Olivia

2.18 - szülök! -

Spencer, Bard és Ash is feljöttek, hogy itt legyenek a bébik születésénél. A 35. hét végén jártam már, Március 20.-át írtunk, amikor reggel megéreztem egy erős fájdalmat. Harry rohant egy orvosért, aki megvizsgált, megnézte a babák szívhangját és tájékoztatott, hogy mindketten behelyezkedtek, szülni fogunk. 3 ujjnyira voltam kitágulva, a fájások egyre erősödtek. Kiáltoztam, sikítoztam, míg Harry mellettem, a kezemet fogva próbált nyugtatni

-Nem teszed többet ezt velem – nyöszörögtem

-Persze, hogy nem – rázta a fejét ijedten

-Rohadtul fáj – sikítottam amikor apa rohant be – apa

-Drágám, menni fog – fogta meg a kezem – kibírod

-Mondd meg te is Harrynek, hogy többet nem művel ilyet velem – kértem nyöszörgve

-Hallottad Harry – kuncogott apa – az ő anyukája is ezt mondta Calebnél – kacsintott mire karon vágtam és Harry kezébe vájtam a körmeimet. Spenc is beszaladt

-Innen már nincs sok – nevetett fel amikor meglátott

-Spenc, mikor múlik már el? – sírtam el magam

-Hamarosan – puszilta meg a homlokomat. A doki bejött, megkérte, hogy tegyem szét a lábam, majd kesztyűt húzott, és matatni kezdett. Harry sápadtan nézte, hogy mit művel a doki, azt hittem, hogy ott fog elájulni.

-Itt az idő – mosolygott rám a doki, majd a kesztyűt levette, jött két nővér. Az egyik adott Harrynek egy zöld ruhát, amit fel kellett vennie ahhoz, hogy be jöhessen velem. Át toltak a szülőszobába, ahol nagy harcok árán, 12 perc különbséggel megszültem a fiamat majd a lányomat. Borzalmasan fájt, de amikor oda tették a mellkasomra a két babát, akik csukott szemmel pihentek, minden fájdalom és szenvedés semmivé foszlott. Ugyanis ott voltak velem. Elvitték őket, megvizsgálták majd fürdették a babákat aztán vissza hozták őket, egy rózsaszín és egy kék takaróban.

-Nevük? – kérdezte a doki mosolyogva

*Harry szemszöge*

Nagy nehezen megszülte őket Liv, majd mikor megszusszant míg a babákat letörölték oda hajoltam és megcsókoltam

-Köszönöm – suttogtam. El mosolyodott, majd vissza hozták a kis bébiket és anyukhoz rakták őket. Csodálattal bámultuk őket, míg szememből patakokban folyt a könny. Megvizsgálták őket, amíg Livvel olyan dolgokat műveltek, amit nem szeretnék tudni. Amikor vissza hozták őket, Liv mondta, hogy vigyem és mutassam meg a családnak őket. A nővérek a kezembe adták őket, majd egyensúlyozva, nehogy leejtsem őket elindultam kifelé, míg csak néztem őket. A karjaimba tarthatom a gyermekeimet. Kiértem a váróba, ahol a szüleim, Liv szülei, a srácok, Spencerék ültek és beszélgettek. Arcomon még mindig a könnycseppek folytak, amik a szemeimből eredtek, amikor megszólaltam, büszkeséggel a hangomban

-Szeretném bemutatni Sarah Elizabeth Stylest, aki Március 20.-án este 7 óra 20 perckor látta meg a napvilágot, és Ryan Scott Stylest, aki Március 20.-án este 7 óra 8 perckor lépett közénk – mosolyogtam míg a családunk körém gyűltek és a gyermekeimet kezdték nézni. Ahogy körbe néztem, mindenkinek potyogtak a könnyei

-Honnan jöttek a nevek? – kérdezte Liam mosolyogva

-Sarah nevének a becézése Sally, ami Liv egyik kedvenc neve. Illetve a Sarah név hercegnőt jelent – meséltem – A Ryan név pedig herceget

-Az biztos, hogy a szüleik hercegnője és hercege lesz – mosolygott Louis

-Liv hogy van? – kérdezte Spenc megbabonázva nézve a babákat

-Kimerülten, örömtelien és szerintem fájdalmasan – nevettem el magam

-Kinyitotta Sally a szemét – szólalt meg anya. Lenéztem kislányomra aki kék szemével vizslatta a világot. Megpusziltam apró fejét, majd mikor áttolták Livet a szobájába, a babákat elvették tőlem, és átestek még pár vizsgálaton, mi pedig bementünk Oliviához. Csókot nyomtam ajkaira, miközben a gratulációkat fogadtuk.