Olivia

4 -Bejössz neki-

Valamilyen isteni csoda folytán sikerült időben elkészülnünk reggel. Illet már vissza szokni a hajnali kelésekre, végül is másfél hete tart az iskola. Reggeli után a táskánkat megfogva lépkedtünk át a főiskolába, hogy okosodjunk egy kicsit. Az év köszöntő bulin, ami a múlt hétvégén volt, elég jól össze barátkoztam pár idősebb és velem egykorú diákkal is. Harry végig ott volt velem, amit igazából nem tudtam hova tenni, de semmiféle hiú reményeket nem voltam hajlandó kelteni magamban így csak elkönyveltem annyinak, hogy szeretett volna jó fej lenni.

A fősuli gólyái nem tudtak másról beszélni, csak a péntek este lévő gólyabálról. Természetesen elmegyek, hiszen rólunk és nekünk szól, még sincs sok kedvem hozzá. Spenc is alig várta már, csak amiatt volt elkeseredve, hogy még senki nem hívta el. Megnyugtattam, hogy abban az esetben ha valaki nem hívja meg, én itt vagyok és leszek a kísérője. Kinevetett, mert ő teljesen biztos abban, hogy Harry el fog hívni. Nos, eddig arra utaló jeleket, hogy ezt szeretné megtenni még nem láttam. A nap egy csodálatos ének órával kezdődött. Köztudott rólam, hogy nem szeretek közönség elött énekelni. A zuhany alatt is csak halkan énekelek, nehogy meghallja valaki. Szégyenlős vagyok, ez van. Ezen az órán viszont a tanárnőnek fel kell mérnie, hogy kinek milyen a hangja, a hangszíne. Ki az akinek a mikrofon mögött kell állnia és ki az akinek inkább a hangszere mögött. Hiába mondtam neki múlt órán, hogy én hangszer mögé való vagyok, azt felelte, hogy kötelessége mindenkit meghallgatnia, és szeretne is. Múlt órán ki tudtam húzni magam azzal, hogy fájt a torkom, elejtettem pár mű köhögést, és azt mondta, hogy akkor majd jövő órán. Sajnos el is jött az idő, a végzet órája.

-Olivia – szólított a tanár. Rá néztem mire biccentett, hogy fogjam meg a gitárt. A számat húzva mentem a kedvenc hangszeremhez majd leültem a székre – mit fogsz énekelni nekünk?

-Major Lazer és Justin Bieber-től a Cold Water-t

-Na mutasd – mosolygott rám. Gyorsan körbe pillantottam, a legtöbben mosolyogtak. Harry árgus szemekkel figyelt, amitől egyből lehajtottam a fejemet. Megpengettem a gitárt, nagy levegőt vettem, behunytam a szemem és kiejtettem az ajkaimon az első mondatot. Amíg énekeltem mindvégig a gitárt pásztáztam a szemeimmel, egyszer se néztem fel. Tudtam, hogy ez hiba, hogy ilyet nem tehet egy előadó, de talán az egyik célom az volt, hogy hibát kövessek el.  Amint befejeztem a dalt, leraktam a gitárt, majd felemeltem a fejem

-Igazán csodás hangod van Olivia – mosolygott rám a tanár – köszönöm szépen – bólintottam majd a helyemre mentem, vissza Harry mellé

-Eszméletlen hangod van – suttogta oda nekem, mire fülig pirultam – nem értem mitől félsz

-A szerepléstől – válaszoltam

-Pedig attól igazán nem kell – mosolygott. Megvontam a vállam, majd Anne felé néztem aki épp most ült arra a kivégző helyre ahonnan én távozhattam. Ebéd szünetben a kollégiumba mentünk enni

-Braddel megyek a gólya bálra – szólalt meg hirtelen Spenc miközben ebédeltünk – el se hiszem, hogy elhívott

-Na, látod én mondtam, hogy úgyis el fog hívni valaki – mosolyogtam rá

-Téged is el fog – nézett rám

-Nem izgat – vontam vállat és egy újabb adag húst szúrtam a villámra. Spenc csak megcsóválta a fejét, majd ő is az előtte fekvő ételre szentelte a figyelmét. Egy idegen nyelv és egy zene óra után vissza mentem a kollégiumba, mert nem volt kedvem semmihez. Spenc elment Braddel sétálni és kávézni, én meg a jegyzeteimmel és a laptopommal együtt elhelyezkedtem az ágyon. Éppen Ed Sheeren egyik dala szólt a hangszóróból, én meg el voltam veszve a francia nyelv nyelvtan részében amikor kopogtak az ajtón. Leállítottam a zenét és a fa ajtóhoz siettem. Amint kinyitottam egy mosolygó gödröcskés arccal, zöld szemekkel és egy csokor vörös rózsával találtam szembe magam

-Szia Liv – mosolygott rám

-Harry - biccentettem zavartan – gyere be – hátráltam, ő bejött a szobába én meg bezártam az ajtót, majd egy nagy levegőt véve megfordultam

-Nos, csak azért jöttem, hogy megkérdezzem azt, hogy.. – dadogott és rágcsálta idegesen a száját – hogy, el kísérhetlek e a gólya bálra?

-Oh – pirultam el – igazán örülnék neki, ha elkísérnél – bólintottam mosolyogva. Hirtelen mintha megnyugodott volna, kifújta a levegőjét amit bent tartott, a válla lejjebb ereszkedett, és ellazult az egész teste. Mosolyogva át nyújtotta a csokrot, amit elvettem, megszagoltam majd váza hiányába egyenlőre csak az asztalra tettem

-Szereznem kell egy vázát – kuncogtam mire Harry is el nevette magát. Pár szó után, mondta, hogy neki dolga van szóval mennie kell. Elköszöntünk, majd ő elhagyta a szobámat én pedig vissza másztam az ágyamra, most már hatalmas mosollyal az arcomon. Amikor Spenc megérkezett, elmesélte, hogy mennyire jó volt Braddel, aztán észre vette a rózsa csokrot az asztalon mire sokat sejtő pillantással nézett rám

-Harry volt, ugye? – vigyorgott

-Harry volt – bolintottam

-Elhívott?

-El – kuncogtam ő meg egy hatalmasat sikított – Jesszusom Spenc, megszállt egy démon?

-Tudtam, annyira tudtam – kántálta – bejössz neki

-Aj Spencer, csak barátok vagyunk – ráztam a fejem

-Elhívott a bálra Liv – tárta szét a karját

-És? – kérdeztem vissza – ettől még nem házasodunk össze

-Nem, de ez már egy jel arra, hogy tetszel neki – magyarázta

-Nem, ez inkább egy kedves gesztus – vontam meg a vállamat – jól elvagyunk együtt és ennyi

-Reménytelen eset vagy – sóhajtotta és elvonult a fürdőbe. Nincs semmi köztem és Harry közt. Nem dőlők be újra, egy menő és helyes fiúnak. Nem esek bele még egyszer ugyanabba a csapdába. Nem hagyhatom, hogy Harry Styles belopja magát a szívembe ennél jobban, ha nem akarok újra csalódni.