Olivia

2.14/1 - A boldogító igen -

Novemberben megtudhattuk volna a baba nemét, de kértem az orvost, hogy ne mondja el, mindössze írja le és adja oda a papírt, amit bele tettem egy borítékba, és elvittem Spencnek. Spenc elvitte egy cukrásznak, aki a baba nemének megfelelő színnel látja el az apró süteményeket. Az esküvő December 7-én lesz, pontosan egy nap múlva. Már minden el van intézve, a helyszínen már készülnek a holnapi eseményre, minden tökéletesen halad. Caleb lesz a tanúm, Spencer pedig a fő koszorúslányom. Az esküvői ruhám Spenc szekrényébe rejtőzik a kíváncsi Hazza elől. Borzalmas. Alig bírja kivárni, hogy láthasson benne, na meg azt, hogy megtudja a baba nemét. Folyamatosan Spencert kérdezgeti, de nem mondd semmit. Ami meglepetés, az maradjon is az. A napot pihenéssel töltöttük majd Harry elment a legénybúcsújára én meg otthon maradtam Spenccel, Ashel és El-el. Terhesen nehéz lánybúcsúzni.

Másnap már reggel 8-kor nagy volt az őrület, rohangált mindenki ide-oda, a sminkem csak félig volt kész, mikor elkezdték a hajam, aztán Harry anyukája aggódott, ugyanis Harrynek elszakadt a zakója, szóval el kellett mennie venni egyet, de dugóba került. Ettől én is ideges lettem, szóval dumáltam folyamatosan, így a sminkes nem tudta csinálni a sminkem, aki emiatt lett ideges. Amikor én készen lettem, akkor megcsinálták a lányokat is, majd már csak 1 óra volt az esküvőig. Lassan felöltöztem a ruhámba. Gyönyörű szív dekoltázsú ruha, csipkés ujjakkal a tél miatt. Kaptam még hozzá egy hófehér meleg bolerót is. A koszorúslányaim barackszínű ruhát kaptak, csakugyan csipke ujjakkal. Földig érő fátylam és hajdíszem is felkerült, és pár kép után mentünk is a kocsihoz. A templomhoz érve még nem szálltam ki, csak miután mindenki bement a hatalmas épületbe. Kiszálltam a hidegben fagyoskodó apukámhoz, nyomomban Spencerrel és Elell akik a fátylamat fogták a vizesség elől.

-Édesem – nézett rám apa könnyes szemekkel – annyira gyönyörű vagy

-Köszönöm – öleltem meg, majd belé karolva sétáltunk fel a lépcsőn. A lányok előre mentek, majd az orgona szóra beléptünk apával a tágas templomba és elindultunk a padsorok között az oltárhoz ahol egyetlen szerelmem állt, csodálattal telt szemekkel. Mosolyomat nem lehetett letörölni, ahogy végig néztem az egybe gyűlteken. Rokonok, barátok jöttek el, mind két félről. Rég nem látott unokatesók álltak a padok elött, arra várva, hogy hozzá menjek Harryhez. Az oltárhoz érve, apa Harry kezébe adta az enyémet, majd a pap felé fordultunk. Nem is figyeltem arra amit mondott, egy részt vártam már.

-Olivia Carpenter, fogadja hites férjéül, az egybegyűltek, a tanúk és isten színe elött az itt megjelent Harry Stylest, egészségben, betegségben, szeretetben, csalódásban?– kérdezte a pap

-Igen – válaszoltam határozottan

-Harry Styles, fogadja hites feleségéül az egybegyűltek, a tanúk és isten színe elött az itt megjelent Olivia Carpentert , egészségeben, betegségben, szeretetben, csalódásban? – fordult most a pap Harry felé, aki rám mosolyogva válaszolt

-Igen

-Húzzák fel egymás ujjaira a gyűrűket és mondják el fogadalmaikat – kérte a pap, mire Harry felém fordult, majd a kezemet megfogva kezdte felhúzni a gyűrűt

-Az élet rövid, és néha kegyetlen. Erőszakos és vádaskodó. De ha veled vagyok, ezek a dolgok mind láthatatlanná válnak. Te vagy a pajzsom, az életem értelme. Ha ketten együtt vagyunk, nincs lehetetlen. Ketten vagyunk erősek, mert kiegészítjük egymást. Így tehát, fogadom, hogy örökké melletted leszek, míg világ a világ. Fogadom, hogy ha beteg leszel ápolni foglak, ha rosszat álmodsz ott leszek és megvédelek. Ha félsz, én megvédelek, ha sírsz én megvigasztallak. Ha nevetsz én veled nevetek, ha örülsz veled örülök. Fogadom, hogy kitartok a családunk mellett, szembe szállok mindenkivel aki bánati akar minket, vagy születendő gyermekünket. Fogadom, hogy ami itt történik az örök lesz, és sose fog véget érni – húzta fel az ujjamra a karika gyűrűt, én meg szipogva és könnyáztatta arccal bólintottam. Remegő kezekkel megfogtam a másik gyűrűt, és Harry kezét megfogva, elkezdtem felhúzni az ujjára