A Pokol Bukottja

I. 3. fejezet

A víz jéghideg volt, ahogy Michael belemerült, még fekete szárnyai is beleremegtek. Miután megszokta az érzést a medence falának dőlt és lehunyta szemét próbálva felidézni látomását.
Egyetlen kép villant fel előtte; egy női alak, de testét árny vette körül. Haja hosszú volt és természetellenesen lebegett körülötte. Mögötte minden vörösben izzott, majd más testek is kivehetőek lettek. Ezek meztelenek voltak egymás hegyén-hátán csúcsot alkotva és ennek legtetejéről maga a Sátán nézett le. Kopasz volt és homlokából két nagy szarv állt ki, mint valami korona. Arca tele volt pircingekkel, teste pedig szimbólumokkal. Szeme, mint egy feketelyuk, egy teljesen sötét mélység és nem vette körül fehérség (tehát nem volt sem pupillája sem írisze). Szája fekete volt és égtelenül vigyorgott, mire egyik hegyes szemfoga kitüremkedett ajkain. Egy fekete piros párnás trónszéken ült az ölében két kisfiúval. A kisebbik, alig lehetett 2 éves. Haja vörös volt, szeme fekete,de nem olyan sötét, mint apjáé (volt pupillája és írisze☺). Arca mosolygós volt, gyermeki arc volt, mègis arroganciát, hatalomvágyat és elégedetlenséget mutatott.
Az idősebbik, úgy 4 éves; haja fekete, szeme vörös, arca szomorkás. Nem volt kérdès ki volt ő. Az ördög elsőszülött fia, Roy Rixon.

