Olivia

9 - Gyönyörű vagy -

-Én ma nem kelek fel – húztam a fejemre a takarót.

-Istenem, Liv ne csináld már – nyafogott mellettem Spenc – gyorsan elénekelitek és kész.

-Spencer nekem nem fog menni – takaróztam be még jobban. Nem hallottam választ, így nyugodtan csuktam be a szememet. Pár perc múlva ismét megmozgatta valaki a takarót ami alatt ott feküdtem – akkor se megyek Spencer. Csak gondold el. Mi lesz ott? Én nem fogok merni majd megszólalni, nem hogy énekelni. Harry majd remekelni fog, én meg beégek és totál gáz lesz az egész. Félek, és nem merek ki ülni oda szóval az lesz a legjobb ha itt maradok és itt süllyedek el szégyenemben

-És mi lenne ha együtt égnénk be? – kérdezte egy rekedt hang. Egy pillanatra még a levegő is bennem akadt, aztán kikukucskáltam a takaró alól

-Mit csinálsz itt Harry? – kérdeztem halkankan

-Próbállak rávenni arra, hogy kikelj és be gyere velem az iskolába

-Muszáj? – kuncogtam el magam

-Kéne – kacsintott rám mire elnevettem magam

-Akkor fordulj el és beszaladok a fürdőszobába – ajánlottam mivel csak egy bugyi és a bátyám egyik régi pólója volt rajtam

-Oké oké – emelte a magasba a kezeit és elfordult. Kitakaróztam és lábamat a hideg padlóra tettem majd aprókat lépve a fürdőbe mentem – csini pizsi

-Cseszd meg Harry Styles – csuktam be az ajtót nevetve. Miután elkészültem Harryvel együtt átmentünk a főiskolára. A második órában beültünk a zene terembe és a kezemet tördelve vártam, hogy végre túl legyünk ezen az egészen. Amikor mi jöttünk, a kezembe vettem a gitárt és Harryre néztem aki bíztatóan rám mosolygott, bólintott és elkezdtem játszani.

***

-Megvan mindened? – nézett rám Spenc

-Nagyon remélem – húztam be a bőröndöm zipzárját.

-Akkor induljunk – fogta meg a sajátját el nagy nehezen lementünk a kollégium bejáratához. Bepakoltunk a taxiba és a vonat állomásra vitettük magunkat. Mivel mindketten más irányba megyünk, így a vonatok elött megálltunk

-Megvárod velem Bradet? – kérdezte

-Persze, van még időm a vonat indulásáig – mosolyogtam rá. Pár perc várakozás után Brad jelent meg, Harryvel mögötte

-Sziasztok – mosolygott ránk a göndör, Brad pedig egy csókot nyomott barátnőm szájára

-Hali – biccentettem – na jó nekem lassan indul a vonatom, szóval mennem kell – öleltem meg Spenct – jó szünetet, és beszélünk

-Vigyázz magadra, majd hívlak – puszilt meg

-Hé Liv, szerintem egy vonattal megyünk egy darabig – kacsintott rám Harry

-Miért mennénk egy vonattal? – vontam fel a szemöldökömet

-Esetleg nem a Virgin vonattal mész? – kérdezte

-De – sóhajtottam

-Nocsak, tényleg egy vonattal megyünk – vigyorgott – gyere – karolta át a nyakamat. Egy grimaszt vágva fordultam hátra és néztem Spencre aki csak nevetve nézett utánunk. A vonaton elfoglaltuk a helyünket egy kabinban, a csomagokat a csomagtartóra tettük. Hamarosan a vonat elindult én pedig az egyik fülhallgató részt bedugtam a fülembe, a másikat szabadon hagytam.