Olivia

2.12 - Basszus, Chrissé a gyerek?

Letettem a telefont, fejemet hátra hajtottam és letöröltem könnyeimet, de azok helyett újak kerültek oda. Megfordultam, majd Chris szemébe néztem. Szemem sarkából láttam, ahogy Harry legörnyed, válla rázkódni kezd. Chris arcára mosoly került. Szipogtam egyet, megköszörültem a torkomat

-Chris, hál' isten egyedül mész haza – szóltam mire Harry felkapta a fejét

-Mi? – értetlenkedett

-Nem a te gyereked, hanem életem szerelméé – mosolyodtam el és Harryre néztem. Szemeiből könnyek buggyantak ki, felállt elém lépett

-Az enyém? – kérdezte

-A tiéd – bólintottam – Sajnálom, nem akartam vele lefeküdni. Zaklatott voltam amiért vissza tértél az életembe, amiért vissza jött az összes érzelem amit annyira el akartam nyomni magamban. Inni kezdtem, és akkor jött meg Chris. Annyira nagyon szeretlek – sírtam

-Liv, én.. – kezdte – Mindig is bíztam abban, hogy az enyém lesz – tette kezeit a hasamra – borzalmasan fájt, hogy más is hozzád ért, és hogy lehetséges az, hogy mástól vársz gyereket, miközben a miénk elment miattam. Nem tudtam volna elfogadni. De akkor is melletted maradtam volna. Képtelen lennék elhagyni téged, bármennyire is fájt volna. De az enyém és a tiéd ez a gyermek, akire úgy fogok mostantól vigyázni mint a szemem fényére. De előtte még meg kell tennem valamit, hogy biztosra tudjam, hogy szeretsz és velem akarsz maradni – kotorászott a zsebében, majd egy piros dobozt vett elő, benne egy gyűrűvel. Letérdelt elém, míg arcomra mosoly kúszott, annak ellenére, hogy zokogtam – Olivia Carpenter, gyere hozzám most már véglegesen feleségül, többet nem fogom elcseszni a szerelmünket. Légy az enyém. Hozzám jössz?

-Százszor is igen – bólintottam határozottan majd a térdemre ültem előtte, felhúzta ujjamra a gyűrűt, remegő ajkait az enyémre nyomta. Éreztem sós könnycseppjeit az enyémmel keveredni. Édes ajkaitól elváltam, és szorosan megöleltem. Chris közben mérgesen felállt és távozott, de nem zavart. Végre ismét boldog voltam.

Amerikából haza indulva csakis arra tudtam gondolni, hogy Spencer mennyire fog örülni. A hosszú repülőút után már tűkön ülve vártam, hogy haza érjünk. Amint a taxi megállt, én köszönés nélkül pattantam ki és futottam az ajtó felé. Magam mögül hallottam Harry nevetését, is de nem foglalkoztam vele csak el akartam ujságolni Spencnek a nagy híreket. A nappaliba rohantam ahol az egész család volt

-Liv – pattant fel

-Szia – köszöntem nagyokat lélegezve

-Egyedül? – kérdezte

-Igen, de – mondtam volna, hogy Harry is jön de félbe szakított

-Basszus, Chrissé a gyerek? – dobbantott idegesen

-Nem, az enyém – lépett be Harry mire Spenc örömében felsikoltott. Harry mellkasára tettem a kezem amit Spencer is kiszúrt. A kezemen pedig a gyűrűt

-Az..Atya ég – virult mire Brad mellé lépett

-Újra a menyasszonyom – mosolygott Hazz mire Brad a nyakába ugrott. Nevetve öleltem meg Spencert aztán a kis Asht aki ebből az egészből annyit értett, hogy nagyon örülünk. Másnap elmentünk a szüleimhez majd Harryékhez is végül a hét végét A direction házban töltöttük.