Olivia

2.5 - Chris? -

Csalódottan álltam a zuhany alá, hogy lemossam magamról a szomorúságot. Azzal, hogy Harry ismét előkerült, és felbukkant az életemben ismét előjöttek belőlem azok az érzések amiket sikerült valamennyire elrejtenem. Magam elől és a világ elől. A zuhany után felvettem a fürdőruhámat és egy nadrágot majd a földszintre száguldoztam.

-Merre? – mosolygott rám Sam bácsikám

-Szörfözök egyet – vontam vállat és a kis raktárhelyiségből elő vettem a fehér szörf deszkámat.

-Vigyázz magadra! – kérte bácsikám majd megölelt

-Minden rendben van? – néztem rá csodálkozva

-Persze – bólintott és vissza ült a fotelébe. Megvontam a vállamat majd elindultam a part felé. A hullámokat elnézve, nem tétováztam, gyorsan bele vetettem magamat a sós hullámok közé. A deszkára hasalva úsztam beljebb majd egy jó pillanatban felálltam és meglovagoltam pár hullámot. nem tudom, hogy mennyi idő telhetett el, de éreztem hogy elfáradtam így kiindultam a vízből. A parton leszúrtam a homokba a deszkámat majd mellé ültem és élveztem a nap által okozott örömöket.

-Nem is tudtam, hogy szörfözől – ült le mellém egy ismerős alak

-Sok mindent nem tudsz – vontam vállat

-Akkor mesélj el mindent – nézett rám

-Minek? – nevettem fel keserűen – úgyis elfelejted

-Sajnálom – sütötte le a szemét mire csak megforgattam barna íriszeimet – Komolyan Liv, soha nem felejteném el se Bradet, se Spenct se Ashleyt – sóhajtotta – annyi minden történt most, csak egy pillanatnyi kimaradás volt

-Elhiszem – bólintottam – tudom mit jelentett neked Brad

-Még mindig – vágott közbe – voltam náluk, pár hónapja

-Én minden hónapban találkozom velük – kontráztam rá mosolyogva

-Én leszek Bard tanúja – vágott vissza mire tágra nyíltak a szemeim

-Én meg Spencé – tátogtam. Spencer nem akart erről szólni?

-Wow – reagálta le – ez meglepett, de örülök neki

-Szintúgy – biccentettem

-Gyere át hozzánk – szólalt meg néhány perces csend után

-Mármint? – értetlenkedtem

-Kivettünk egy házat, addig amíg itt vagyunk – magyarázta – gyere át

-Rendben – egyeztem bele – adj egy címet és majd oda megyek – Harry boldogan írta le a címet a telefonjába majd Sms formájába átküldte nekem. Elköszöntünk egymástól majd vissza mentem Sam bácsihoz és felhívtam Spencert

-Szia – vette fel a telefont vidáman

-Drága Spencer – szóltam bele

-Ajaj – ijedt meg

-Mégis mikor akartad elmondani, hogy Harry lesz a tanú társam? – vontam felelőségre

-Esküszöm, hogy egy hete tudtam csak meg – védte egyből magát

-Hát..jó – vontam vállat

-De várjunk csak – esett le neki – mégis honnan tudod te ezt?

-Képzeld, felbukkant Harry – sóhajtottam – tegnap a kávézóban volt, este utánam jött amikor is kibukott belőlem minden, majd együtt kávéztunk most meg áthívott magukhoz

-És mész? – kérdezte barátnőm

-Nem tudok nem menni – vallottam be – ugyanúgy szeretem mint négy éve

-És Chris? – tapintott a fájdalmas pontra. Lehunytam a szemem

-Chrissel nem beszéltem már pár napja – mondtam

-Attól még ott van Liv, és randiztok – világosított fel

-Csak randizunk – vontam vállat

-Több mint két hónapja – gúnyolódott

-Ahj – nyafogtam. Chrissel a kávézóban találkoztam, ő is ott dolgozik. Hamar randizni kezdtünk de nem siettünk el semmit, majd nagyjából 1 hónapja lefeküdtünk egymással egy ferde este után, és a kapcsolatunk szorosabbá vált és jött Harry és teljes mértékben elfelejtette velem a barna hajú, kék szemű Christ.

-Gondold át a dolgokat Liv – javasolta – és találkozunk az esküvő elött

-Már alig várom – mosolyodtam el majd bontottuk a hívást. Felvettem egy rövid farmer nadrágot hozzá egy hosszított trikót választottam tornacipővel. Hajamat hagytam természetesen omlani a vállamra, befújtam magam a kedvenc parfümömmel és lassan útnak indultam.

Harry szemszöge

A bérelt házba rohantam amit az itt töltött két hétre béreltünk. A tervek szerint két hét után én vissza megyek Londonba az esküvőre, azon a héten lesz még pihenő időnk, majd utána vissza térünk a turnéra, és megyünk a következő állomásra. Az ajtón berohanva egyből a kanapén terpeszkedő fiúkhoz rohantam

-Liv át jön, pakoljunk egy kis rendet – tapsoltam mire mindenki nagy szemekkel nézett rám – na, nem halljátok?

-Haver nyugi – állt fel Lou – hogy hogy át jön?

-Át hívtam, és nagy meglepetésemre igent mondott – mosolyodtam el, majd ott hagyva őket a konyhába mentem. Sütni kéne valamit. Egy darabig fel-alá járkáltam a konyhában, benézve a szekrényekbe, a hütőbe, sőt még a sütőbe is hátha valami varázslat folytán került oda egy kis sütemény, de miután nem találtam semmit szóltam Niallnek, hogy menjen és vegyen valamit. Addig én rendbe szedtem magamat majd már csak az ajtócsengőre lettem figyelmes. Lerobogtam a lépcsőn, majd kitártam az ajtót ami mögött a világ legszebb lánya állt.

-Szia – mértem végig

-Szia – biccentett majd beljebb lépett miután félre álltam – szép ház

-Valóban az – mosolyodtam el – gyere – fogtam meg a kezét és elkezdtem húzni a nappali felé ahol a fiúk voltak – Skacok, bemutatom Oliviát

-Szia, Liam vagyok – mutatkozott be Liam. A lány vissza mondta a nevét, majd Lou pattant elénk

-Csodálatos női teremtés, üdvözöllek köreinkben – csókolt kezet neki Louis amit Liv kacagva fogadott én viszont szúrós pillantásokkal illettem volna a fiút aki csak Livet nézte.

-Khm – köszörültem meg a torkomat mire Lou rám kapta a tekintetét és kacsintott egyet. A kanapéra telepedtünk és egy filmet kezdtünk el nézni amikor Niall megjött a sütikkel. Ő is bemutatkozott majd csatlakozott hozzánk.