A Pokol Bukottja

I. 11.fejezet

Michael zihálva riadt fel. Ágya mellett testvére állt.
- Egy újabb látomás? - kérdezte Gabriel nem meglepődve.
- Inkább figyelmeztetés. - mondta felülve a szőke arkangyal.
- Tehát tudja. - mondta halkan bátyja inkább magának, mint neki, majd szája vigyorra húzódott. - Végülis ő mindig mindent tud. - azzal ellépett az ágytól. Az ajtó felé hátrált.
- Miről beszélsz Gabriel?! - kezdett ideges lenni Michael.
Bátyja már az ajtót nyitotta.
- Sajnálom öcskös. Az embereknek pusztulniuk kell, de nem akarom, hogy miattuk neked is bajod essen. - majd kilépett az ajtón.
Michael még a zár kattanására sem reagált. Csak az álmában hallott szavak visszhangoztak a fejében.
        "MINDEN ÖSSZEFÜGG
         A SÖTÉTSÉG ÖSSZEGYŰLT
         A HALÁLT HOZÓ VÁGY
         VÉRSZOMJJÁ VÁLT
         HALK HATALOM TERJED
         S CSAK SEJTED
         KI TUDHAT MINDENT
         KI TUDHAT TÖBBET
         VELED VAN MINDIG
         S SEREGET INDÍT
         A FÁJDALOM ELRAGAD
         DE NE HAGYD EL MAGAD!"
A vészjósló álom értelmet nyelt, és az arkangyalon úrrá lett a rettegés. A képek ott égtek a fejében,szó szerint lángolt minden az eleve vöröslő képen. Michael nem is értette. Mit várt? Mindig is ő volt a legelső, a leghatalmasabb és a leghűségesebb, míg bátyját az irígység és a harag fertőzte meg. Túlságosan naív volt és vak. Hogy nem vette észre időben? Hisz Istene még jelet is küldött...Royt. Most mások szenvedik el figyelmetlenségének következményeit. De nem hagyhatja ennyiben. Nem ülhet itt tétlenül várva a csodát! Így hát törni kezdte fejét a kiutat kutatva...
Úgy két óra eltelte után kattanás hallatszott,majd az ajtó nyílni kezdett. Michael készen àllt arra,hogy a behatolónak essen. Mihejst megjelent egy alak körvonala megragadta és a falhoz lökte az illetőt.
- Hé hé.. Én vagyok az! - mondta az alak egyáltalán nem védekezve vagy visszatámadva. Szürkés oldalra fonott hosszú haja volt és halványzöld szeme. Arca kicsit ijedt volt, de mosolygós.
- Raphael? - lepődött meg Michael, majd elengedte a férfit. - Hogy kerülsz ide? Az Örökerdőben kellene lenned!
Raphael arca komolyra váltott.
- Felébresztettek Michael. Látomasom volt.
- Azt mondod felébresztettek? Mikor?
- Múlt éjjel, azt hiszem. Az Örömerdőben aludtam fa ként, mikor felriasztott egy álom. - magyarázta Raphael.
- Múlt éjjel... - gondolkodott el Michael és eszébe jutott saját látomása. - Mi volt a látomasodban?! - támadta le barátját.
- Sajnálom Michael,nem mondhatom el. - felelte Raphael.
- Ezt Ő mondta? Mert közöm van hozzá,igaz?!
Társa tekintete üveges lett.
- Csak annyit mondhatok, hogy rád és arra a Rixon fiúra sok nehézség vàr.
Ez az egész nagyon bajjóslatú volt.
- Roy?! Szerencsétlen egy gyerek. - mondta magának Michael.
- Most nem ez a legnagyobb problémànk. Gabriel hol van? - mutatott a lényegre Raphael.
Michael kirohant az ajtón, azonban nem volt kint egy lélek sem, legalábbis kezdetben.
Kint a táj elsötétült. A mindig tűző napot eltakarták a szürke felhők. Csatazaj és kiáltások töltötték meg az egész mezőt. Az angyalok nagy fekete bőrszárnyú szarvas lényekkel küzdöttek.
- Ezek meg mik? - kérdezte Raphael.
- Olyanok,mint Lucifer. - jegyezte meg Michael.
Az arkangyalok egymásra néztek. A bukott angyalt már vagy 1000 éve nem látták, de most nem értek rá ezzel foglalkozni. Az egyik szárnyas szörny egyenesen ránézett Michaelre, majd félrelökve az előtte álló angyalt a szőkére vetette magát.

Megjegyzés: az Örökerdőt az Édenből találtam ki. Ez egy idő által nem befolyásolt hely, ahova az arkangyalok nyugodni térnek. Mellesleg a hely még említésre kerül. 😉 Ez a rész nagyon rövid lett, de nem akartam össze keverni Michael és Roy szemszögét,mert a kövi részben már újra a fiú kerül központba. További jó olvasást. 😊