Olivia

2 - Spencer vagyok, örülök, hogy megismerhetlek -

A nagynak nem mondható kollégiumi szoba egyik részét, szépen berendeztem. A képkeretes fényképeimet a falra akasztottam, a szekrénybe szépen behajtogattam a ruháimat, a tancuccokat a polcra tettem, az ágyneműt áthúztam az ágyon, és egy égszínkék takaróval takartam le. A szoba másik fele még mindig üresen állt, 3 óra alatt még nem érkezett meg a szobatársam, pedig másfél óra múlva kötelező találkozó van a közös nappali részben. Még fogalmam sincs, hogy hol is lehet az a nappali rész, de majd csak megtalálom. Leültem az ágyamra és a laptopomat az ölembe húztam, majd zenét kezdtem el hallgatni fülhallgatón keresztűl. Egy kis idő múlva kiabálásra lettem figyelmes. Gyorsan kihúztam a fülemből a fülhallgatót, és az ajtó felé néztem

-Hé, szia – vigyorgott rám egy barna hajú lány – Spencer vagyok, örülök, hogy megismerhetlek

-Szia, Olivia vagyok – integettem neki még mindig az ágyon ülve – esetleg segítsek?

-Nos, azt nagyon megköszönném – bólogatott maga körül szét nézve. Kuncogva az ajtóhoz siettem és kivettem a kezéből két nehéz dobozt, amit az ágyam melletti ágyra tettem. Eközben Spencer behozta a maradék cuccát, majd nagyot sóhajtva nézett körül – ez kisebb mint amire gondoltam

-Én is nagyobbnak képzeltem – bólintottam elgondolkozva

-Szép lett a részed – mosolygott rám

-Köszönöm szépen – jöttem zavarba egy pillanat alatt. Nem is értem, hogy ment ilyen könnyen a beszélgetés. Amint megpillantottam a lányt, egyből jókedv lett úrrá rajtam a belőle áradó boldogság miatt.

-Liv, segítesz kipakolni? – nézett rám a lány.

-Liv? – kérdeztem vissza

-Jaj sajnálom, nem akartam tapintatlan lenni a becenév miatt – szabadkozott egyből

-Nem, dehogy is – ráztam meg a fejem – csak még senki nem hívott így

-Oh – ámult el Spencer – nos, ha nem bánod, én szívesen hívnálak így. Illik hozzád

-Persze, nyugodtan – mosolyogtam rá. Bevallom nekem is tetszett ez a becenév.

-Engem hívj nyugodtan Spencnek, vagy ahogy szeretnél – vonta meg a vállát és kinyitotta az első dobozt. Mellé álltam és a másik dobozt felnyitva segítettem neki pakolni. Nagyjából fél óra alatt meg is voltunk, közben jól elbeszélgettünk. Meséltünk magunkról, a hobbijainkról, kedvenc filmjeinkről. Aranyos lány, és nagyon szimpatikus. A megadott időpontban elindultunk megkeresni a nappalit. Lementünk a földszintre, majd a hang irányába indultunk. Kétszer fordultunk balra amikor egy tágas térbe értünk, ülőgarnitúrákkal, a falon egy nagy Tv-vel, könyves polcokkal díszitett nappaliba. Elég sokan voltak már bent, mégis volt egy csomó hely. Ha jól értesültem a kollégium nagyjából 1000 főt képes ágyhoz és ellátáshoz juttatni, de eddig még nem ütötte meg a maximum számot a létszám az iskola alapítása óta. A nagy nyüzsgésben Spenccel leültünk az egyik fekete kanapéra, felhúztam a lábamat és úgy szemléltem az embereket. A fiúk kisebb csoportokba verődve nevettek, és hülyültek, míg a lányok nagyobb társaságokba viháncoltak és leskelődtek a kiválasztott fiú felé. Voltak akik a kanapékon beszélgettek, de olyanok is akik egymás szájába kutattak. Előfordul, a szerelemnek több fajtája van. Van, hogy valakik kimutatják és a világ tudtára adják,hogy nekik bizony barátjuk illetve barátjuk van, kicsit se diszkrét módon. Vannak azok akik messzire állnak a másiktól, titokban apró csókokat lopnak, és folyton egymás szemkontaktusát keresik, és végül azok akik diszkrét módon kézen fogva közlekednek, társaságba apró csókokat hagynak egymás ajkain, arcán, nem tolják az emberek alá, hogy ők bizony együtt vannak, mégis mindenki számára világos, hiszen a folyamatos testi kapcsolat meg van. Tovább siklott a tekintetem, az olvasó lányokra és fiúkra, a telefonba bújt diákokra és végül egy nagyobb fiú társaságon akadt meg a tekintetem, akik közt lányok is vegyültek. Talán kicsit sokáig nézegethettem arra, mert egy zöld tekintet hirtelen az enyémbe fúródott mire zavartan lehunytam pilláimat, hogy azok mögé meneküljek. Mikor újra kinyitottam a szememet, Harry mosolyogva nézett rám, biccentett egyet, afféle „miújság?" kérdéssel, mire csak megvontam a vállamat és az alsó ajkamba haraptam. Harry elkuncogta magát aztán vissza nézett a hozzá beszélő fiúhoz. Ahogy láttam Spenc is magában gondolkozva szemlélte a terepet. Lassacskán az egész nappali megtelt beszélgető diákokkal, ami miatt hatalmas hangzavar alakult ki. Spenccel alig hallottuk egymást, így elég vicces dolgokat olvastunk le egymás szájáról. Ilyen volt például amikor Spenc rám nézett és megkérdezte, hogy „tetszik az a cipő?" én meg azt olvastam le a szájáról, hogy „eszik azt a cipót?" rávágtam, hogy „milyen cipót?". Természetesen jót derültünk rajta. Hamarosan egy férfi állt meg a nappali közepén, és a diákok elhalkultak

