Olivia

2.10 - Baby, terhes vagy?

Zavartan üldögéltem a vacsora közben, míg mindenki boldogan mesélt a napjáról. El se volt feldobva, a gondolataiba merülve turkálta az ételt a tányérjában. Valószínűleg elítél. És ezért nem hibáztatom. Hirtelen Hazza kezét éreztem meg a combomon mire felkaptam a fejem

-Lányok, történt valami? – kérdezte Lou és barátnőjére nézett, aki rám pillantott

-Nem, nincs semmi – ráztam meg a fejemet, és szemeimmel könyörögtem Elnek, még egy kis időért

-Csak nagyon elfáradtunk a wellness részlegben – szólalt meg mire megkönnyebbülten mosolyodtam el. Ő is elmosolyodott, majd tovább falatozott a tányérjáról. A vacsora után a fiúk lementek a bárba inni pár pohár sört, én viszont inkább felmentem. Az időre néztem, itt most este 9 óra van, akkor Londonban délután 4 óra körül lehet. A telefonomat elővéve kezdtem tárcsázni Spenc számát

-Szia – vette fel valószínűleg mosolyogva

-Spenc, segítened kell – hangom kétségbeesett volt, a torkomban ott volt a gombóc, amit már azóta nem tudok lenyelni, mióta tudom, hogy babát várok

-Mi a baj? – kérdezte barátnőm riadtan és hallottam, hogy elhalkulnak a hangok és csukódik egy ajtó. Valószínűleg a szobájába ment

-Az esküvőtök hetén, vasárnap este Chrissel voltam, ittunk és teljesen elvesztettem a kontrollt, nem tudtam ki vagyok és hol, és nehéz volt, hogy Harry vissza tért az életembe. Lefeküdtem vele, majd másnap már Harryéknél voltam. Aztán az esküvő után lefeküdtem Harryvel is. Pár nap volt a két fiú között – remegett meg a hangom

-Olivia, mondd, hogy nem vagy terhes – szólalt meg Spenc

-Nem mondhatom, mert így van – sírtam el magam

-Basszus – suttogta Spenc – el kell mondanom Harrynek

-Hogy? Spencer el fog hagyni – zokogtam

-Liv, muszáj tudnia róla – vágott közbe mérgesen – ahogy Chrisnek is. Bármelyiküké lehet a baba

-Istenem, elcsesztem – dőltem hátra az ágyon

-Sajnálom, de igen – válaszolt – ezt nagyon. De melletted vagyok, bármi is lesz

-Köszönöm – suttogtam amikor meghallottam a folyosóról a fiúk hangos nevetését – jönnek a srácok, mennem kell szeretlek

-Mondd el neki! Szeretlek – bontotta a vonalat, majd a fürdőbe futottam és megmostam az arcom, végül levetkőztem és a zuhanyrózsa alá állva elkezdtem zuhanyozni. Amikor végeztem felvettem a pizsimet és bemásztam az ágyba ahol Harry pihent

-Szia drágám – mosolygott rám

-Szia – rágcsáltam a számat majd ásítottam egyet

-Aludj szerelmem – adott egy puszit a számra, betakart majd leoltotta a lámpát és elment fürdeni.

Másnap már korán kidobott az ágy, mivel ma megyünk várost nézni. Felöltöztem, ki sminkeltem magam és felkeltettem Harryt. Ő is felöltözött, majd együtt mentünk le reggelizni ahol már a többiek is ott voltak. Letettük El-el a táskánkat a székeinkre, és reggeli után kezdtünk el nézni. A fiúk már ültek az asztalunknál. Beszélgetve indultunk vissza az asztalhoz, amikor megláttuk Lou csillogó szemeit, ahogy ledermedve bámul, kezei az asztal alatt pihentek. Mindenki nagy vigyorral az arcán nézte Elt.

-Mi történt? – kérdezte El körbe nézve. Lou felállt, és El elé állt

-Igaz? – kérdezte reményteli arccal. Furán néztem Harryre aztán vissza Loura

-Micsoda? – kérdezte El teljes képzavarral

-Hát ez – mutatta fel a pozitív terhességi tesztet. Az én tesztemet. Lesápadtam – kicsim, babánk lesz?

-Lou – kezdte volna El, de Lou meg sem várva a választ felkapta El-t és megpörgette a levegőben. Elenour rám nézett, arcáról sütött a fájdalom

-Louis – szóltam közbe halkan mire rám nézett – az a teszt, nem Elenouré, hanem az enyém

-Mi? – kérdezte egyszerre Lou és Harry

-Sajnálom, szívem – ölelte meg El, Louist aki borzalmasan szomorú lett. Harry elém állt és két keze közé fogta az arcomat

-Baby, terhes vagy? – csillantak fel a szemei

-Igen, de van egy kis gond – kezdtem bele mire El bátorítóan nézett rám

-Mi lehet itt a gond? – kérdezte Harry értetlenül mire nekem egy könnycsepp folyt végig az arcomon – Liv

-Azon a héten, amikor valószínűleg fogant a baba – nyeltem egyet – akkor volt az esküvő

-És? – ráncolta szemöldökeit

-És azon a héten, vasárnap este Chrissel voltam – láttam hogy Harry lesápad, szemeibe harag költözik – sokat ittunk és, lefeküdtem vele – sírtam el magam – aztán vasárnap hajnalban, pedig veled voltam

-Tehát – lépett egy lépéssel hátrébb, míg én halkan zokogtam – lehet, hogy nem is az enyém a gyerek? – bólintottam, mire szólásra nyitotta a száját, becsukta, majd elrohant mellettem. A földre esve zokogni kezdtem, El pedig mellém térdelt és átkarolta a vállamat

-Css – csitítgatott – rendben lesz minden

-Most tuti mindenki utál, ő pedig egyenesen gyűlöl – zokogtam fel hangosan

-Nem utálunk, Liv – szólt közbe Liam – És Harry se, mindössze ez egy olyan dolog amit senki se tud elfogadni hirtelen

-Én nem akartam Chrissel lenni – ráztam a fejem mire Lou leguggolt mellém

-Tudjuk, és Harry is tudja – ölelt magához

-Sajnálom, hogy nem El terhes – suttogtam sírva

-Majd lesz ő is – suttogta vissza. A szobánkba mentem és tárcsáztam Chris számát. Ő nem akadt ki, mindössze közölte, hogy ő akarja a gyereket, és hogy akkor vele kell lennem. Lecsaptam a telefont, majd felhívtam apát. Másfél óráig beszéltünk, megnyugtatott, hogy lesz megoldás. Vacsoráig nem láttam Harryt, és nagyon féltettem. A szobánkban ültem és csak meredtem ki a fejemből amikor kivágódott az ajtó

-Holnap el megyünk egy orvoshoz, kifizetek bármennyit – állt meg előttem – és csináltatunk egy apasági tesztet!

-Rendben – szipogtam

-Át mentem Niall szobájába – csapta be maga után az ajtót. Sírva borultam le Harry párnájára.