Olivia

5 - Vesztesekből lesz mindig a nyertes -

Deréktól lefelé bővülő fehér ruha simult a testemhez, fekete csipke anyaggal a szoknya részén. Barna hajam nagy loknikban omlott fedetlen vállamra, szememet csillogó smink fedte, ajkamon vörös rúzs díszelgett. Lábamat fekete magas sarkú cipőbe bújtattam. Spenc egy szép baba rózsaszín ruhába nézegette magát a tükörbe, haját szépen kivasalta. Amint kopogtak az ajtón Spenc kinyitotta azt, én meg az ágyamhoz mentem és a kezembe vettem a fehér kendőmet és a kistáskámat.

-Sziasztok – hallottam Spenc hangját

-Nagyon szép vagy – szólalt meg Brad

-Köszi – reagált barátnőm

-Liv? – kérdezte Harry

-Olivia – kiabált hátra Spenc mire észbe kaptam és egy utolsó haj igazítás után az ajtóban termettem barátnőm mellett

-Sziasztok – köszöntem szégyenlősen

-Huh – nézett rám Harry. Spenc vigyorogva karolt Bradba és indultak el. Gyorsan bezártam az ajtót majd megfordultam. Harry engem bámúlt – eszméletlen gyönyörűen nézel ki

-Köszönöm szépen – pirultam el a bókra. Harry felkínálta a karját, bele karoltam majd kisétáltunk a kollégiumból. A bejáratnál megálltam, magamra terítettem a kendőmet, és vissza karoltam Harrybe. A pár perc sétára lévő tornateremben volt a bál megrendezve, lufikkal feldíszítve. Zene szólt, diákok táncoltak, beszélgettek. Mi is oda mentünk Harryék csapatához, és amíg ő lepacsizott a fiúkkal én Jess felé fordultam és köszöntem neki egy öleléssel. Spenc is bemutatkozott, majd már hárman voltunk lányok a hat fiúval szemben. Igazságos arány. Nézegettem körül a teremben amikor megpillantottam egy hosszú asztalt tele tányérokkal. Azonnal felcsillant a szemem és izgatottan súgtam oda Harrynek, hogy máris jövök majd Spenc kezét megfogva húztam magam után. Spenc meg fogta Jess kezét. A kajás asztal volt az arany szőrű bárány, muszáj volt hozzá tapadnom, míg a lányok hozzám tapadtak. Végig néztem a sütikkel tele rakott asztalon, majd hátra néztem és láttam, hogy Harry rajtam nevet édesen. Elmosolyodtam majd vissza vezettem a tekintetem a finomságokra és elvesztem bennük. Mindent végig kóstoltam és volt olyan is ahova többször vissza tértem. Imádom a csoki darabos muffint. Egyszerű mégis annyira tökéletes. Amint felettem az asztal felét, a lányok úgy döntöttek, hogy inkább menyjünk vissza

-Jól laktál? – nézett rám vigyorogva Harry

-Ő? Soha – legyintett Spenc mire megvontam a vállam. Édes kacagás szakadt fel Harryből, majd a kezét felém tartva hívott táncolni. Apró kezemet az övébe csúsztattam, és a táncparkettre mentünk, ahol egymásba karolva ringtunk a zenére. Nagyjából egy óra múlva az igazgató úr köszöntött minket, és jó szórakozást kívánt. Az este nagyon sokat táncoltunk és nevettünk, főleg mikor pörgős számnál Jess addig ugrált míg a magas sarkú cipőjének a sarka ki nem tört. Folyt a könnyem annyira nevettem rajta, de ő megoldotta. Le vette a cipőjét, félre tette és mezítláb folytatta a tombolást. Hajnali négykor vissza mentünk a kollégiumba, Harry egészen az ajtóig kísért, ahol egy puszival köszönt el és kívánt jó éjszakát.