-Sziasztok – mosolygott körbe a férfi – Mr. Canon vagyok, a kollégium illetve a főiskola igazgatója. Szeretném köszönteni a gólyákat, és nagyon sok sikert kívánni nekik az elkövetkezendő évekre. Gólyák, a bálotok két hét múlva lesz, de addig még pontosabb információkat fogtok kapni. Köszöntöm a többieket is, és remélem, hogy az idei tanév is sok boldogságot fog okozni minden tanulónak. Szeretném gyorsan lefektetni az alap szabályokat, miszerint este 7 után minden tanulónak kötelessége vissza érni a kollégiumba hétfőtől csütörtökig. Ezeken a napokon este 7 után írják a későket és büntetésben fognak részesülni. Pénteken és szombaton szabad kijárás van, nincs időkorlát. Vasárnap 10-kor kapuzárás. Hétfőtől csütörtökig este 8 után nincs át járkálás a lány és fiú kollégium rész között. A maradék 3 napon nincs megszabva. Az épületben nincs dohányzás, gyújtogatás. Reggeli a hétköznapokon reggel 7-kor van, ebéd fél 1-től fél2-ig, vacsora 7-től 8-ig. A hétvégére nincs kötelező ellátás, akik szeretnék azok igényélhetik. A szobákban van saját fürdő, mikró, mini hűtő és egy tv. Wi-fi kapcsolat is van, minden folyosónak saját. A szobában van a kód. Bármiféle kérdés esetén nyugodtan forduljatok hozzám, vagy a portán lévő kollégákhoz. Legyen jó tanévünk. Jó éjszakát – fejezte be az igazgató úr, majd egy taps keretében elvonult. Spenccel úgy döntöttünk, hogy vissza megyünk a szobánkba, lefürdünk és nézünk egy filmet. A szobába érve Spenc a fürdőbe vonult én meg a laptopomat az ölembe véve léptem a Skype nevű alkalmazásba.

-Szia hercegnőm – köszönt a kamerába apukám. Barna haja már megnőtt, és mosolyogva nézett a kamerába

-Szia apa – suttogtam nehéz szívvel. Nehéz volt otthon hagynom. A bátyám is kollégiumba van így apát egyedül kellett hagynom. Bár ő is és Caleb is bíztatott, nagyon rossz volt össze pakolni a szobámba és egyedül hagyni apukámat a házban

-Milyen volt az első napod? – kérdezte vidáman

-Jó volt, kipakoltam aztán megismertem a szobatársamat végül meghallgattuk az igazgató beszédjét, most pedig filmet fogunk nézni – meséltem

-Örülök – mosolyogott amitől szeménél megjelentek a ráncok

-És te hogy vagy? – kérdeztem

-Én jól vagyok, dolgoztam aztán haza jöttem a csendes házba, sétáltam egyet Drexxel, lefürödtem és most itt vagyok – vonta meg a vállát. Drex a kutyusunk, egy hatalmas Német Juhász. Imádom azt a kutyát, szinte velünk nőtt fel.

-Liv, van fésűd? Az enyémet otthon hagytam – sóhajtotta Spenc a haját törölgetve a pizsamájában lépkedve – holnap veszek majd egyet

-Van persze – mutattam az asztalon fekvő hajkefére

-Csókolom – intett a kamerába Spenc és mellém hajolt

-Szervusz – integetett vissza apa

-Spencer vagyok, Olivia szobatársa – mutatkozott be

-Örülök Spencer, én az apukája vagyok Nick – mosolygott apa. Még beszélgettünk pár percet, aztán elköszöntünk én meg a fürdő felé vettem az irányt. Lezuhanyoztam és én is megmostam a hajamat, majd Spenc mellé feküdtem és bekapcsoltuk az 50 első randi című filmet.