Olivia

2.7 - harcolj érte -

Harry szemszöge

Chris

Chris

Van valakije

Csak randi

randi

kapcsolat..

Hangosan csaptam be a fa ajtót mögöttem majd a jelenlegi szobám falába vertem a kezem.

-Rohadt életbe – mértem egy újabb ütést a kemény téglába

-Harry – nyitott be Louis – Mi a..

-Hagyjál már – dörrentem fel

-Hazz, mi van veled? – jött közelebb és a vállamra tette a kezét. Hirtelen a haragom elszállt, helyét a csalódás és a mérhetetlen fájdalom vette át. Louisra néztem és elsírtam magam. Gyorsan magához ölelt majd megpaskolta a hátamat és leültetett az ágyamra

-Van valakije – nyögtem ki – randiznak

-Basszus – sóhajtott fel – sajnálom

-Mindennél jobban szeretem Lou – temettem tenyerembe az arcomat

-Akkor harcolj érte, Hazz semmi se hullik az öledbe – szónokolt

-De, az a Chris – kezdtem volna, de félbe szakított

-Kit érdekel? Harry, most van az a gyerek. De kihez akart hozzá menni? Hozzád – mutatott rám – Kit szeret? Téged. Nagy valószínűséggel. Hódítsd vissza haver, különben siránkozhatsz

-Ki találok valamit – bólintottam majd elterültem az ágyon.

Olivia szemszöge

Az ismerős, mára már nagyon hiányolt házba kopogtattam be, ami egykor az otthonom volt. A bőröndöm fogantyúját szorongatva vártam, hogy kinyissák az ajtót. Pár másodperc múlva kattant a zárt, nyomódott a kilincs és megláttam Spenc mosolygós arcát, majd a nyakamba vetve magát szorosan ölelni kezdett. Pityeregni kezdtem és a derekát szorosan fogva öleltem magamhoz.

-Gyere – engedett el könnyes szemekkel. Beléptem a házba, majd egyből Ash pici termetét kezdtem keresni.

-Keresztmami – szaladt felém az apró barna hajú kislány, szoknyában és egy pillangós pólóban. Leguggoltam majd mikor a megölelt, a kezem közé zártam és felemeltem. Lábait körém fonta – képzeld, anya és apa nem sokára összeházasodik

-Nem mondod? – vontam fel a szemöldökömet

-De, és koszorúslány leszek – csillantak fel mogyoróbarna szemei – megmutatom a ruhámat, és kaptam új játékokat is

-Mindenképp, de köszönök apukádnak is, jó? – mosolyogtam majd mikor bólintott akkor leraktam a földre és a nappaliba mentem majd egy puszit nyomtam Brad arcára

-Liv, szia – pattant fel és ölelt át. Bepakoltam a szobába, ami egykor a miénk volt. Borzalmas volt vissza menni. Ahogy beléptem egyből sírhatnékom támadt, így gyorsan ki is fordultam és inkább csatlakoztam Spencerhez és Ashlynhez akik a hálószobában néztek egy mesét. Lekuporodtam Spenc mellé aki rám nézett

-Mesélj

-Harry rájött Chrisre – vágtam bele a közepébe

-Úristen – rémült meg – Hogy? És mit szólt hozzá?

-Náluk voltam amikor csörgött a telefonom, és ő hívott – kezdtem bele – Harry adta oda nekem a telefont, és halott is pár szót. Chris haza hívott, mert beszélni akart velem a kapcsolatunkról. Harry kérdezte, hogy ki ő, együtt vagyunk e. Mikor mondtam, hogy nem, csak randizunk akkor mintha megnyugodott volna. Majd kérdezte, hogy mióta. És elküldött, azóta nem beszéltünk

-És mi volt Chrissel? – kérdezte

-Megkérdezte, hogy lennék e a barátnője – sütöttem le a szememet

-Mit mondtál?

-Elsőnek úgy voltam vele, hogy egyből elküldöm, aztán megesett rajta a szívem és nagyon jól esett ahogy azt mondta, hogy én vagyok neki a nagy ő. Meg egyből eszembe jutott, hogy hogyan nézne ki az, hogy nagyjából négy nappal azelőtt még hemperegtem vele az ágyban, majd már elküldöm. Mintha kihasználni akartam volna csak. Majd.. – a nyíló ajtó felé néztünk ahol Brad nézett be

-Bocsi, szívem a dekoratőr beszélni szeretne veled – húzta el a száját

-Legjobbkor – morogta Spenc – nem haragszol?

-Dehogy, menj – intettem

-Még befejezzük – „fenyegetett" meg mire kuncogva bólintottam és közelebb másztam Ashhez.