Olivia

11

Sírt. Szeméből patakokban folyt a sós könny, eláztatva pulcsija ujját amit kézfejére húzva tartott az arcánál. Barna haja előre zuhant, eltakarva a keserves arckifejezését. Kezemmel a hátát simogattam, azt éreztetve vele, hogy itt vagyok.

-El kell mondanod Bradnek – suttogtam

-Mit fog vajon gondolni? – szipogott, elfúló hangon

-Spenc, ez az ő hibája is – ráztam a fejem értetlenül

-Tudom – állt fel – kérlek, gyere át velem

-Menjünk – simítottam kezét a hátára és magam elött tolva mentünk ki az ajtón. A fiú kollégiumba átérve megkerestük Harryék szobáját és bekopogtam. A fürtös nyitott ajtót és amint meglátta a zavart arckifejezésemet és Spenc szét sírt arcát, egy szó nélkül félre állt, és beengedett minket

-Spencer, mi a baj? – szaladt oda egyből Brad a barátnőjéhez, aki ahogy meglátta barátját keserves zokogásban tört ki

-Én úgy sajnálom – dadogta

-Elmenjünk Spenc? – kérdeztem halkan de csak megrázta a fejét

-Brad, valamit el kell mondanom – kezdte a szemét törölgetve. Brad idegesen pillantott rám, mire csak elnéztem másfele. Harry mellém jött és eltátogott egy „mi történt?"-et. Spencer felé biccentettem aki kinyitotta a száját, becsukta majd újra neki futott – terhes vagyok – mondta ki. Brad egy pillanatig nem pislogott, arca elsápadt

-Ú..úgy érted, hogy babát vársz? Tőlem? – kérdezte

-Úgy – bólintott Spencer

-Úristen – ült le az ágyra a fiú mire Spencer egyből mellé ült – lehet tudni, hogy mennyi idős?

-Nem voltam még orvosnál – rázta meg a fejét Spenc

-Akkor holnap elmegyünk, megszerzem a legjobb orvost – fogta meg barátnője kezét aki hálásan elmosolyodott és megcsókolta Bradet. Mosolyogva néztem őket és Harryre pillantottam akinek hasonlóan mosoly pihent az ajkain

-Haver, estére átköltözöm Spencer ágyába, legyetek ketten – szólalt meg Harry mire Brad bólintott. Harry felkapta a kabátját majd kimentünk a szobából – öltözz át és mehetünk – mosolygott rám Harry majd ő a kollégium kijáratához indult én pedig a szobába. Gyorsan felvettem a cica nadrágomra egy farmert, magamra vettem egy trikót, egy hosszú ujjú felsőt, rá egy vastag pulóvert. Én komolyan vettem azt a kijelentést, hogy „öltözz fel melegen". Hát, na ki akar megfázni? Hajamat kontyba fogtam és megigazítottam a sminkemet, majd a kabátomat magamra vettem, felhúztam a bokacsizmámat, hiszen November első heteiben is hideg van már és kiléptem a szobaajtón. Harry a kollégium elött állt, zsebre dugott kézzel. Haja szana-szét repült a kis szélben ami fújt. Zöld szeme csillogott az utcai lámpák fényében, ajkán lusta mosoly pihent.

-Indulhatunk? – kérdezte amikor mellé értem. Bólintottam mire a főiskola elött parkoló autó ajtaját kinyitotta nekem. Beültem az anyós ülésre, ő átszaladt a vezető oldalra és mellém bepattanva gyújtást adott a fekete kocsinak

-Ez a tiéd? – néztem rá kérdőn

-Igen – mosolyodott el. A rádióból halkan szólt a zene, miközben Harry az utat figyelve vezetett. Rá pillantottam, tökéletes ajakira, arca vonalára, a hajára mi olyan selymesnek és puhának tűnt – miért bámulsz? – kérdezte egy apró mosollyal az arcán

-Áh csak van egy folt az arcodon - füllentettem és oda nyúltam, majd „letöröltem" a nem létező foltot

-Köszi – biccentett és láttam rajta, hogy próbálja vissza folytani a nevetését. Elfordultam az ablak felé, és Londont kémleltem. Nem sokára megálltunk, majd még mielőtt Harry ki tudta volna nyitni nekem az ajtót, kiszálltam magamtól – ahj én akartam

-Van két szép kezem – mutattam fel a kezeimet nevetve mire vigyorogva bólintott

-Bizony – fogta meg a jobb kezemet, és újai közé fogta, majd rá kulcsolta és maga mellé engedte. Vadul repdeső szívvel fojtottam vissza a vigyoromat. Sétálva közelítettük meg a Big-Bent ami a sötét égboltot meg világítva nyújtózott a magasba. Megálltunk a hídon és csak kémleltük a hatalmas toronyórát – csináljunk egy képet – kérte

-Csináljunk – vontam meg a vállamat mosolyogva. Harry maga mellé rántott, átkarolta a vállamat, én az oldalának dőltem és úgy mosolyogtam bele a kamerába. Csináltunk többet is, aztán tovább mentünk. A következő állomás a London Eye volt. Harry kifizette a jegyeket, aztán a rövid sort kivárva beléptünk az egyik kapszulába és lassan mentünk egyre feljebb. Az üvegnek tapadva bámultam Londont felűről, kivilágítva. Mesés látványt nyújtott . A kör végeztével kiszálltunk és sétálni kezdtünk vissza a Big Ben felé. Megálltunk a Westminster hídon, a Temze felett és a két csodálatos építmény között, majd a Temzét figyelve beszélgettünk

-Liv – fordult felém Harry mire én is felé néztem – múltkor elszalasztottam valamit – mondta miközben megéreztem egy eső cseppet a homlokomon, majd még egyet, és még egyet egyre sűrűbben

-Micsodát? – kérdeztem

-Megmutatom – mondta és közelebb lépet. Ajkaim elnyíltak, szívem hevesen dobogott. Még közelebb jött, kezét hajamba vezette, másikkal a derekamat karolta át. Arca pár centire volt az enyémtől, a szemkontaktust nem szakította meg. Éreztem forró leheletét, míg az eső egyre jobban kezdett esni. Hajunk és ruhánk egyre vizesebb lett, de nem érdekelt minket. Egymással voltunk elfoglalva, azzal hogy Harry végre megcsókoljon. Pár másodpercen belül meg is történt, Harry édes ajkai az enyémre tapadtak lustán mozogva az enyémen. Hamarosan meg éreztem nyelvét is ami táncra hívta az enyémet. Nyakát át karolva húztam még közelebb magamhoz a szakadó esőben, a Big Ben és a London Eye között. Minden olyan tökéletes volt.