Michael értetlenkedve tért magához. Nem tudta mit akar jelenteni, amit látott, de biztos volt benne, hogy Royra még sok minden vár és nem jó értelemben. Pár perc múlva kiszállt a medencéből és hagyta, hogy egy szürke szárnyú angyal elfedje testét egy fehér anyaggal. Már felöltözve, szobájába érve bátyjával találta szembe magát.
- Mire jutottál? - kérdezte az.
- Nem sokra. Nehéz idők jönnek.
- Egy háború? - emelte fel egyik szemöldökét Gabriel.
- Ha rajtam múlik nem. - mondta az arkangyal. - A fiú még a bungalójában van?
- Tudtommal igen.
Az emberi világban már lemenőben lehetett a nap és neki nincs normális oka itt tartani Royt, de segíteni segíthet neki.
Sarkon fordult és kilépett az ajtón.
- Hova mész? - kérdezte Gabriel.
- Royhoz.
- Nem tudsz mindent megoldani Michael. Hagyd, had menjen és tegye, amit akar.
- Ugye ezt te sem gondolod komolyan? - állt meg és fordult vissza testvéréhez a szőke. - Az arkangyaloka sátán elleni háborúra teremtettek. Nem tudom mikor kezdődött és miért nem tűnt fel, de az újabb harc már a küszöbön van és a fiú áll mindennek közepében.
- Ezt hogy érted?
- Annyit tudok csak, hogy tőle függ a nyereségünk és a bukásunk is. - Michael ezzel lezárva újra útjára indult, míg Gabriel magában puffogott.
Mikor az arkangyal a bungalóhoz ért bekopogott, de nem jött válasz, majd lépteket hallott és az ajtó lassan kinyílt. Döbbenetére nem a fiú állt előtte, hanem Ali. Mikor az meglátta őt szélesre tárta az ajtót.
- Uram. - bólintott üdvözlésképp.
- Szervusz. Roy?
- Még alszik. - felelte a fiú és elállt az arkangyal elől, hogy annak rálátása lehessen az ágyra, amin a démoni fiú pihent. Az oldalán feküdt, haja összekuszàlódva vette körül fejét néhol arcára tapadva, szája kicsit szétnyílt. Egy igazán gyermeki és ártatlan teremtésnek tűnt.
- Te tegnap óta itt vagy? - fordult Alihoz Michael, miközben becsukta maga mögött az ajtót.
- Nem. Miután idekísértem elmentem. Nem rég jöttem vissza, hogy elköszönjek tőle mielőtt elmegy, de így találtam. - válaszolta a fiú és az arkangyal örült őszinteségének.
- Azért jött, hogy elmondja mit tudott meg? - kérdezte Ali.
- Igazából nem tudtam meg sok mindent. De kitaláltam, hogy segíthetnék.
- Tényleg?!
Michael csak Roynak akarta elárúlni ezt, mert nem volt biztos benne, hogy beleeggyezik, és azoknak persze, akik részt vesznek benne, de talán Ali is köztük lehetne. Ezt az ötletet elvetette hisz még új és fiatal, de nem látta kárát annak, hogy elmesélje.
- Nem akarom, hogy Roy egyedül menjen az Alvilágba. Szeretnék küldeni mellé segítséget. - magyarázta Michael.
- Angyalokat?
- Javarészt, de nem akarok senkire sem erőszakolni semmit. Az angyaloknak bizonyára frusztráló lehet a Sátán fiával utazni.
- Valószínűleg, de Roy sem repesne az örömtől. - jegyezte meg Ali.
Michael helyeslően bólintott.
- Én mehetek? - kérdezte hírtelen a fiú. Ugyebár az arkangyal már gondolkozott ezen. Ali lelkes volt és jól láthatóan kijött Royjal, de volt egy bökkenő.
- Mi lesz a védenceddel?
- Hát...valaki mást is kihelyezhetnek mellé. - mondta a fiú.
- Nagyon fiatal vagy még és az első ember védelme a legfontosabb egy új őrangyalnak.
- Nem tudnék vigyázni rá, miközben az jár a fejemben, hogy a barátom a pokolban van.
Erre az arkangyal nagyot nézett, majd elmosolyodott. Ez a fiú sok meglepetést tartogat még.
- Megkedvelted igaz?
Ali az alvó fiúra nézett.
- Nem tudom ő, hogy érez, de megrémített a tudat, hogy a bosszúja bevégezte után meghal.
- Ezt hogy érted? - kérdezte ijedten Michael.
Ali visszafordult hozzá összehúzott szemöldökkel.
- Nem tudta? Ha egy démon elveszíti szerelmét belehal a fájdalomba. Roy beleszeretett egy emberbe és emiatt megölték a lányt. Per pillanat a bosszúszomja miatt van még életben. - a fiú keze ökölbe szorult, szeme pedig a padlót pásztázta. - Segíteni akarok neki, hogy tudja nincs egyedül. Nem tudom mennyire lehet megváltoztatni egy démont, de el akarom feledtetni vele azt a lányt. Ez önzőség? - nézett fel kérdőn az arkangyalra.
- Nem, nem az. Egy ember múlandó, ezt sajnos nem lehet megcáfolni és bár a démonok a pokol teremtményei nekik is megadathat saját utuk kiválasztása. Roy a saját útján akar járni. Ő már rájött, hogy kell megválasztani azt, de a múlt árnyéka nem engedi, hogy tovább léphessen. Talán nem is akar, nem akar felejteni, mert ezzel a szeretett nőt is elfelejtené, megtagadná szeretetét. - magyarázta Michael és bár nem tudott erről semmit, saját szavai késként fúródtak szívébe. Nem esett több szó köztük, csak nézték az alvó fiút.
Michael tudta, hogy nem engedheti el egyedül, de azt is tudta, hogy Alit sem tarthatja vissza attól, hogy vele tartson, emiatt összetűzés várható Gabriellel. Néma csend zárkózott közéjük, de nem volt zavaró, csak egy kis hallgatás; hallgatták Roy egyenletes lélekzését. Pár óra múlva kelt csak fel.
- Megtudtál valamit? - pattantak ki szemei mihejst meglátta az arkangyalt, aki kérdésére megràzta fejét.
- De szeretnék segíteni.
Erre Roy tekintete belefúródott a szőke arkangyaléba.
- Hogyan?
- Lennének tásaid.
- Mármint angyalok? Ugye csak viccelsz? - mondta miközben kikászálódott az ágyból. - Csak harc lenne a vége.
Michael tudta, hogy nincs meg a joga, hogy az Ördög fián fölényeskedjen, de valahogy meg kellett mutatnia a fiúnak, hogy hol is van.
- Ez nem kérés volt. - közölte keményen. - Bevallom, hogy aggódom érted és nem akarom, hogy egyedül császkálj odalent.. - erre Roy szeme elkerekedett. - De ez egy megfelelő alkalom arra, hogy megmutasd milyen vagy valójában. Hogy nem csak egy pokolszülött, nem csak a Sátán utódja vagy és mindezek előtt, be kell bizonyítanod az angyaloknak, hogy nem vagy gonosz.
- Sosem érdekelt ki mit gobdol. - mondta közönyösen Roy.
- Nem csak rólad van szó! Rajtad kívűl más alvilági lények is vannak! Rajtuk segítesz, ha megmutatod, hogy csak az ördög a gonosz, nem pedig az alatvalói! - érvelt Michael. - Amúgysem kényszerítenék egy angyalt sem arra, hogy veled legyen összezáva odalent.
- Ez kedves volt. - mosolyodott el Roy. - De nem mindegy, hogy az illető akar e jönni vagy meg van hozzá az ereje.
- Tudom, hogy az alvilág légköre akár halálos is lehet egy angyalra nézve.
Roy egy ideig fürkészte az arkangyalt, majd megadóan sóhajtott egyet. Beleeggyezésének mindannyian örültek - Ali is és Michael is -, ezután elindultak a nagyterem felé, ahova eközben Gabriel összehívta az angyalokat.

Köszönöm az olvasást!😊