Olivia

2.21 - 5 év múlva

5 év múlva

-Anya, Sally csalt – dobta le a bábúját Ryan majd karjait keresztbe fonta és duzzogva meredt testvérére

-Nem is csaltam, csak nem tudsz veszíteni – sipította Sally míg én hátra döntöttem a fejemet. Újabb ikerbalhé.

-Gonosz vagy – sírta el magát Ryan és az ölembe mászott

-Gyerekek, fejezzétek be – szóltam rájuk és átöleltem Ryant – ne sírj, nem történt semmi

-De, mert Sally sose hagy nyerni – sírta Ryan, míg Sall csöndben, lefelé konyuló ajkakkal nézte testvérét

-Szívem, nem mindig neked kell nyerni – mosolyogtam rá, barna haját simogatva – tudod, sokszor az utolsóból lesz az első

-Nem – zokogta a vállamba

-Sajnálom Ryan – bújt a hátához Sally – nem akartalak megbántani

-Hagyjál – utasította el testvére közeledését Ryan

-Gyere, játszunk olyat amiben te vagy a jobb – ajánlotta Sally mire büszkén néztem rá

-Mit? – kérdezte Ryan

-Mondjuk bújócskát – vont vállat Sally. Ryan rá nézett, megtörölte a szemét és felállt az ölemből

-Jó, de te bújsz először – mosolygott Ryan, Sally pedig mosolyogva bólintott és megölelte testvérét. Ryan elfordult és számolni kezdett. Felálltam és az emeletre sétáltam Harryhez, aki a gyerek szobában játszott az egy éves Monával

-Mi történt? – nézett rám vigyorogva

-Szokásos veszekedés – legyintettem majd a játszószőnyegről felemeltem a kislányt és a levegőbe repítettem – szia kicsi hercegnő – mosolyogtam rá. Vissza kaptam egy nagy vigyort, aztán vissza raktam a szőnyegre és gyors csókot nyomtam Harry ajkaira. Elindultam kifelé, mikor Harry megszólalt

-Érted élek, hozzád tartozom Olivia – hevesen dobogó szívvel fordultam vissza és bújtam férjem,  ölelő karjaiba.

És vége.. nos..mit is kéne ilyenkor mondani? Azt hiszem, hogy a legmegfelelőbb szavakat úgysem fogom tudni leírni. Egy újabb befejezett történetem került ki, és büszke vagyok rá.  Olvassátok sok szeretettel, és köszönöm, hogy velem voltatok! Jó éjszakát, és kitartást az iskolához