- Mivel bebizonyítottad, hogy van még benned szeretet, nem kell, de ezért még egy dolgot meg kell tenned.
- Mi lenne az? - húzta ki magát a bukott angyal  tisztázva magában, hogy kivételesen atyja minden parancsát készségesen teljesíti. 
- Vigyázz Alira, aki hasonló cipőbe került, mint te.
Lucifer bár döbbenten, de bólintott. A bukott fiú most a Menny egyik zárt szobájában raboskodott még mindig alig beszélve vagy egyáltalán mozdulva.
- Én gondolom térjek vissza a trónusomra. - mondta Ark.
- Csak, ha te is így látod jónak. - felelte Ramon.
A Sátán elgondolkodott a választási lehetőségen.
- Olyan sok időt töltöttem odalent, hogy az otthonommá vált, és a felelősségérzetem nem változott a démonok felé.
- Ez esetben kénytelen vagy magaddal vinni. - lépett Ark mellé a fekete hajú Ariel. A Sátán kérdőn nézett Ramonra, aki bólintott. Erre a nő hófehér szárnyai semmivé váltak, Ark pedig átkarolva a derekát magához húzta.

Nem sokkal ezután Roy mocorogni kezdett, majd szemei kinyíltak. Hirtelen ült fel az ágyban a testét tapogatva, amit már nem borítottak szimbólumok.
- Ezt nem hiszem el.. - suttogta érdes hangon.
- Te vagy az egyetlen alvilági, aki megérdemelte, hogy emberré váljon, bátyó. - mosolyogta büszkén Ramon.

*  *  *

2017. augusztus 02.

Roy Rixon vidáman lépett ki kis kerti házának ajtaján, hogy a már jól megszokott útvonalon elinduljon a városi egyetem felé. Fekete koponyás hátitáskája ide oda libegett a hátán, miközben teljes gőzzel tekerni kezdte a biciklijét.

Minden egyes nap eszébe jutottak a barátai, a családja, akiket hátra kellett hagynia. Ayase a közelébe sem jött, viszont Ark gyakran meglátogatta és történetekkel nevettette meg, melyben öccse színészi képességeivel szórakoztatja az Alvilág démonait. Ramonon keresztül, akivel úgy fél évvel ezelőtt még egy fedél alatt élt, értesülhetett az angyalokról is. Néha néha pedig megpillanthatott néhány csodabogarat, mint az Alyster ikreket, akik Kalim és Rachel furcsa keverékeként kiszámíthatatlanok voltak. A vörös hajú Mayről nem is beszélve, aki Sariel idegesítően nagy száját örökölte, és okoskodó testvéréről, Lukeról, aki folyton folyvást bajba keveredett, mint Bryn.
Nevetséges helyzetbe hozták állandóan, főleg mikor a rendőrségre kellett mennie miattuk, de jószívű bajkeverők voltak. Luke még az angyalsággal is megpróbálkozott, de miután rájött, hogy rém unalmas munka inkább ráhagyta a szüleire. 

Roynak mindennél jobban tetszett ez a békés élet, persze nem volt felhőtlen. Ha a vizsgák nem is, egy bizonyos mosoly álmaiban mindig nyugtalanítólag hatottak rá. Egyre többször álmodott Leyaval. Tudta, hogy sosem szabadulhat az emlékétől, hogy örökké szeretni fogja, de halandó élete végén magányosan fog meghalni...

Éppen az Egyetem lépcsőjén baktatott fel, amikor egy másik test nekicsapódott. Mindenfelé papírok és tollak repültek, hangosan üdvözölve a padlót. A lányról nem is beszélve, akinek nekifutott. Kinyújtva kezét, feltűnt, hogy a lány az Egyetem egyenruháját viseli, de Roy már lassan 3 éve ide járt, de még sosem látta.
- Ne haragudj.
- Semmiség. - hangja mint a villámcsapád úgy érte a fiút. Zene volt füleinek, lágy, kedves, szeretni való. 
Ahogy a lány kiegyenesedett, göndör mogyorószín hosszú haját a füle mögé tűzte, így felcsillanhattak azok a smaragd szemek, melyek kis híján Roy Rixon szívrohamát okozták. 

Ő az.

- Elnézést. Jól vagy? - ráncolta a homlokát, ugyanúgy, mint Ő, amikor képtelen volt kiigazodni Roy arckifejezésén.

Piroskás arca egy teljesen egészséges, eleven nőé voltak. Egy nagyon is élő nőé.

- Leya?

Vége!
Köszönöm mindenkinek az olvasást, remélem elnyerte a tetszéseteket. KÖSZÖNÖM AZ OLVASÁST!