Amint Spencerék megtudták a nagy hírt, egyből egy bulit rendeztek nekünk, aztán a szüleimnek is elmeséltük. Szeptemberbe lépve elkezdtük ismét a főiskolát, kivéve Harry. Ő elment az x-factor válogatóba. És sikerült. Mellette álltam, támogattam végig. Majd megalakult a bandája, még 4 fiúval rajta kívül. Én iskolába jártam, ő az x-factorba. Szeptember második hetében kiderült, hogy állapotos vagyok. Spencer hajtott, hogy elmondjam Harrynek, de a 11. hónapos évfordulónkon akartam elmondani neki. De nem jött haza. Az x-factor székháza London másik felében van, így csak vasárnap jött haza, aztán maximum kedden már ment is vissza. Nem jött haza az évfordulónkon.
„Annyira izgulok! Mindent elterveztem, már kész a vacsora is, ami közben elmondom Harrynek, hogy gyermekünk lesz. Spenc, Brad és Ash elmentek erre az estére, hogy nyugodtan tudjunk lenni. Úgy volt, hogy maximum fél hétre itt lesz. Este 7-kor még egyedül ültem az asztalnál. Majd jött egy Sms. „Sajnálom, mégse tudok haza menni" A telefonomat eldobtam a szoba sarkába, majd sírva borultam az asztalra.
-Utálom – hajtogattam, majd a telefonomhoz sétáltam és tárcsáztam Spencer számát
-Mizu? – kérdezte barátnőm mikor felvette a telefont
-Ne-nem jön haza – zokogtam a telefonba
-Oh menjen a.. – hagyta félbe a mondatot – fél óra és ott vagyok – nyomott ki. Azt a fél órát végig sírtam, majd csak azt vettem észre, hogy Spencer át ölel
-Annyira szeretem őt, de ezt nem fogom sokáig bírni – szipogtam erőtlenül
-Liv, megértelek – suttogta – a vőlegényed, a minimum hogy haza jön hozzád
-Nem számítok már neki, csak a hülye bandája – ráztam a fejem
-Nem beszélsz vele erről? – kérdezte
-Minek? – nevettem fel kínosan – jönne azzal, hogy szeret de maradnia kell
-Sajnálom – ölelt át szorosabban"
Folyamatosan ugyanazokat az Sms-eket kaptam
„Nem tudok haza menni"
„Később érkezem"
„Sajnálom.."
Amikor viszont itthon volt, fel se tűnt neki, hogy kezdek pocakosodni. Nem mondta, hogy szeret. Nem törődött velem. És nekem elegem volt. Folyamatosan sírtam, majd meghaltam a hiányába, de ő ezt észre se vette. Csak fürdött a népszerűségében. Hátra hagyva a barátiat, a keresztlányát és engem. A menyasszonyát.
"-Megjöttem – kiabálta Harry mire futásnak eredtem és megöleltem
-Szia – adtam egy puszit a szájára mire mosolyogva meg simította az arcomat és köszönt a többieknek is. A pólómat igazgatva mentem a nappaliba. Direkt egy trikót vettem fel, amin keresztül már látszott a pici hasam. Neki észre kell vennie, hiszen ismeri a testem minden részletét. Leült a kanapéra, majd mesélni kezdett. „Ennyi rajongó, annyi pénz, olyan jó, imádják őket, élvezi az éneklést" Mosolyogva hallgattam végig, majd kérdezett Ashről
-Na én viszont hulla vagyok, szóval jó éjszakát – állt fel és se puszi, se pá bement a szobába. Értetlenül néztem Spenc felé aki csak lesütötte pilláit. Utána mentem, épp zuhanyozott. Lefeküdtem az ágyra és hasamra simítottam a kezemet – olyan kimerült vagyok – borult az ágyra, majd elfordult és hamarosan elaludt
-Én is jól vagyok – sóhajtottam szomorúan, majd bebújtam az ágyba, és ismét egyedül aludtam el."
