Olivia

18 - Az első fájás -

-Olivia, fejezd már be! – kiabált utánam Harry miközben a konyha felé robogtam. Útközben elmentem a kanapén ülő barátnőm mellett aki épp egy könyvet olvasott a szülésről. Kicsit bepörgött, így hogy nem sok van neki hátra, mire be kell feküdnie a szülőszobába.

-Harry, folyamatosan flörtölgetsz másokkal - kiabáltam rá

-Mi? Te normális vagy? – nevetett fel kínosan – Attól, hogy rá mosolygok az eladóra, még marhára nem flörtölök vele

-Még kacsintottál is – kiáltottam hisztérikusan

-Olivia, teljesen túlreagálod a dolgokat – rázta meg a fejét

-Kétlem – sóhajtottam

-Állandóan féltékenykedsz – bámult rám Harry – mindig találsz valamit

-Ha nem adnál okot, akkor nem lenne ez – tártam szét a karom

-Srácok – szólalt meg Spenc de vissza vezettem a figyelmemet Harryre

-De hát semmit nem teszek – tördelte idegesen a kezét

-Srácok – mondta hangosabban Spencer

-Dehogynem teszel, csak nem veszed észre – rivalltam rá

-A rohadt életbe – állt fel Spencer és lépett mellém – vérzek

-Tessék? – rémültem meg

-Vigyetek azonnal kórházba – sírta el magát. Hirtelen minden mintha lelassult volna. Harry felkapta Spenct és a kocsi felé kezdte vinni, míg én az össze csomagolt táska után kaptam és csapódtam Spenc mellé a kocsiba

-Brad – szóltam a telefonba amint felvette – azonnal gyere a kórházba

-Miért, mi van? – ijedt meg és hallottam, ahogy szaladni kezd

-Spencer elkezdett vérezni – csuklott el a hangom

-Istenem – ijedt meg – max 20 perc – tette le a telefont. A kórházhoz érve Harry ismét a karjába vette Spencert én pedig kerítettem egy orvost aki azonnal megvizsgálta Spenct. Amíg ők a kórteremben voltak, addig mi kint ültünk azokon a műanyag székeken. Brad futott felénk, majd lihegve megállt mellettünk

-Na..valami? – kérdezte kifulladva

-Még vizsgálják – sóhajtottam zaklatottan

-Istenem – ült le mellém – kérlek, ne legyen semmi baj

-rendben lesz – tettem a hátára a kezemet. Pár óráknak tűnő perc után kijött az orvos. Brad felpattant mellőlem

-Doktor úr, kérem – lépett elé Brad – mondja, hogy minden rendben van

-Minden a legnagyobb rendben – bólintott mosolyogva az orvos

-Akkor mitől vérzett? – kérdeztem

-Amolyan jel volt, hogy lassan szülni fog – magyarázta az orvos – még nincsenek fájásai, szóval még várni kell de megbeszéltem Spencerrel, hogy amint fájást érez, szól valakinek

-Köszönjük – mosolygott Brad az orvosra aztán bement a barátnőjéhez. Én is bementem majd leültem Spenc mellé. Aznap nem történt semmi, így mi Harryvel haza mentünk. Másnap már 10-kor Spenc mellett voltam, és végig hallgattam, hogy mennyire szeretné, ha már kibújna a kislány. Az óra délután hármat mutatott, amikor egy Spencer megfogta a kezemet. Rá néztem, arca fájdalmat és ijedtséget tükrözött

-Az első fájás – suttogta. Bólintottam és egy orvos segítségéért siettem. Brad és Harry elmentek hozni kaját, remélem hogy hamar vissza érnek. Az orvos megvizsgálta Spenct, majd egy óra múlva áttolta a szülőszobába. Brad befutott, beöltözött és el is tűnt az ajtó mögött. Megérkeztek Spenc és Brad szülei is. 4 óra várakozás után nyílt az ajtó és a zöld ruhába öltözött Brad jelent meg, könnyes szemekkel, kezében egy apró babával. Mindenki köré gyűlt és csodálni kezdtük a kislányt

-Most már elmondod, hogy mi lett a neve? – kérdeztem mosolyogva

-Ashley, Ashley Wesley – mondta ki a kislánya nevét majd egy nővér elvette tőle és elvitte magával, gondolom a kötelező vizsgálatokra.

-Hogy van Spencer? – kérdezte Harry

-Fáradtan, de nagyon boldog – mosolygott – épp ellátják aztán át tolják egy normális kórterembe – Brad elkezdett beszélgetni a büszke nagyszülőkkel, majd amint Spencert át tolták egy szobába bementünk hozzá

-Gratulálok – öleltem át

-Köszönöm – suttogta fáradtan

-Pihenj csak – mosolyogtam rá. Spenc hamar elaludt.

-Behozhatom? – kérdezte halkan egy ápoló nő, Ashleyvel a kezében

-Persze – bólintottam mosolyogva. Bejött, mögötte pedig egy másik ápolónő egy kiságyat tolt be, amibe belefektették Asht és kimentek. Nem sokáig volt csönd, ugyanis Ash nyafogni kezdett, szóval gyorsan a kezembe vettem és ringatni kezdtem

-Nem akarjuk, hogy anya felkeljen, ugye? – kérdeztem suttogva a babától miközben leültem a fotelba és ott ringattam tovább. Nyílt a kórterem ajtaja és a két fiú lépett be az ajtón. Harry rám mosolygott majd mellém jött, és leguggolt. Kezébe vette Ash apró mancsát, majd amikor Ash rászorított Harry kezére, ő csillogó szemekkel nézett fel rám

-Srácok, rohadt cukik vagytok – kuncogott Spenc – el kéne nektek is egy gyerek

-Az kéne még – röhögött fel Harry, mire én is kínos mosolyra húztam a számat. Én eltudnám képzelni. Vissza adtam Asht az anyukájának aki időközben felkellt, és egyedül ültem vissza a fotelbe. 

Hú, két rész és vége az évadnak. Elképesztő! De már megvan a második évadból, legalább 12 rész. Remélem tetszik a történet, és kapok majd vissza jelzést is. Élvezzétek még ki a nyári szünetet:)