Szombaton én délután fél 2-kor keltem ki az ágyamból, Spencer viszont még nyugodtan szuszogott a helyén. Úgy döntöttem, hogy mivel szépen süt a nap, kimegyek a parkba és rajzolok egy kicsit. Fel vettem egy cica nadrágot, hozzá egy fehér pulóvert és egy fehér sport cipőt, hajamat lófarokba kötöttem, magamhoz vettem a rajz cuccomat és halkan kiléptem a szobából. A parkba érve leültem egy padra, felhúztam a lábam és a füzetemet az ölembe véve megfogtam a grafitceruzámat. Nagyon szép látványt nyújtott az előttem elterülő park látványa így azt kezdtem el másolni. Már kész voltam az előttem lévő fával amikor egy ismerős alakot fedeztem fel. Nem hagytam abba a rajzom elkészítését, még akkor sem amikor leült mellém

-Eszméletlen ez a technika – mondta

-Gyakorlat kérdése – vontam meg a vállamat, erősen koncentrálva, hogy ne zuhanjak ki a rajzolásból – mi járatban erre?

-Bradnek viszek kávét, lusta kijönni – sóhajtotta

-Brad a szobatársad? – kérdeztem

-Igen – válaszolta Harry

-Nem is tudtam – mondtam meglepetten

-Hát most már tudod – kuncogott – na nem is zavarlak, majd össze futunk – állt fel és hagyta el a padot amin ültem. Még mikor jött vissza fele köszönt, de már nem jött oda. Amikor befejeztem a remek művemet, vissza mentem a szobába ahol Spenc ült a laptopjával az ölében

-Helló csajszi – mosolygott rám – merre jártál báránykám?

-Szia, a parkban jártam asszonykám – pakoltam le a kezemből

-Mit csináltál? – tette le a laptopját az öléből

-Rajzoltam – adtam a kezébe a lapot, majd a fürdőbe mentem kezet mosni

-Nagyon jó lett – mosolygott rám

-Köszi – mosolyogtam vissza.

Vasárnap a legtöbb időt a szobánkban ülve töltöttük, csak a pékségbe mentünk reggel ennivalóért, aztán rendeltünk egy pizzát ebédre, de a nap nagy részében tanultunk. Néha azt is kell. Délután 4 órakkor viszont fáradtan csuktam be a füzetemet és tettem az ágyam alá

-Nem bírom tovább – sóhajtottam lehunyt szemmel – egyszerűen nem tud több információt befogadni az agyam

-Sétájunk egyet – vetette fel az ötletet Spenc. Bólintottam és gyorsan magamra kaptam egy pulcsit. A telefonomat zsebre vágtam, aztán elindultunk. Most nem a park felé mentünk hanem a másik irányba sétáltunk. Betértünk az egyik ruha boltba, körül néztünk aztán ettünk egy süteményt a cukrászdába. Vissza mentünk a kollégiumba, mert elég csúnya felhők gyülekeztek az égen. Elmentünk a nappali részbe, ahol csatlakoztunk egy elég durva csocsó versenyhez. Egy Katherin nevű lánnyal voltam együtt, míg Spenc kapta a fiú csapat társat, Nathanielt. Ők nyertek.

-Vesztesekből lesz mindig a nyertes – kacsintottam Kat-re aki nevetve bólogatott. Vacsorázni a kollégiumban vacsoráztunk aztán a szobában egy zuhany után bebújtunk az ágyba. Már fél álomban voltam amikor hirtelen világos lett a szobában, majd ismét sötét. Aztán egy hatalmas dörej. Felpattantak a szemeim, majd idegesen rágcsálva a számat néztem az ablak felé. A fa ágai félve verdesték az ablakot miközben szakadt az eső. Újabb villám és jött a hatalmas dörgés mire azonnal Spenc mellé ugrottam

-Mi a.. – pattant fel - Liv

-Sajnálom de rettegek a vihartól – magyaráztam apárnába fúrva a fejem. El nevette magát, majd a vállamat átölelve takart beminket. Aznap este Spenc ágyában „aludtam". Sajnos kicsit se sokat.