Olivia

2.1

1246 nem fogadott hívásom volt, csak Novemberben. Napi 44 hívást ejtett felém Harry. Nem vettem fel neki, aminek az eredménye egyre kevesebb hívás és Sms volt. A gyermekemmel elvetéltem. Az volt életem egyik legmeghatározóbb és legszomorúbb élménye. A terhes képeimet egy mappába rejtettem. A főiskolát, itt New York-ban fejeztem be. Havonta egyszer haza utaztam apához és Spenchez. De vele sose futottam össze. Elköltözött tőlük, és járja a világot. Jól teszi. Egy darabig néztem a róla szóló híreket, ahogy boldogan futtatja az ágyába a lányokat, ahogy boldogan él. És aztán magamra néztem, ahogy Sam nagybácsikámon élek, így arra a döntésre jutottam, hogy bele vágok abba amire anya mindig biztatott. Füzetet ragadtam, tollat és írni kezdtem, majd megszerveztem az első fellépésemet és lassan én lettem a „long beach" sztárja. Legyőztem a félelmemet és mára már simán kiállok a színpadra.

Harry szemszöge

4 éve hagyott el Liv. És igen, az én hibám volt. Miattam ment el, és ezért sose hibáztattam. Csakis magamat. Hogy lehettem ekkora barom? Hogy vagyok képes még most is őt keresni mindenkiben? Szánalmas vagy Harry. Annyi csajt megkaphatnék, nekem mégis ő kell. Mindenhol kerestem. Spencer nem akarja elmondani, hogy hova ment és az apja is rám csapta az ajtót. De megértem. Mostanra biztosan van egy férje, aki nem szarja le és egy vagy talán két gyereke. Egy fiú és egy lány. A hangulatom ismét komor lett, majd a mellettem fekvő lányra néztem. Festett szőke haj, felfújt száj, beállított haj. Persze Livnek, szinte mindig kócos volt a haja. Az a tökéletesség, nem ez. Felkeltettem

-Menj haza – utasítottam miközben felöltöztem

-Nem reggelizünk együtt? – kérdezte elnyúlva az ágyon

-Dolgom van – vontam vállat – és késésben vagyok – utaltam arra, hogy húzzon el

-Jól van – sóhajtott és felöltözött majd lekísértem a földszintre – majd hívj – adott egy puszit és kiment az ajtón

-Soha – fordultam a fürdő felé és gyorsan kimostam a szám. A konyhába mentem, aztán egy bögre teával a zene terembe

-Jó volt az este? – kérdezte Liam a dalszövegeket nézegetve

-Nem emlékszem – válaszoltam

-Haver, ez gáz – meredt rám

-Nem érdekel – vontam vállat és le ültem a kanapéra

-Te, Harry – nézett rám – van itt egy szöveg ami eszméletlen jó

-Melyik? – kérdeztem

-Olivia címen van – mutatta mire dobbant egyet a szívem és lesütöttem a szívemet

-Ezt négy éve írtam – sóhajtottam – Liv a volt menyasszonyom

-Mi? Mi lett vele? – tette félre a szöveget és felém fordult

-Elhagyott – haraptam az ajkamba – elhanyagoltam és elege lett

-Haver – rázta a fejét – tudsz képet mutatni?

-Persze – bólintottam és előkerestem egy képet róla – most lesz 23 éves – mutattam felé a képet amin hozzám bújva mosolyog

-Gyönyörű lány – biccentett elismerően Liam

-És négy év után se szűntem meg szeretni – néztem a képre majd behunytam a szemem. Nem akartam sírni

-Keressük meg – szólalt meg mögülem Louis mire csillogó szemekkel ránéztem