Olivia

1. "Harry vagyok, Harry Styles"

„-Apa, ne aggódj velem minden rendben lesz" – visszhangzott a fejemben a mondtad amit édesapukámnak mondogattam, mielőtt végleg itt hagyott volna a főiskola kapujában. Most azonban rettegve álltam a hatalmas vaskapu előtt, mellettem a bőröndömmel és két dobozzal. Hiába mondogattam magamnak, hogy „gyerünk Olivia, menni fog. Csak lépj át a kapun" egyszerűen a lábam nem mozdult. Mellettem diákok mentek el nevetve és beszélgetve miközben én ott álldogáltam totál bénán. Mikor végre erőt vettem magamon, akkor jött egy újabb sokk hatás. Hozzám szólt valaki

-Szia, minden rendben van? Kellene segítség? – kérdezte a hátam mögül egy mély, érdes hang

-Öö.. – dadogtam szerencsétlenül még mindig ugyanabban a pózban állva. Az idegen kuncogva elém jött, én meg a földre szegeztem a pillantásomat

-Másodéves vagyok, segíthetek ha szeretnéd. Gondolom gólya vagy – mondta gyengéden a fiú

-A-azt meg köszönném – szedtem össze magam és néztem a megmentőm szemébe. Megmentett a teljes megalázástól, amiért nem merek bemenni az iskolába. Felkapta a két dobozomat, én meg a bőröndöm fogantyújába kapaszkodtam és indultam meg előre. A kollégiumba érve a táblán megnéztem a szobaszámomat, majd megmondtam az idegennek, hogy a 213-as szobába kéne vinni a cuccokat. Bólintott és a lifthez ment, ami egy kis csengetéssel érkezett meg. Beszálltunk és a második emeltre mentünk. A megfelelő ajtót kinyitottam és egy két ágyas, egyenlőre még üres szobával találtam szembe magam. Gyorsan lefoglaltam a bal oldalt elhelyezkedő ágyat, majd a fiú letette a dobozokat mellém és rám mosolygott. Édes gödröcskék jelentek meg az arca két oldalán miközben smaragdzöld szeme csillogva meredt rám, majd csak annyit mondott ki, telt ajkain, hogy

-Harry vagyok, Harry Styles

Sziasztok! Nos, elkezdtem egy új történetet, remélem tetszeni fog nektek. Valószínűleg hetente kettő, vagy három rész lesz. A következő részek sokkal hosszabbak, ez még csak amolyan bevezető rész. Szép napot

XOXO Noémi