Olivia

17 - együtt fogunk lakni-

A szilvesztert már Londonban töltöttük, együtt. Csodálatos volt éjfélkor egy újévi csókot váltani Harryvel és sikítva egymás nyakába ugrani Spenccel, majd Braddel egy hosszú baráti ölelést váltani, majd a táncolók közé vetni magunkat. Az újév első napján sokáig lustálkodtunk, aztán én a szennyeseket össze szedve lementem a kollégium mosodájához. Bepakoltam a mosógépbe a cuccokat aztán leültem egy padra. Tudtam, hogy lassan Harry is ide ér, mert beszéltük, hogy egyszerre fogunk mosni. Ő is mára tervezte. Hamar nyílt az ajtó és bejött egy nagy kosár szennyessel. Segítettem neki bepakolni aztán megöleltem

-Hiányoztál – suttogtam ajkaira

-Csak egy este volt baba – puszilta meg a számat

-Számomra sok volt – húzódtam el tőle sértetten

-Jaj, nem úgy gondoltam – fogta meg a karomat és vissza húzott maga mellé. Megcsókolt majd a mosógép tetejére ültetett, széttárta a combomat és beállt közé. Csókolni kezdte a nyakamat, mire a fejemet hátra hajtottam, nagyobb hozzáférést biztosítva neki. Hallottuk, hogy nyílt az ajtó, szóval gyorsan lepattantam a mosógépről és Harry is hátrébb lépett. Két lány jött be, jól megnézték Harryt és viháncolva kezdték a ruhákat a mosógépbe pakolni. Megforgattam a szememet majd Harryhez lépve látványosan és hosszan megcsókoltam. A lányok elhalkultak, és csendben pakoltak szóval elégedetten elhajoltam Harrytől és kiszedtem a vizes ruhákat a gépből, majd átdobtam a szárítóba őket – csak nem féltékeny valaki?

-Ki? – nevettem fel keserűen

-Baba, nálad nincs szebb lány – mosolyodott el – csak téged szeretlek

-Én is szeretlek – pirultam el. A ruhákat össze hajtogattam, aztán segítettem Harrynek is aztán mindketten a szobáink felé vettük az irányt – Szia Spenc – mosolyogtam barátnőmre

-Szia, figyelj szeretnénk veletek beszélni – nézett rám

-Oké, baj van? – kérdeztem és leültem mellé

-Nem, dehogy – rázta meg a fejét és megsimította apró hasát. Belépett a 13. hétbe, már egy kicsit látszik a hasa, a szemfüleseknek már feltűnhet, hogy ez nem hízás lesz.

-Jólvan, akkor hívjam át Harryt, vagy menjünk át?

-Menjünk át – állt fel. Követtem a példáját, aztán együtt átsétáltunk a részükhöz.

-Kop-kop – nyitottam ki az ajtót. Mind a két fiú, a saját ágyán feküdt és beszélgettek

-Hé, hello – kelt fel Harry, szóval az ölébe ültem és megcsókoltam

-Szóval, azért szerettünk volna beszélni veletek, mert – kezdett bele Spenc

-Karácsonyra a szüleinktől, illetve a családunktól hatalmas ajándékot kaptunk, a közelgő baba miatt – vette át a szót Brad – vettek nekünk egy lakást

-Azt a mindenit – ámultam el

-Akkor át költöztök? – kérdezte Harry

-Át, nagyjából 10 percre van innen kocsival, gyalog sincs messze igazából – magyarázta Spencer

-Nagyon örülök nektek – mosolyodtam el – de azért rossz lesz nélküled – vallottam be szomorúan

-Még nem fejeztük be – nézett rám bosszúsan Spenc – megnéztük a házat, és három szobás. Egy a miénk, egy a picié, és van egy vendégszoba