Olivia

15 - aludj velem! -

Azonnal mellé pattantam és fejét az ölembe tettem. Harry tárcsázni kezdte a mentők számát, míg mellém Brad telepedett le és fogta meg ájult barátnője kezét. Szemébe félelem költözött miközben kétségbeesetten ejtegette ki Spencer nevét.

-Hívtam a mentőt, azt mondta hogy nagyjából 15 perc mire ide ér, próbáljuk felébreszteni – a magasba emelte a lábát én pedig maszírozni kezdtem a nyakát. A konyhásnéni hozott egy pohár vizet amiből fröcsköltem rá pár cseppet és legyezni kezdtem a pólómmal. Lassan nyitogatni kezdte a szemét

-Szerelmem – motyogta Bard sokkos állapotban – jól vagy?

-Igen, nem tudom mi történt – rázta a fejét és megpróbált fel ülni

-Ne – szóltam rá – maradj így amíg jönnek a mentősök

-Nekem nem kell mentő – tiltakozott de Brad rászólt. Át vette a helyemet én pedig Harryhez bújtam, karját védőpajzsként fonta körbe testem körül. A mentő hamarosan kiérkezett, de addigra már az igazgató úr is Spenc mellett volt. A mentős férfi Spencer mellé telepedett

-Hogy érzi magát? – guggolt le mellé és egy vérnyomás mérőt helyezett a karjára

-Jól, nem tudom mi lehetett velem – rázta a fejét a barátnőm

-Evett, ivott rendesen? – kérdezte

-Igen

-A vérnyomása rendben van, esetleg nem allergiás vagy állapotos? – nézett rá a mentős csávó

-Hát.. hat hetes terhes vagyok – sütötte le zavartan a szemét Spencer. Az igazgató tágra nyílt szemekkel nézett rá, a mentős pedig bólintott.

-Beviszünk egy vizsgálatra – talpra állt majd egy ágyra fektette Spencert és kitolta a mentő autóig. Brad vele ment én pedig a szobámba Harryvel együtt.

-Nagyon aggódok Spencer miatt – sóhajtottam – remélem rendben lesznek a babával

-Biztosan – simított végig az arcomon. Behunytam a szememet és elmosolyodtam – nem így terveztem ezt az egészet

-Gyönyörű volt – suttogtam – soha senki nem tett még ilyet értem, és nagyon sokat jelent

-Nekem meg te jelentesz sokat – kuncogott mire elpirultam

-Te írtad azt a dalt? – kérdeztem az ölébe ülve

-Én – bólintott és ajkait az enyémre nyomta. A mellkasára hajtottam a fejemet és átöleltem felsőtestét, ő pedig hátra dőlt az ágyon. Nem mozdultam csak behunytam a szememet és hallgattam szapora szívdobogását. Lassan elnyomott az álom, majd már csak arra ébredtem fel, hogy csörög a telefonom. Fel pattantam Harryről és a csörgő készülékhez szaladtam

-Szia – szóltam bele – mi a helyzet?

-Szia, megvizsgálták de semmi baja nincs neki se és a babának se – vázolta a helyzetet Brad – viszont bent kell maradnia egy estét, hogy szemmel tudják tartani a vérnyomását, mert valószínűleg attól ájult el

-Vigyek be valamit? – kérdeztem

-Aha, pizsamát neki meg a fogkeféjét meg minden olyan dolgot amire szüksége lehet – válaszolt

-Rendben, nagyjából 20 perc és ott vagyunk, küld el hogy pontosan hova menjünk

-Oké, szia – nyomott ki.

-Harry, ébresztő megyünk a kórházba – dobtam neki egy pólót. Elővettem egy sporttáskát és bele pakoltam minden szükséges dolgot majd Harryvel az oldalamon indultunk a kocsijához, azzal pedig a kórházba. Spenc kórtermébe érve éppen nevettek valamin Braddel amitől elmosolyodtam

-Sziasztok – köszöntem a táskát letéve az ágyára

-Liv – vigyorgott rám Spenc – köszönöm, hogy ennyit bajlódtál miattam

-Ez természetes te lüke – legyintettem és mellé ültem a kórházi ágyon

-Na és mondjátok csak, akkor ti együtt? – húzogatta a szemöldökét mire kitört belőlem a nevetés

-Együtt – sóhajtotta boldogan Harry és rám kacsintott

-Hál' isten, akkor mehetünk majd dupla randira – csillant fel a szeme. Sokat beszélgettünk, aztán este 7-kor haza küldtek minket. Hárman mentünk vissza a koliba, majd kicsit kellemetlenül álltunk az ajtóba. Most Harry jön hozzám aludni, vagy megy a saját szobájába?

-Akkor joéjt – adott egy puszit a számra miután nem szólaltam meg. Zsebre dugott kézzel indult a fiú kollégium felé, amikor utána kiálltottam

-Aludj velem – kiáltottam

-Azt hittem, hogy már sose kéred meg – szaladt vissza hozzám és az ölébe kapott majd megcsókolt. Brad mosolyogva intett mi pedig a szobám felé vettük az irányt.

-Lezuhanyozok – vonultam a fürdőbe és a biztonság kedvéért kulcsra zártam azt. A ruháimat levettem majd a zuhanyrózsa alá állva elkezdtem folyatni magamra a forró vizet. Hatalmas gőz keletkezett a fürdőbe a meleg víz miatt. A zuhanykabinból kilépve megtöröltem a párás tükröt és belenéztem. Az arcom ki volt pirosodva a hajam egy laza kontyba volt fogva a fejem tetején. Arra gondoltam, hogy Harry kint ül az ágyamon, ketten vagyunk. Talán most kéne megtörténnie? Ezzel nem arra gondolok, hogy még nem voltam fiúval. Mert voltam. De nem lenne még korai? Mi van ha Harry csak azért akart itt aludni? Nem, nem. Liv fejezd be. Nagy levegőt vettem majd a rövidnadrágos Snoopys pizsimet magara vettem és kibotorkáltam a szobába. Harry az ágyon elterülve feküdt egy alsó nadrágban és fehér pólóban

-Addig át ugrottam én is lefürdeni – magyarázta. Bólintottam és mellé ültem mire megpuszilta a nyakamat. A mellkasához bújtam ő pedig a hátamat kezdte simogatni. Bekapcsolta a falra szerelt tv-t és az ágyon egymást ölelve szörfözött a csatornák között. Egy filmnél megállt majd felém fordult és megcsókolt – szeretlek – suttogta mire hatalmasat dobbant a szívem

-Én is szeretlek téged – kuncogtam és adtam egy puszit a szájára. A telefonom csörögni kezdett, felvettem magam mellöl és fogadtam a hívást miközben Harry még mindig felette könyökölt és engem nézett

-Haló? – szóltam bele

-Szia kincsem – köszönt a jól ismerős hang

-Apa, szia – kúszott mosoly az arcomra. 20 percig beszélgettünk de közben ugyanugy Harry mellkasán feküdtem. A telefont lerakva hozzá bújtam – álmos vagyok

-Aludj, baba – nyomott egy puszit a fejemre mire lehunytam a szemeimet és hamarosan elmerültem az álmaimban.