Október elején megelégeltem, össze pakoltam a cuccaimat és írtam egy levelet. Leírtam, hogy mennyire szeretem, de hogy én ezt már nem bírom tovább. Megcímeztem a levelet, letettem az ágyra. Felemeltem a bőröndöm húzókáját, levettem a gyűrűmet és az ágyra tettem a levélre. Sírva simítottam a kezemet a hasamra és léptem ki a házból. Spencernek írtam egy Sms-et, hogy elmentem és minden hónapban fogunk találkozni. Szigorúan Harry nélkül. Beültem a kocsimba és apához mentem, ahol kisírtam magam neki
-Apa, elmegyek Sam bácsikámhoz – szipogtam
-Maradj itt – fogta meg a kezemet
-Itt fog keresni, apa mennem kell. Nem akarom hallgatni a magyarázkodását, hogy aztán ugyanaz legyen mint volt – ráztam a fejem – már hívtam taxit, kérlek senkinek ne mond el, hogy hol leszek!
-Szeretlek kincsem – ölelt át majd a taxihoz kísért, ami kivitt a repülőtérre. Elhagytam Londont, Angliát és Harryt. A szívem szakadt meg, de így nem voltam boldog. Elejtettem az utolsó könnycseppet is, végül megígértem, hogy nem sírok többet.
*Harry szemszöge*
Haza érve, csak arra vágytam, hogy elmeséljem az új élményeimet Oliviának, aztán aludjak egy nagyot. Az x-factorban nem sokat tudok pihenni. A kocsival leparkoltam a ház előtt, kivettem a táskámat és bementem a bejárati ajtón
-Sziasztok - kiabáltam, de nem kaptam választ, így a nappaliba mentem. Spencer magába zuhanva ült a kanapén, míg Brad mellette ült és nyugtatni próbálta
-Te! - pattant fel Spencer, és idegbeteg állapotban elém lépett - minden a te hibád
-Jesszusom, mi bajod? - védekeztem a kezemmel
-Húzzál be a szobádba, és meglátod - kiabálta mire megfordultam és bementem az említett helyiségbe. Nem találtam semmi furcsát, szóval alaposabban körül néztem, amikor megakadt a szemem, egy fehér borítékon. Rajta egy gyűrűvel. Liv gyűrűjével. A levelet felkapva azonnal kibontottam és olvasni kezdtem
"Harry!
Úgy gondolom, hogy mindent megtettem, azért, hogy boldog életünk lehessen. Hozzád mentem volna, melletted álltam amikor megpróbáltad a tehetségkutatót. Mindennél és mindenkinél jobban szeretlek, és foglak is életem végéig, de egy menyasszonynak nem kéne el tűrnie, hogy a vőlegénye nem jár haza, és ha igen, még csak azt se kérdezi meg, hogy; Hogy vagy? Én se tűröm tovább. Másfél hónapnyi szenvedés és sírás után nem bírom tovább. Ha annyira nem érdekellek, hogy nem tudsz haza jönni a hónap fordulónkra, mikor megmondtam, hogy fontos közölni valóm van, akkor nem tudok többet tenni. Éld az életed, fürödj a sikerben, de engem felejts el. Nem fogok tovább sírni, olyan után aki nem becsül meg. Ne keress.
Legyen szép életed!
Igazi szeretettel, és fájdalommal, Olivia"
A levelet az ágyra hajítottam, majd a gyűrűt a kezembe véve sírtam el magam. El szúrtam, annyira nagyon elszúrtam. Életem szerelme elhagyott. De megkeresem, akármennyi időmbe is fog kerülni. Ha évek, akkor hát évek. Már csak egy kérdés merült fel bennem. Hova mehet egy összetört szívű lány?
Az első évad ezennel lezárult, a következő rész már második évadként lesz feltüntetve. Remélem tetszik a történet, bármilyen javaslatot elfogadok, várok minden véleményt commentben. Szép estét!
XoXo, Noémi
YOU ARE READING
Olivia
FanfictionOlivia egy 19 éves lány, aki első évét éli a főiskolán. Nehezen megy neki az új élete, nehéz bele szoknia, de nincs egyedül. Ott van mellette a szobatársa Spencer, és Harry is. De vajon, hogyan képviseli a lányt? Vajon mi lesz a sorsuk? Az életük ma...