A Pokol Bukottja

I. 6. fejezet

Roy érezte, ahogy hívja az ajtó, de a kaparó érzést is érezte a torkában, ami inkább a menekülésre ösztökélte, de nem mozdult.
- Remélem szerencsével jàrtok. - köszönt el Michael, majd hátrébb lépett, hogy a fény őt ne kebelezze be.
Vakító volt ez a tiszta fény. Túl szép, túl vilàgos, túl mennyei Roy számára. A fiú azon kapta magát, hogy felordít mihejst földet érez talpa alatt.
A többiek is hallották hangját. A következő pillanatban egy földön térdelő fiút làttak maguk előtt, aki mellkasába mar a fájdalomtól.
Ali rögvest barátjához szaladt.
- Jól vagy? Mi történt?
- Csak a pokoli származásom hátránya. - mondta lihegve Roy, majd próbálva mosolyogva erőtt vett magán és felállt, bár kénytelen volt elfogadni Ali kinyújtott karját támaszként.
- Mi mind egyszerre értünk ide, de te legalább 10 perccel rá. Már azt hittem nem jutottál át. - magyarázta az angyali fiú.
- Lehet, hogy Isten megengedte neki az átjutást, de ezzel csak az életét sikerült megtartania. - bökte oda Bryn.
- Mindegy. Már túl vagyunk rajta. Menjünk. - mondta Roy.
- Pontosabban hol is vagyunk? - kérdezte Muri.
Mindenki a környezetét kezdte pásztázni.
- A levegőből ítélve a Földön. - felelte Ali.
- Jó, de azon belül hol? - kérdezte a lány.
- Az most lényegtelen. - jelentette ki Roy.
- Akkor mi a lényeg?
- Az, hogy a pokol bejárata itt van előttünk.
Erre mindenki felkapta a fejét.
- Hol? - kérdezte Ali.
- Egy farmon vagyunk, jobban mondva egy búzamezőn, igaz? - kérdezte Muri.
Roy bólintott, majd elindult.
Az ég szürke volt. Szinte sehol semmi. A távolban egy ház körvonalait lehetett kivenni, de ezen kívül csak a szántóföldek látszódtak.
Mikor Roy hírtelen megàllt, Bryn majdnem nekiment.
- Mi a.. - kezdte, de a torkán akadt a szó, amint meglátta az előtte álló búzamezőbe hagyott nyomot.
- Ezek gabonakörök.. - mondta Muri.
- Gabonakörök? - értetlenkedett Ali.
- Az emberek azt hiszik az űrlények űrhajója hagy maga után ilyen nyomot. - magyarázta Roy, miközben leggugolt és megérintette a talajt. - De valójában a lentről előtörő energia hagy ilyen nyomot a földben. - fejezte be miközben felegyenesedett.
- És miért mindig valamilyen gabonamezőn nyitnak akkor átjárót? - faggatózott Muri kívàncsian méregetve a talajt.
- Ennek 3 oka van. - kezdte Roy. - A legegyszerűbb, mert egy ilyen mező elég nagy egy ilyen pecsét letételéhez. De igazaból azért, mert a gabonafélék magukba szívják a pokolból kiàradó sötét energiát, így azt nem érzik meg az angyalok vagy más hasonlóan jó lények. Ebből következik a harmadik ok. A Föld nem szabályos kör alakú ugyebár. Ezért nem mindenhol ugyanolyan vastag a talajréteg. Ahol vékonyabb ott könnyebb átjárót nyitni a pokolból vagy oda vissza. A gabonaféléknek az alvilág energiájára is szükségük van, ezért csak olyan talajban nőnek, amely képes a megfelelő mennyiséget megadni. Azért nyitnak vékonyrétegű talajban még átjárót, mert a mélyből több energia szabadul fel, amit màr nem képesek befogadni az arra alkalmas növények. Ez kimutatkozik az emberi vilagba. Igazából ez az oka annak is, hogy az emberek a rossz felé fordulnak.
- De miért baj ez? - faggatta tovább az öreg. - Mármint ez a démonoknak csak jó, nem?
- Nem éppen. A sötét energiàt megérzik a mennyei lények; rögvest a nyílashoz mennének és bezárnák. - magyarázta a démoni fiú.
Túlságosan is komoran elgondolkodva pásztázta a területet.
- Mi a baj? - kérdezte Ali mellé lépve.
- Éjszaka érdemes kinyitni, mikor nem veszi észre senki. - mondta rezzenéstelen arccal a fiú nem a kérdésre válaszolva.
- Akkor várunk. - jegyezte meg Bryn.
- Biztonsàgosabb helyet kell keresnünk. - mondta Roy.
- Miért? - kérdezte a lány, hisz egy lélek sem volt a láthatáron.
- Mert valami nincs rendben. A pecsét még friss és attól tartok, aki használta még a közelben van.
Mindenki idegesen meresztgette szemeit a távolba, hátha látnak valami nem oda illőt.
Roy volt az első, aki elindult. A mező egyik végében lévő 3 db fàhoz ment és leült az egyik árnyékában a törzsnek dőlve.
- Ez aztán a biztonságos hely..- morogta Bryn.
Testvérével ő is leült egy masik fàhoz.
- Nem kell elbújnunk. - közölte Roy. - A növények elnyomják egy démon érzékeit. Így nem fog észrevenni, de én észre fogom venni őt.
- Neked nem nyomja el? - kérdezte a lany érdeklődve.
- Nekem kicsit több kell hozzà. - zárta le a témát a fiú, bár ez nem volt rendes válasz, mindnannyian tudták, hogy érti. Ő nem egy egyszerű démon, ő az ördög fia. Sokkal többre képes és sokkal több minden rejlik benne, mint màs pokoli szörnyekben. Ezt Bryn is kénytelen volt belátni.
- Én szunyálok addig.. - nyújtózott egyet Roy és fejét hátravetette a fához.
- Anyám... - sóhajtott a làny.
Ali csak mosolyogva nézte a fiút, akinek pár perc múlva légzése egyenletessé vált, feje előre dőlt és a kis test eldőlt volna, ha barátja nem kapja el gyorsan és fekteti le a talajra.
Roy erre nem ébredt fel, így felmerült a kérdés, hogy hogyan fogjàk felébreszteni, ha eljön az ideje..

Köszönöm az olvasást!😊