Olivia

19 - Haza -

-Liv, imádom-szeretem Asht de nem bírom tovább – rontott be a szobámba. Letettem magam mellé a könyvemet és ránéztem, nyúzott és álmos barátnőmre – Olvasol? Tudod mióta nem fogtam könyvet a kezemben?

-1 hónapja? – kérdeztem nevetve – Spenc, csak szólnod kell és vigyázok Ashre, amíg alszol

-Tudom, csak ő az én lányom, és nem akarom más nyakába varrni – sóhajtotta

-Ezzel nem a nyakamba varrod, pár óráról beszélünk – kuncogtam

-Mindegy, gyere – ragadta meg a kezemet

-Hova? – kérdeztem

-Nappali – válaszolta, de már ott is voltunk. Harry és Brad is ott ültek, míg a játszó szőnyegen Ash nyújtózkodott. Mellé telepedtem és dumálni kezdtem hozzá

-Srácok, arra gondoltunk – kezdett bele a beszédbe Brad

-Szeretnénk, hogyha ti lennétek Ash keresztszülei – fejezte be Spenc. Meglepetten és boldogan fordultam feléjük majd egy hatalmas bólintás után Spencer nyakába borultam – ne sírj te majom – kuncogott Spenc

-Annyira szeretlek titeket – szipogtam – Nagyon szívesen lennék Ash keresztanyukája

-Köszi – mosolygott rám Brad majd Harryre néztünk

-Hát persze, hogy leszek – nevetett fel Harry majd ő is megölelte Bradet és Spenct.

A keresztelő Július 17.-én történt meg. Egy fehér, combig érő ruhát vettem fel, ahogy Ashen is egy fehér ruha volt, virágos hajpánttal kis buksiján. Én tartottam oda a papnak Asht, míg Harry mellettem állt. A keresztelő után az egész vendég sereg átvonult egy étterembe.

-Nem is ünnepeltük meg a 8. hónapunkat – bökte meg az arcomat Harry

-Szívem, mondtuk egymásnak – mosolyogtam rá – nekem ez épp elég

-Persze, tudom – bólintott – de én csak szeretnélek elvinni valahova

-Hova? – vigyorogtam

-Haza – válaszolta

-Hozzátok? – lepődtem meg

-Bizony, anya már nem tud tovább várni, nagyon szeretne megismerni – könyökölt fel – már rég haza kellett volna vigyelek

-Nyuszi, sok dolgunk volt – pusziltam meg – nagyon szívesen elmegyek veled hozzátok

-Akkor induljunk – pattant fel

-Most? – nevettem el magam

-Naa, gyere – ugrált mire nevetve felálltam és megcsókoltam. Fél óra múlva már kocsiban ültünk és Harry szülőháza felé vettük az irányt. Alig pár óra kocsikázás után már meg is álltunk egy takaros kis ház mellett. Harry kézen fogott majd a kapun áthaladva a bejárati ajtóhoz mentünk, ahova két kopogás után bementünk – Anya – kiabálta Harry mire egy nő jelent meg

-Harry, drágám – szaladt oda hozzá és adott neki két puszit – csak nem Olivia?

-Én lennék – mosolyogtam rá – Olivia Carpenter

-Anne Twist – fogtunk kezet aztán megölelt

-Öcsi – nevetett fel egy szőke lány és Harryre ugrott aki nevetve tartotta meg

-Gem, ő itt a barátnőm Olivia – mutatott be Harry

-Szia, Gemma vagyok ennek a félnótásnak a nővére – ölelt meg ő is

-Szia – kuncogtam

-Ő pedig Robin – húzta magához Anne a kissé pocakos férfit

-Olivia – ismételtem ismét a nevemet. Megvacsoráztunk aztán Harry megmutatta a szobáját, majd hamar el is aludtunk.

Másnap mikor mindenki felébredt együtt megreggeliztünk, mikor Gem egy érdekes kérdést tett fel Harrynek

-Jelentkeztél végre az x-factorba? – harapott bele a szendvicsébe

-Szeretnél jelentkezni? – fordultam Harry felé

-Még régebben volt róla szó – vont vállat Harry

-Csodás hangod van, biztos hatalmas sikered lenne – vigyorogtam Harryre

-Áh.. – rázta a fejét a bongyor. Gemmre néztem aki csak bólintott – na, nem ti nem szőhettek itt terveket

-Dehogynem – pattant fel Gem és a szobája felé szaladt majd a laptopjával tért vissza – név, Harry Styles

-Gemma – szólt rá Harry de Gem folytatta az adatlap kitöltését

-Elküldve – vigyorgott mire adtam neki egy pacsit

-Ez gonoszság – ingatta a fejét Hazza. A válogató Szeptemberben lesz. Két napot töltöttünk még Harry családjánál. Utolsó este az asztalnál ültünk, épp vacsoráztunk, amikor Anne felszolgálta a desszertet. Harry felállt, megköszörülte a torkát, elhúzta a mellettem lévő széket, amin ült, mire kifordultam és csak néztem rá

-Szeretnék mondani, illetve kérdezni valamit – kezdte zavartan – Liv, mikor elsőnek megpillantottalak, már akkor megtetszettél, de hamar beléd szerettem. Őrülten, és gyógyíthatatlanul. Sose akarlak elveszíteni, örökre magamhoz akarlak láncolni, akármennyire is hangzik önző dolognak – magyarázta miközben letérdelt elém. Szemembe könnyek gyűltek, szívverésem felgyorsult – Olivia Carpenter, édesem – vett elő egy vörös selyemdobozt, majd felpattintotta a tetejét. Egy gyönyörű gyűrűt rejtett magában – hozzám jössz feleségül?

-Harry, istenem – sírtam el magam – igen – bólintottam mire boldogan felhúzta az ujjamra a tökéletes gyűrűt, az ajkaimhoz hajolt és megcsókolt

-Áh – sikított fel Gem és Harryre vetette magát – Gratulálok

-Annyira boldog vagyok – ölelt meg Anne – köszönöm, hogy boldoggá teszed – suttogta a fülembe.